13. Az 1512–1513. évi török hadjáratok.
13. Az 1512–1513. évi török hadjáratok.
Szelim, Bajezid szultán legifjabb fia, a janicsárokat is a maga pártjára megnyervén, segítségükkel 1512 április 24-én atyját megbuktatta, utóbb megmérgeztette s aztán testvéreit és közeli rokonait mind egy szálig kivégeztette.* A magyar határhoz közeleső pasák a trónváltozással járó zavarokat arra használták fel, hogy a meghosszabbított béke ellenére Magyarország melléktartományaiba zsákmányszerzés céljából betöréseket intézzenek. Így többek között a vrbosnai pasa Boszniának Magyarországhoz tartozó részébe és Horvátországba is betört,* azonban Beriszló Péter veszprémi püspök és szlavóniai bán eléje ment és kiverte őt az országból. Egy másik török had Nándorfehérvár tájékán portyázott, de ezt Báthori István temesi bán tette tönkre.
Hammer, Geschichte des Osmanischen Reiches I, 683, 697.
Farlatus, Illiricum sacrum IV, 111.
A következő évben a vrbosnai pasa megújította betöréseit, mely alkalommal a Boszna völgyében fekvő Tesanj, Szokol és Kotorsko várakat hatalmába ejtvén, tovább folytatta előnyomulását úgy Horvátországon, mint a még Magyarországhoz tartozó Bosznián át északnyugat felé, azonban Beriszló Péter június 16-án Kosztajnica mellett, augusztus 18-án pedig Dubicánál, utóbbi helyen négy óráig tartó harcban megverte a török hadakat, közülük mintegy kétezret levágott, még ennél többet is pedig a Szávába szorított.*
Istvánffy Miklós, Historiarum de rebus Hungaricis, IV, 60. – Verancsics Antal összes munkái, II, 234.
Szapolyai János vajda, egyrészt, hogy a török becsapásokat megtorolja, de leginkább, hogy magának érdemeket szerezzen, a király ellenzése dacára, Szerbiába tört be és még az erős Szendrőt is megtámadta. Itt ugyan nem boldogult, da azért mégis számos fogollyal és temérdek zsákmánnyal tért vissza portyázásairól.* A vállalat szerencsés kimenetele még elbizakodottabbá tette a nagyravágyó ifjút, aki még egy kísérletet tett Anna királyi hercegnő kezének elnyerésére. Ezer lovassal Budára ment s mivel annak kapuját maga előtt zárva találta, azt fenhéjázó gőggel betörette. Ulászló állítólag el akart bújni az erőszakos ifjú elől, de aztán Szathmári kancellár biztatására előbújt rejtekéből és bár a vajdát igen szivélyes és barátságos módon fogadta, azért leánya kezét mégis megtagadta tőle,* mire Szapolyai bosszúsan hagyta el a királyi várlakot.
Kerchelich, Hist. Eccl. Zagrab. 211.
Turnschwamb, Engelnél. Geschichte der Nebenländer I, 196.
A törökök folytonos betörései folytán a háború kitörése szinte mellőzhetetlennek látszott, miért is Ulászló 1513 november 23-án a nemesek felkelését elrendelvén, a királyi szabad városokra hadiadót vetett ki s egyúttal a pápát is segélynyujtásra szólította fel.*
Istvánffy Miklós, Historiarum de rebus Hungaricis, V, 63.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
