6. Magyarország képe a honfoglalás idején.
6. Magyarország képe a honfoglalás idején.
Ennek a nagy munkának, az új honfoglalásnak és honalapításnak leírása előtt röviden még azt is meg kell állapítanunk, hogy milyen is volt államalakulás és népesség tekintetében a megszállásra kiszemelt Magyarország a legrégibb időktől kezdve a honfoglalásig, de kivált a honfoglalás idején és hogy mik az ellentétek a való tények és Anonymus előadása között, akinek krónikáját a honfoglalás leírásánál nagyban követni fogjuk.*
Lásd a 2. számú mellékletet.
A Duna-Száva és a Kárpátok övezte területen a legrégibb időkben a Dunától keletre trák, attól nyugatra kelta és illir népek tanyáztak. Amikor a római birodalom Krisztus születése táján a Dunáig terjesztette ki északi határait, a folyótól nyugatra a kelta-illir eredetű pannonok, attól keletre a trák eredetű dákok laktak. Dácia körülbelül másfél századig, Pannónia pedig 400 évig tartozott a rómaiak fenhatósága alá. Krisztus után 375 után a nagy hun-áradat lepi el a mi későbbi hazánk területét is. A hunok idejében és utána az V. században mintegy 100 évre germán népek (Pannóniában és a Dráva-Száva közén a keleti gótok, a Dunától északra, keleti irányban egészen a Hernádig longobárdok, az ország többi részében pedig gepidák) telepednek meg a Duna-Tisza medencében, akiket azután a VIII. században az avarok váltottak fel. Az ő uralmuk alatt indul meg a szláv népek vándorlása s így kerülnek a Kárpátok északi lejtjeire a lengyelek, a Felső-Duna mellékére a morvák, a Száva-Dráva közére a szlovének, a Szávától délre eső területre a horvátok és szerbek, az Alduna jobbpartjára pedig az ugyanide hatoló bolgárok uralma alá került szlávok. Egyelőre azonban – északról történt kisebb beszivárgástól eltekintve – e szláv népek egyike sem lépte át a későbbi Magyarország határait és Nagy Károlynak, a nagy frank uralkodónak kellett jönnie, hogy – délfelől a bolgárok hasonló irtó tevékenysége által támogatva – az avarok birodalmát a VIII. és IX. század fordulóján, mint a pelyvát széjjelszórja.
A frank birodalom fenhatósága alatt 822-től kezdve a morvák kezdenek Moimir, Rasztiszlav, majd Szvatopluk alatt nagyobb jelentőségre szert tenni és tért hódítani. Szvatopluk, akinek országa eleinte csak a Morva mellékére szorítkozott, hamarosan tovább terjeszkedett és nemsokára Sziléziára, majd a Kárpátok hegyes vidékére, kelet felé egészen a Nyitra, majd talán a Garam, sőt némelyek szerint egészen az Ipoly folyóig terjesztette ki hatalmát. Ez időtől kezdve Szvatopluk a frank uralkodók veszélyes ellenfelévé vált s így nem csoda, hogy a két rivális államalakulás között napirenden voltak a viszálykodások. Szvatopluknak 889-ben bekövetkezett halála után a morva birodalom rohamosan hanyatlani kezdett, de azért a honfoglalás idején a későbbi Magyarországnak a Dunától északra és kelet felé a Nyitráig terjedő része még mindig Szvatopluk fiának, Moimirnak, hatalma alatt állott.
A Nyitra-Duna vonaltól keletre elterülő, kivétel nélkül gyéren lakott területen, még pedig rendszerint az ottani – a különféle nemzetségfők székhelyéül szolgáló – föld- és mocsárvárak köré csoportosulva, majdnem mindenütt avar és szláv törzsek keverten fordultak elő, mi mellett az avar már úgyszólván mindenütt megszünt domináló elem lenni. A Duna-Tisza közén és tovább fel az Ung folyóig, némi gepida maradványoktól eltekintve, a Balkánról átjött szlovének és bolgárok voltak túlsúlyban; épígy a Felső-Tisza mentén és a „Hovos erdő” déli nyúlványain, bár ez a rész majdnem lakatlannak volt mondható. A Duna, Tisza és a Maros között nagyobbára bolgárok laktak. Ezeknek támadása elől húzódott vissza az avarok egy rokontörzse, a székely nép, a Felső-Maros és Küküllő völgyeit szegélyező hegyvidékre. A Maros és a Tisza között sokféle szláv és törökfajú nép lakott.* Hogy itt túlnyomólag kazárok lettek volna (Anonymus szerint Mén-Marót kazár országa), az történelmileg be nem bizonyítható. Épígy az Anonymus XXIV. fejezetében említett Gelou oláh fejedelem erdélyi országáról kívüle krónikáink egyike sem tesz említést. Hogy e helyütt Anonymus a vlachokat a pannóniai római pásztorokkal azonosítja s így csak a XI. század vége felé Erdélybe bevándorló oláhokról már a honfoglalás idején tesz tévesen említést, az a 46. oldalon foglalt Hóman-idézetből kitűnik.
Lásd Hóman id. m. 36. old.
Pannóniában, vagyis a későbbi Dunántúlon a honfoglalás idején névleg a frankok voltak az urak; annak felső részében, vagyis a mai Ausztriában a Rábáig terjedőleg, a német elem dominált és erősödött állandóan. Tovább dél felé fokozatosan mindjobban a szláv elem kerekedik felül, de ez is a frankok fenhatósága alatt állott. A Balaton tájékán és a Zala mentén egy Privina nevű szláv főnök vetette meg a lábát, akinek területe egyre gyarapodott, úgyhogy nemsokára egész déli Pannóniát, többek között Pécset is a magáénak nevezhette. Privina után fia, Kocel következett, aki alatt ez a fejedelemség rohamos pusztulásnak indult, mert 871 óta már egyáltalában mit sem tudunk róla. Ekkor itt ismét a frankok lettek a kizárólagos urak.
A Dráva és Száva között Vukovártól nyugatra a honfoglalás idején Braslav szlovén fejedelem, Arnulf német császár hűbérése volt a kormányzó.
Így kiegészítve és némileg rektifikálva tehát egészen jó hasznát vehetjük Anonymus egyébként kétségtelenül igen értékes régi feljegyzéseinek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
){kind=link}