b) Buda sikertelen ostroma.
Szeptember közepe táján végre a prágai udvar megadta az engedélyt a Buda megvételét célzó hadműveletek megkezdésére, mihez a csapatok a váci táborban gyülekeztek. A fővezérséget ugyan megint Mátyás főhercegre bízták, de ő csak később jöhetvén le, egyelőre Schwarzenberg szerepelt mint a hadsereg helyettes főparancsnoka. A Vácnál a Dunán vert két híd elkészülvén, azokon mindenekelőtt Pálffy Miklós és Nádasdy Ferenc kelt át és a 6000 magyarból, 1000 kozákból és ugyanannyi németből álló elővéddel, amelyet a 25.000 főnyi derékhad követett, Schwarzenberg vezérlete alatt. A sereghez összesen 140 ágyú volt beosztva.
A sereg Óbudánál tábort ütve, október 5.-én a felső város (Obervorstadt, a mai Vár északi része) lövetése mellett a hátsó elővárost (Hinder-Vorstadt, a mai Krisztina város) rohammal bevette s ez alkalommal a főparancsnokság tudomására jutott, hogy a török védőrség száma 6000 főt, ezek között 1000 janicsárt, tesz ki.
Október 6.-án a hajdúk az alsó külvárost (Unter-Vorstadt, a mai Tabán) támadták meg s bár néhány foglyot ejteniök sikerült, de az ellenség erős puskatüze folytán csakhamar visszahúzódni voltak kénytelenek. Ezt a támadást október 8.-án egy minden nemzetségből összeállított erős vegyes különítmény megismételte, azonban az egyórai küzdelem most sem járt nagyobb eredménnyel.
Október 9.-én megérkezett az óbudai táborba Mátyás főherceg s másnap délután 3 órakor a felső város (Ober-Vorstadt, a mai Vár északnyugati része) ellen 6000 emberrel három oldalról intéztetett támadást, mely annyiban sikerrel is járt, hogy az említett városrész kétórai heves harc után, melyben a törökök 1500 embert vesztettek, a mieink hatalmába került. Ugyanekkor egy másik csoport a zsidó vagy viziváros ellen intézett támadást, ez azonban a Várból kitörő törökök erős ellenhatása folytán kézzelfogható, tartós eredményre nem vezetett; ellenben sikerült a Budát Pesttel összekötő hajóhidat megrongálni és szétszaggatni.
Október 11.-én a gellérthegyi blokkházat megszállva tartó 300 török, az erődítés felgyújtása után sietve a városba húzódott vissza.
A következő napon, október 12.-én már jelentősebb események játszódtak le. Míg a keresztény tábor Óbudánál állott, a királyi hajóhad a Margitsziget felső részénél horgonyzott és a sziget körül néhány gyors sajkával őrjáratokat végzett a Dunán. „Október 12.-én éjjel – írja dr. Szentkláray – két királyi sajka leevedzett egész Budavár alá s összeütközött az őrtáló török sajkákkal. A meglepett török hajókon nagy riadalom támadt. De a magyar naszádosok nem tágítanak, sőt átugrálnak az ellenség hajóira s az őrséget részben lekaszabolják, részben a hullámok közé kergetik. Hat török hajóst elfognak s magukkal viszik őket Mátyás főherceg táborába. A foglyok vallomást tettek, hogy a budai basa sietve ácsoltatja össze a megrongált hajóhidat s vizen és szárazon a Duna mindkét partjáról támadni szándékozik. E hírre Pálffy engedélyt kért, hogy a következő éjjel vizi csatát vívhasson a török hajóhaddal. Az engedély megadatván, a naszádosok mellé hajókra ülteti néhány száz hajdúját s támadásra indítja Budavár bástyái alá, a török hajók állomása ellen. Buda és Pest közt, a mai Lánchíd táján, heves, hosszú küzdelem fejlődik a két ellenséges hajóhad közt. A mieink hajóiról zápor gyanánt hullanak a golyók az ellenségre, égő kén és szurok koszorúk, melyeket naszádosaink az ellenségre szórnak, megvilágítják a harcoló hősök alakjait s csakhamar lángba borítanak 25 török hadihajót. Az égő Duna borzasztóan felséges látványt nyújt. Naszádosaink szintén siralmas veszteséget szenvednek, de azért az összes budai török vizi erőt megsemmisítik s két megmaradt naszádjukat elfogják és magukkal viszik.“
Október 13.-án a keresztények megszállják a törökök által elhagyott gellérthegyi blokkházat és az abban talált ágyúkból a várat és várost kezdik lövetni.
Október 14.-én a főherceg megadásra szólítja fel a védőrséget, de tagadó választ kap, mire október 17.-én a vár és város újból erős ágyútűz alá vétetik, kivált a gellérthegyi erőd felől, ahova időközben 22 ágyút vontattak fel, melyek a várfalazatban elég nagy rést törtek. Egyúttal az alsóvárosban 200 bányász segítségével az aknázás is kezdetét vette.
Október 19.-én a védőrséget újból megadásra szólították fel, de a válasz most is tagadó volt. Az ezután 21 nagy ágyúból folytatott tüzelés hatása alatt a falazat két helyen néhány ölni szélességben bedűlt. Miután közben azonkívül a vizivárosi akna is elkészült, a főherceg intézkedést tett a roham végrehajtására, mely azonban a beállt tartós esőre való tekintettel végrehajtható nem volt. Az észrevett aknaásással szemben a törökök ellenaknák fúrásához fogtak.
Október 24.-ére a főherceg Pest ellen petárda-támadást szándékozott végrehajtani, de ez időnek előtte elárultatván, a végrehajtás abbamaradt.
Október 25.-én délután 3 órára aknarobbantással kapcsolatban roham végrehajtása volt tervbe véve, de miután az aknák nem jól működtek, a roham is elmaradt.
Miután a szünet nélküli esőzés az összes vívóárkokat vízzel töltötte meg és az ostrom és aknamunkák folytatását nagyon megnehezítette és mivel az évszak már különben is nagyon előrehaladt, Mátyás főherceg október 27.-én az ostrom abbahagyását határozta el. Az ágyúk leszerelése néhány napig tartván, a visszavonulás csak november 2.-án volt megkezdhető, melyet a török védőrség nagyobbszabású kitöréssel igyekezett megnehezíteni, ami hosszabb ideig tartó harcot vont maga után, hanem aztán a főherceg mégis bántatlanul vezethette vissza seregét Esztergomba és Esztergom környékére.