c) További események a zentai csatáig.
Savoyai Jenő herceg a Titel elestéről szóló hírre odafelé vezetett hadával augusztus 31-én Ó-Becséig, szeptember 1-én pedig zentai táborába vonúlt vissza. Közben ejtett foglyok egész határozottan és egybehangzóan azt állították, hogy a szultán Pétervárad megvételét határozta el. Ezért Jenő herceg gróf Bussy-Rabutin lovassági tábornoknak meghagyta, hogy bár tudja, hogy csapatjai fáradtak, legkésőbb szeptember 2-án okvetlenül vonúljon be a zentai táborba.
Ezalatt a török sereg augusztus utolsó napjaiban Kovilig nyomúlt előre, ahol elsáncolt táborba szállt. Miután a törökök e mozdulata kétségtelenűl elárúlta, hogy a szultán tényleg Pétervárad felé gravitál, Jenő herceg szeptember 2-án szintén odafelé indult seregével és aznap Ó-Becse tájékáig jutott. Szeptember 3-án Szent Tamáshoz érve, az ottani mocsaras vidéken egy erősebb ellenséges lovastest útját akarta állni a császáriak további előnyomúlásának, de ezek erélyes támadása csakhamar visszavetette a török lovasságot. Szeptember 4-én a sereg körülrajozva ellenséges lovasok által, teljes harckészültségben, egy további menetnyire, egészen Zsablyáig folytatta útját Pétervárad felé, 5-én pedig itt pihenőt tartott. Szeptember 6-án a sereg hosszúkás négyszögalakú alakzatban, teljes harckészültségben és a kellő biztosítással folytatta menetét, helyenként a kovili ellenséges tábortól nem nagyobb távolságra 3–4 kilóméternél, miközben az ellenséges lovasság hol az élre, hol a középre, hol az oszlopok végére intézett támadást, de ezek a támadások komoly jelleget nem öltöttek s így a sereg este 6 és 10 óra között szerencsésen megérkezett a Péterváraddal szemben, a mai Ujvidék tájékán kijelölt táborba.
A török sereg ezalatt, a lovasság egy részét kivéve, a kovili táborban tétlenűl vesztegelt és mivel most már az egész keresztény sereg Pétervárad oltalmára annak közelében rendelkezésre állt, a szultán lemondott a vár megtámadásáról és ehelyett ismét a felső-magyarországi, illetve erdélyi terv megvalósítását vette célba, miből kifolyólag szeptember 7-én reggel, elindította seregét a Tisza mentén fölfelé Szeged irányában. Erről Jenő herceg legelőször egy huszár, majd egy átszökött szpáhi útján még aznap értesűlt, s miután ennek vallomását a hírszerzésre kiküldött lovasság további jelentései is megerősítették, seregét szeptember 9-ikére menetkész állapotba helyezte. Közben a török sereg szeptember 8-án Szent Tamásig, 9-én pedig Zentáig, a keresztény sereg pedig utóbb említett napon Szent Tamásig, 10-én pedig Ó-Becséig jutott. Itt a herceg megtudta, hogy a török sereg Zentánál előkészületeket tesz a Tiszán való átkelésre, ami szinte hihetetlennek látszott. Másnapra a herceg a seregnek 12 oszlopban, teljes harckészűltségben való további előnyomúlását rendelte el, hogy az, ha kell, gyorsan harchoz fejlődhessen.