c) Az edelényi csata 1604 november 28-án.
Az osgyáni ütközet után Basta újból eredeti menetvonalára, a losonc–fülek–putnoki útra tért vissza, hogy a Sajó–Hernád völgyén át Kassára meneteljen. Ámde itt újabb hajdú-csoportok állották útját, mert mint már fentebb említettük, Lippay Balázs csapatjainak zömével Sajó Szent Péternél tábort ütvén, ennek biztosítására a Sajó mentén fölfelé biztosító osztagokat tolt előre. Ez utóbbiakra bukkant rá Basta november 25-én Putnoktól egy mérföldnyire keletre a vadnai szorosban s azokkal, valamint a Sajó Szent Péterről erősbítésükre küldött osztagokkal, sőt talán az egész Lippay-haddal egészen estig tartó csatározásokat folytatott anélkül, hogy a harc akár az egyik, akár a másik fél részére döntő eredményt idézett volna elő.
Az e napi harc félbeszakítása után a császári had a harc színhelyéhez közel szállt táborba, azonban november 26-án még hajnalhasadta előtt menetét folytatván, reggelre, illetve a délelőtt folyamán vonatostul-csapatostul szerencsésen átkelt a szoroson, amelynek kijáratánál Basta csapatait harckész állapotba helyezte. A szemben álló hajdúk egy ideig csak figyelték az ellenség manövrirozását, déltájban azonban komoly támadásba mentek át, miből egészen estig tartó kemény harcok keletkeztek, melyeknek eredménye az lett, hogy Basta előbb podgyász-szekereit, majd egymás után ezredeit is újból a szoros mögé vonta vissza és az éjszakát meglehetősen háborítlanul, valószínüleg Velezd tájékán töltötte.
Harmadnap, november 27-én hajnalban a császáriak arra ébredtek, hogy táboruk körül van véve ellenség által. Erre Basta podgyászát menetkész állapotba helyezve, csapatjait csoportokban harchoz fejlődtette, minden irányban biztosító csapatokat előre tolván. Ebből megint estig tartó csatározás támadt, de miután a hajdúk komoly támadást most sem intéztek, az éjjelt a császáriak ugyanazon a helyen, de most már a legnagyobb aggodalom közepette töltötték. Basta most már annyira kishitűvé vált, hogy az összes kocsikat, számszerint 300-at, és a lovakon el nem vihető málhát az összes sátrakkal együtt elégette. Ez a zsoldosok között oly nagy rémületet okozott, hogy mindig jobban és jobban szökdösni kezdtek. Ámde a hajdúk csodálatosképpen sem az éj folyamán, sem másnap reggel még mindig nem intéztek komolyabb támadást. Erre Lippay Balázs erejét úgy látszik kevésnek tartotta s támadás helyett inkább védelmi magatartásra határozta el magát s ehhez képest hadának zömével a Boldva völgyében Edelénynél vett felállítást, hogy a császáriak elől a Kassára vezető legrövidebb útvonalat elzárja, megjegyezvén, hogy közben Bocskay már szintén előnyomulóban volt jelentékeny erősbítéssel Tornán át Edelény felé a Lippay-csoporttal leendő egyesülés céljából.
Negyednap, november 28-án korán reggel sűrű köd borította el az egész környéket, amelynek leple alatt a császáriak csatarendbe sorakozva, elindultak a Sajó völgyén lefelé, legnagyobb csodálkozásukra anélkül, hogy jó hosszú ideig erősebb ellenséges osztagokra bukkantak volna. A vadnai szoros kijáratához érve, Basta csapatjaival Edelény felé vett irányt, hogy aztán Szendrőn és Tornán át a legrövidebb úton Kassára vezesse seregét. Hogy vajjon előzetesen volt-e arról tudomása, hogy Edelénynél igen nagyszámú ellenséges csapatok védőállást foglaltak, az bizonyosan meg nem állapítható; elég az hozzá, hogy a császári csapatok előnyomulásuk közben észrevétlenül érték el ama magaslatot, melyen Bocskay hadának nagyobb része és tüzérsége állott. „A támadás – írja folytatólag Rónai Horváth id. m. 597. – a hajdúkat meglepte ugyan, de azért több órán át küzdöttek, vitézül támogattatván a mintegy 600 főnyi török segélyhad által, mely különösen az ágyúk megvédelmezésében fejtett ki rendkívüli szívósságot. A harc azonban végre mégis a császáriak javára dőlt el; előbb Magócsi hada, majd a Rákóczy által vezényelt palotás hajdúk is oda hagyták a csatatért és velük távozott el a csatában személyesen jelenlevő Bocskay István is. A vitéz törökök az ágyúk mellett mindvégig kitartottak s a német csak holttestükön át jutott azokhoz; 8 kerekes ágyú vált a császáriak zsákmányává. Bocskay vesztesége a törökökön kívül 1500 fő volt, míg a császáriak állítólag csak 200 halottat vesztettek. A megvert hajdú-sereg részben Miskolc-Szerencs, részben Torna-Kassa, végre egy rész Gönc felé futott.”
November 29-én a császáriak a magát önként megadó Szendrő megszállása után Szent-Andrásig jutottak s a következő napon Basta, miután hadának egy részét a hajdúk által ostromolt Tokaj felmentésére indította, nagy ünnepséget ült a kivívott győzelem örömére. Ennek egyik programpontja Némethy Balázs embertelen módon történt kivégzése volt. Basta a vitéz hajdú-vezért mindenekfölött lábánál fogva felakasztatta s miután 2 óra hosszáig e kínos helyzetben hagyta, maga elé állíttatta, kihallgatta s azután fejét vétette.
„A vakmerő Némethy – fűzi hozzá Rónai Horváth id. m. 598. old. Ortelius szavait némileg kiegészítve – jelleméhez haláláig hű maradt; mert nem közönséges dolog az, mit a kivégzés alkalmával elkövetett; összekötözött kezeit kiszabadítván, elragadá a hóhér pallosát és megkísérlé magát a tömegen keresztülvágni; nem egy német feje hevert már a porban, midőn végre legyőzték és ismét a vérpadra vezetvén, vakmerő fejét leütötték.