a) Bevezető hadműveletek.
a) Bevezető hadműveletek.
A nagyvezír fenyegetése nem volt üres beszéd, mert az 1660-ra hajló tél folyamán minden előkészületet megtett, hogy tavasszal megkezdhesse büntető expedicióját. Köprili Mohamednek az 1660. évi magyarországi hadjáratra vonatkozó hadműveleti terve abból állott, hogy mindenekelőtt Bihar vármegye és a hajdú városok területét, ahonnan Rákóczy erejének java részét merítette, ejti hatalmába, majd ezután az ekként elszigetelt és Erdélyben tartózkodó Rákóczyra tör s közben Nagyváradot is hatalmába keríti.
A feladat első részének, az Erdélyhez tartozó részek és a hajdúk kikapcsolásának, valamint az esetleg még mindig Erdélyben tartózkodó Rákóczy legyőzésének végrehajtásával a nagyvezír Szejdi Achmed budai pasát bízta meg, aki e célból már kora tavasszal mintegy 25.000 főre menő hadat gyűjtött egybe Temesvárra, míg a feladat második része, Nagyvárad megvétele, a szerdárrá kinevezett Ali pasának jutott osztályrészül, akinek e célból a tulajdonképpeni török területről 50.000 főnyi hadat kellett Belgrádnál egybegyűjtenie.
Ezalatt Rákóczy egész télen, sőt tavasszal is folytatta Szeben ostromát, de eredmény nélkül, mert a jól megerődített várost, mely ezidőben Erdélynek elsőrangú erőssége volt, nem volt képes hatalmába keríteni.
Szejdi Achmed már április közepe táján megkezdte előnyomulását Temesvárról s Fellaknál a Maroson átkelvén,* Szarvasnak vett irányt, ahol a Kőrös jobb partjára kelt át.
Gróf Bethlen János id. m. II, 118: „Paret ille, congregatisque praeter lixas et calones viginti quinque circiter millibus armatorum motis mense Aprili castris trajectoque iuxta oppidum Fellak Marusio, versus regionem haidonum dirigit gressum.”
Rákóczy kora tavasszal tudomást szerezve, hogy a budai pasa a Részekbe szándékozik betörni, nyomban utasította Gyulay Ferenc váradi kapitányt, hogy a hajdúkat összegyűjtve, a törököknek útját állja. Ebből kifolyólag a kapitány a hajdúkat Szoboszlóra rendelvén, ő maga is oda ment a váradi hadak egy részével. Ámde amikor Gyulay megtudta, hogy a budai pasa mily nagy erővel közeleg, többé nem tartotta tanácsosnak az ellenállás megkisérlését s a hajdúkapitányoknak azt ajánlván, hogy csapatjaikkal még idejekorán vonuljanak vissza, ő maga embereivel a váradi várba húzódott vissza. Az ekként cserben és oltalom nélkül hagyott és e miatt a legnagyobb mértékben elkeseredett hajdúk egymagukban a nagy túlerőben levő törökkel meg nem mérkőzhetvén, szétoszlottak és amennyire még idejük engedte, családjaik és javaik megmentéséről kezdtek gondoskodni, de már erről is lekéstek, mert a török már a nyakukon volt. Szeidi Achmed pasa ugyanis a hajdúk szétoszlásáról értesülvén, sietve előrenyomult és április 28-án zsákmányéhes hadait rászabadítja Kabára és Szoboszlóra. „A férfiaknak mind fejek szedeték – írja Szalárdi id. m. 495. old. – és a vezér maga eleibe kihordani parancsolván, mind egyig megnyúzatja, bőröket az agy koponyáról levonatja, azokat szalmával megtölteti és szekerekre számán úgy rakatja vala.”*
Ez azért történt, mert a porta minden hozzá beküldött fejért egy tallér jutalmat fizetett.
Április 30-án a török had már Debrecen alatt ütötte fel táborát és a város csak roppant nagy sarc árán menekült meg attól, hogy a fentebb említett másik két város sorsára ne jusson. Május 6-án a pasa megparancsolta Boldvai Márton alispánnak, hogy megyéje nemességével azonnal hozzája csatlakozzék. Május 8-án a török sereg elindult Debrecen alól, hogy az Érmelléken és Szilágyságon át minél előbb Kolozsvárra jusson. Azonban alig hogy a bántatlanul hagyott Pocsaj várát elhagyta, annak meggondolatlan őrsége a törökök málhavonatára és utóhadára csapott. A pasa ezt hallva, másnap egész hadával visszafordult s a várat rohammal elfoglalván, a benne levőket egytől-egyig felkoncoltatta. Minthogy Székelyhíd várőrsége szintén kicsapott a mellette elvonuló török hadra, Szejdi Achmed, bár magát az erős várat nem bántotta, de a városban és környékén levő lakósokat és az oda menekült parasztokat, számra nézve mintegy 4.000-et, kardélre hányatta vagy rabszíjra fűzte. Ezek után a pasa hosszabb megállapodás és nagyobbarányú pusztítás nélkül folytatta útját a Meszes felé, amelyen május 17-én átkelvén, sietve igyekezett Kolozsvárt elérni. Vele volt Boldvai Márton parancsnoksága alatt a Bihar, Kraszna és Közép-Szolnok megyékből erőszakkal toborzott három magyar nemesi csapat is.
Rákóczy eleinte nem tudván, hogy a budai pasa Erdélybe törekszik, különösen Nagyváradot és Bihar vármegyét féltette tőle. Mindent elkövetett tehát, hogy Szebent mielőbb hatalmába ejtse, mi célból annak rohammal való bevételére is megtette a szükséges előkészületeket, de május 10-én vett újabb nyugtalanító hírekre elhatározta, hogy Szeben alatt Gaudy Endre és Mikes Mihály parancsnoksága alatt csak egy 6.000 főnyi* megfigyelő csoportot visszahagyva, serege zömével már másnap elindult, hogy pünkösd harmadnapján az általa nagyon féltett Váradon lehessen.*
Kraus id. m. II, 65.
Rákóczy levele, Tört. Tár, 1872, 126.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
){kind=link}