a) Hadműveleti tervek.
a) Hadműveleti tervek.
Az 1799. évi háborúban az egyes hadseregparancsnokoknak mindkét részről még kevesebb önállóságuk és szabad cselekvési szabadságuk volt, mint az eddigi hadjáratokban. A franciáknál a hadseregparancsokok számára a hadműveleti tervet Carnot állapította meg. A támadó hadműveleti terv szerint egyelőre Jourdan-nak a Rajnán átkelve, a Lech felé, Massena-nak és Lecourbe-nak pedig az Inn völgyében s végül Scherernek Veronán át Bassanora kellett elnyomulnia olyképpen, hogy a seregek az Augsburg-Innsbruck-Bassano által jelölt vonalat egyszerre érjék el. Ezért az előnyomulást legelőször Jourdan-nak, majd Massena-nak és Lecourbe-nak s legvégül Scherernek kellett megkezdenie. Jourdan-nak a direktórium ezenkívül még azt is meghagyta, hogy a Rajnán átkelve és a Bodeni tó észak- és csak innen forduljon Augsburg felé. Azonban Jourdan már eleve állást foglalt a Bregenzen át való kitérés ellen.
Hasonlóképpen megkötötte a hadseregparancsnokok kezét a bécsi haditanács is, mely utóbbi időben teljesen Thugut miniszter szinte akaratnélküli közegévé süllyedt le. De amíg Carnot katonai téren a direktórium jobbkeze volt, aki mint szervező és általában véve mint a hadműveletek megtervezője is elég helyes nyomokon járt, a bécsi haditanács tagjai egytől egyig vénhedt, vaskalapos emberek voltak, akik makacsul ragaszkodtak elavult felfogásukhoz és attól a seregvezetők részéről még részletekben sem tűrtek meg semmiféle eltérést. Ezúttal ez a vaskalaposság annál hátrányosabb módon éreztette hatását, mivel viszont a bécsi haditanács teljesen a mindenható, de katonai dolgok iránt helyes érzékkel egyáltalában nem rendelkező Thugut miniszter befolyása és lenyűgöző hatása alatt állott.* Károly főherceg eleinte legalább némi önállóságra akart szert tenni, de csakhamar neki is be kellett adnia a derekát. Egyébként a szövetségesek hadműveleti terve a már fentebb említett hadierv keretében mozgott s az egyes hadseregparancsnokoknak annak értelmében kellett eljárniok.
Erről Károly főherceg emlékirataiban többek között következőleg nyilatkozik: „Wohl kaum hat in einem Kriege die Diplomatie so unumschränkt und bleibend die Oberhand behalten, wie in diesem . . . Weder das grosse Ziel des Krieges, noch die allgemeine Richtung und Tendenz der Operationen wurde dem Feldherrn bekannt gegeben. Die Befehle aus Wien griffen rücksichtslos auch in die Details ein.” – Szuvarov pedig ezeket írta Thugut túlkapásairól és a haditanács tagjainak kicsinyeskedő állandó beavatkozásáról és okvetetlenkedéséről: „Auf 1000 Werst wollen sie die Operationen leiten und wissen nicht, dass jede Minute an Ort und Stelle dieselben zu verändern veranlasst. Wie kann dieser Kanzleischreiber – und wenn er mit dem Schwerte Skanderbegs umgürtet wärte – aus seinem dunklen Neste eine Armee befehligen und über die im Felde jeden Augenblick sich ändernden Umstände gebieten?”
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
