10. A 910. évi bajor hadjárat és a 911-912. évi Rajna-menti portyázás.
Az időközben 17 éves ifjúvá serdült Lajos király elhatározta, hogy az összes német törzseket felrázva lethargiájukból, nagy ősei példájára maga vezeti az egyesült német hadakat a birodalmát pusztító és mindjobban tönkretevő magyarok ellen. Az eredményes toborzás biztosítására ezúttal úgy szólt a királyi parancs, hogy aki nem vonul be, ne csak a szokásos bírságot fizesse meg, hanem akasztófán, halállal bűnhődjék. A nagy riadalom hatása alatt az összes német fejedelemségek eleget is tettek Lajos király hívó szavának, aki a sereg gyülekező helyéül a Lech mezei Augsburgot (Ágostát) jelölte meg.
A magyarok a németek előkészületeiről hírt vevén, elhatározták, hogy megelőzik őket s ezért gyorsan felkészülve, megindultak Bajorországba. Így történt aztán, hogy a német sereg még együtt sem volt Augsburgnál, amidőn a magyarok június 10-én hajnalban váratlanul odaérkeztek és Liutprand elbeszélése szerint „alig kelt fel a hajnal rózsás ágyából, a vérszomjas, kegyetlen magyarok az álomtól tántorgó keresztényekre törnek. Van olyan, akit előbb keltett fel a nyíl, mint a lárma, egy részüket pedig még fekve ért a halál, úgyhogy előbb hagyta el őket a lélek, mint az álom”.
Azonban a meglepetés okozta zavar csillapultával a németek mégis megalakítják csatarendjüket és délig derekasan kitartanak állásaikban.
Ekkor a magyarok cselt vetve, szinlelt futásba mennek át, mire viszont a németek indulnak támadásba, majd nemsokára a biztos győzelem tudatában az üldözéshez is hozzáfognak, miközben eddigi tömör csatarendjük hamarosan felbomlik.
Erre a szinlelt futást végrehajtó magyar arccsoport hirtelenül megfordul és az üldöző ellenséget újból a nyilak ezrével árasztja el, a közeli cserjésekben elrejtett csoportok pedig a németek oldalaiba és hátába törnek, ami Lajos királynak már biztosra vett győzelmét csakhamar csatavesztéssé változtatja át. A német sereg egy része futásnak ered, másika felkoncoltatik. Számtalan úr és lovag, köztük Gebhard herceg is, ott maradt a csatatéren.
Ezekután a magyarok, miután egy Eichstädtnél ellenállást kifejteni akaró frank csoportot is megszalasztottak, a Rajnáig dúltak és roppant kincsekkel megrakodva tértek haza, miután Lajos királynak pénzen kellett a békét megvásárolnia és ezenkívül évi adó fizetésére is kötelezte magát.
Abach mellett, a Duna jobbpartján, Regensburgtól nyugatra egy bajor csoport váratlanul meglepte a visszatérő magyarokat s közülük állítólag mintegy 3000 embert (bizonyára túlzás!) levágtak, de azért a sereg zöme a zsákmánnyal mégis szerencsésen hazaérkezett.
Az újonnan szenvedett kudarc annyira elcsüggesztette a német népet, hogy az a közeljövőben már meg sem kísérelte a magyarok betöréseivel szemben az ellenállást. Utóbbiak ennélfogva a következő két évben, 911-ben és 912-ben, bántatlanul jutottak a bajor és sváb földön át a Rajna gazdag vidékére, sőt Koblenz tájékán állítólag a folyó túlsó partjára is átkeltek.