c) Miksa folytatólagos béketárgyalásai a szultánnal.Az 1566. évi pozsonyi és tordai országgyűlések. A német birodalmi rendek augsburgi határozata.
A szultán eddigi üzeneteiből, – s különösen annak 1566. elején kézhez vett leveléből, amelyben Szulejmán világosan megmondta, hogyha Szigetet, Gyulát és Egert át nem adják neki, úgy azok elfoglalására személyesen vezet hadat Magyarországba – Miksa meglehetősen tisztában volt azzal, hogy a háború a törökkel aligha lesz elkerülhető s ezért a szükséges költségek és csapatok biztosítása végett egyrészt 1565. november 28-án kelt rendeletével a következő év február 2-ikára Pozsonyba országgyűlést hirdetett s már most elhatározta, hogy hamarosan a német rendeket is felszólítja a minél hathatósabb támogatás megszavazására, hogy pedig magát utólag mulasztással ne vádolhassa, még egy kisérletet tett a béke fenntartása érdekében s Hosszútóthy György magyar kamarai hivatalnokot 1566. január 31-én a vezírek számára szóló ajándékokkal és 21 szabadon bocsátott török fogollyal azzal az utasítással küldte Konstantinápolyba, jelentse ki a díván előtt, hogy mihelyt Pankotát és Krupát visszakapja, a már ismét két év óta hátralékban levő adót is meg fogja küldeni.
A pozsonyi országgyűlésen Miksa magát öccse, Károly főherceg által helyettesítette, azt hozván fel indokul, hogy neki december 7-én Augsburgba a német birodalmi rendek gyűlésére kellett elutaznia. Ezúttal a király adó fejében nemcsak egy, hanem egyszersmindenkorra évi 3 forintot kívánt megszavaztatni minden jobbágy után, még pedig nemcsak az egész házhellyel bírók, hanem a fél vagy negyed telkesek után is. Egy másik sérelmes pont volt, mely oly törvény alkotását kívánta a rendektől, mely szerint az urak és nemesek minden birtokcímeiket, az elhunyt királyok minden adománylevelét törvényes felülvizsgálat alá bocsátani köteleztessenek, a magvaszakadt családok javai pedig a mellékágak mellőzésével a királyi kincstárra szálljanak. E szerint az új király nemhogy eddigi sérelmek orvoslását kilátásba helyezte volna, hanem azokat még újabbakkal tetézni akarta s így a kedélyek e miatt annyira fel voltak háborodva, hogy a rendek az adót megtagadni s ama kívánság kifejezésével, hogy a király személyes jelenléte mellett újabb otrszággyűlést hirdessen ki, szétoszlani szándékoztak. De végre a főherceg mégis maradásra és határozathozatalra bírta őket, megigérvén, hogy írásba foglalandó sérelmeiket a királynak elő fogja terjeszteni. Az ekként megbékített rendek minden egész jobbágytelek után, ama vidékek kivételével, amelyeket tavaly az ellenség feldúlt, két-két forintot szavaztak meg, de csak a folyó évre s azonkívül megerősítették az 1550., 1552., 1553. és 1555. évben az állandó hadi legénység fentartására, valamint az általános és a részleges fölkelés szabályozása tekintetében hozott határozatokat s végül kérték a királyt, hogy 100 íven felsorolt s Károly főhercegnek átadott sérelmeik orvoslása végett még a folyó év végén, vagy legkésőbb a jövő év elején saját jelenlétében újabb országgyűlést tartson.
A Miksával való paktálás s különösen a szatmári egyezség János Zsigmondot igen gyanús színben tűntette fel a szultán előtt, miért is a herceg engedélyt kért, hogy magatartásának igazolhatása céljából Szulejmán előtt személyesen megjelenhessen. Erre a herceg azt a választ kapta Konstantinápolyból, várja meg a tavaszt, amikor a szultán úgyis Magyarországba jövend. Addig is János Zsigmond március 3-ikára Tordára országgyűlést hirdetett, amelyre nemcsak saját, hanem Miksa híveit is meghívta, ezeknek azonban a megjelenést Schwendi a hűtlenségbe esés büntetésének kilátásba helyezése mellett megtiltotta. A tordai országgyűlésen János Zsigmond felolvastatta a szultán levelét, melyben az Erdélyt s a hozzá tartozó részeket oltalmáról biztosította Miksa ellen és egyben azt is kijelentette, hogy ha János Zsigmond örökös nélkül találna elhalni, akkor ők szabadon választhatnak majd fejedelmet maguknak.
Mire a pozsonyi országgyűlés március közepe táján szétoszlott, Hosszútóthy is a szultán elé járulhatott, de mivel sem adót nem vitt, sem Tokaj és Szerencs visszaadása iránt határozott választ adni nem tudott, Szulejmán oly rettenetes haragra gyulladt, hogy Hosszútóthyt a már régibb idő óta Konstantinápolyban tartózkodó Wyss Albert követtel együtt szoros őrizet alá helyezte és azonkívül nyomban hadjáratot hirdettetett Magyarország ellen, egyszersmind tudtul adván, miszerint maga áll majd a sereg élére, hogy lassanként Magyarországnak még a Miksa királyt uraló részeit is meghódoltassa. Sőt első felindulásában még messzebb is terjedtek a haragos szultán vágyai. Újra előszedte csapongó képzeletének régi remek álomképeit és megint Bécset jelölte meg legközelebbi hadműveleti céljául.
Nagyon biztatólag hatottak e tekintetben az új budai pasának, Jahjaoglu Arszlánnak Konstantinápolyba küldött jelentései, hogy a császári hadaknak Magyarországon se híre, se hamva és hogy a szultán, bárhova forduljon is, az országot mindenütt nyitva találja serege számára.
Lehet, hogy ezek a jelentések is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Pertev pasa másodvezír 25.000 lovassal és gyalogossal, továbbá 2000 janicsárral már március közepén útnak indíttatott Magyarországba, hogy ott a belgrádi és temesvári pasák hadaival megerősítve, Gyulát megostromolja.
Miksa a szultán szándékáról hírt véve, a német birodalmi rendeket az augsburgi gyűlésen sürgős segélynyujtásra szólította fel s ezek nem is zárkóztak el ez elől, de csak azon feltétel alatt, hogy Magyarország, mihelyt a török járom alól felszabadul, rögtön a német birodalomhoz kapcsoltassék s azontúl ennek rendeivel közösen vegyen részt a birodalom céljaira szükséges adó és katonaság előteremtésében, illetve kiállításában. Miután Miska császár ezt úgy a maga, mint utódai nevében kilátásba helyezte, a rendek rögtöni segítségül nyolc hármas, úgynevezett római hónapot s azonfelül három egymásután következő évre még 8–8 egyes római hónapot szavaztak meg.
Azonkívül az osztrák rendek pénzben és zsoldosokban tetemes segítséget igértek; V. Pius pápa 50.000 aranyat, Fülöp spanyol király a mult évben adott 100.000 aranyon kívül még 200.000 aranyat küldött; Savoya, Toscana, Ferrara, Mantua hercegei csapatokat ajánlottak; Francia és Angolország szintén igért támogatást, úgyhogy most már minden remény megvolt arra nézve, hogy nemsokára hatalmas sereg szállhat síkra a kereszténység ádáz ellenségeivel szemben.