18. A Maros-Körös-köz meghódítása. Megegyezés Maróttal.
Az Árpád hadai által megszállt területeken általában csend és nyugalom uralkodott, csak a Marót országából érkeztek, úgy látszik, hébe-korba nyugtalanító hírek. Legalább arra vall Árpádnak az az elhatározása, hogy ép a fentemlített csepeli ünnepségek és mulatozások keretéből kellett két alvezérét Usubut (Öcsöb) és Veleket (Veleg) a megfelelő haderővel kiragadni, hogy a „kazár” fejedelmet és népét teljes nyugalomra szorítsa. A két vezér „a szigetből megindulván, a homokon átlovagolának s a Tisza vizén a beuldui (böldi) réven áthajózva, a Kouroug (Korógy) vize mellett szállának táborba”. Ide vonult be önként a székelyek egy hada is, akik fiaikat különféle ajándékokkal saját jószántukból túszokul adva, Öcséb serege előtt az első sorban harcoltak Marót ellen.
Az egyesült had Szarvashalomnál kelt át a Kris (Kőrös) folyón és az annak egyik mellékfolyóját képező Tekeru (Tekerő) ér mellett szállt táborba.
Marót ennek hírét véve, „vitézeinek sokaságát Byhor (Bihar) várában hagyván, maga feleségével és leányával szinök elől megfutamodván, az Ygfon erdejében kezde lakozni”.
Öcsöb és Veleg hadával továbbmenve, a Jouzos (Jószás) folyó mentén vonult fel Bihar vára ellen, amelyet, „különféle nemzetekből összegyülekezett vitézek” védelmeztek. Tizenkét napig tartott a két fél között megindult harc, amelynek folyamán „székelyek és magyarok sok embert agyon nyilazának”. Öcsöb és Veleg kézíjaikkal 125 katonát öltek meg, míg Öcsöb vitézei közül csak 20 magyar és 15 székely esett el.
Midőn tizenharmad napon a magyarok és székelyek a vár árkait betöltötték s a hágcsókat a falhoz kezdték rakni, az ellenség a várat kinyitván, mezitláb békéért könyörögve járult követei útján Öcsöb és Veleg színe elé. A megrémült Marót ugyanis azt izentette a magyar hadak vezéreinek, hogy korábbi kevély izenetét megbánva, most legyőzetve és leborulva, egész országát Árpádnak, leányát pedig Zoltán fiának ajánlja fel.
Árpád a békejobbot elfogadta és utasította Öcsöb és Veleg alvezéreit, hogy „lakodalmat tartva, Marótnak fiával egykorú (tehát alig néhány hetes vagy hónapos) leányát fiának, Zultának vegyék nejül, a lakosoknak túszokká tett fiait hozzák magukkal, Marótnak pedig adják át Byhor várát,” ami tényleg meg is történt.