8. A tiroliak fölkelése.
8. A tiroliak fölkelése.
XX/28. sz. melléklet.
Az 1805. évi pozsonyi békekötés Tirolt Bajorországhoz csatolta,* azonban az Ausztriához hű tiroliak ebbe az új rendelkezésbe sehogy se tudtak beletörődni s csak az alkalomra vártak, hogy a bajor uralom ellen felkeljenek, s amikor az 1809. évi háború kitört, a tiroliak szívvel-lélekkel régi gazdájuk mellé állottak. Egyébként a fölkelés már régen elő volt készítve és április elején nyiltan is kitört s a hamarosan egybegyült fölkelők egy része Hofer András alatt Meran-nál, Theimer őrnagy alatt pedig az első Inn völgyében gyülekeztek.
Lásd a 247. oldalon.
Ebben az időben a bajor-francia csapatok, mintegy 9000 ember Bisson, Lemoine és Kinkel alatt az egész tartományban széjjelszórtan állottak.
János főherceg a fölkelők támogatására április elején Villachból mint tudjuk,* Chasteler altábornagy küldte mintegy 10.000 emberrel Tirolba, míg a Salzburg felé szintén mintegy 10.000 emberrel előnyomuló Jellachich-oszlopból* egy különítménynek a Salzach völgyében fölfelé menve kellett a fölkelőkhöz csatlakoznia.
Lásd a 290. oldalon.
Lásd a 266. oldalon.
A pustervölgyi népfölkelés április 11.-én a Mühlbacher Klause-t bevevén, Chasteler-rel együtt az ellenséget a Puster völgyből Franzensfeste-re, a Trientből Innsbruck felé előnyomuló Bisson-dandár végén beosztott csapatokat pedig Bozen felé szorította vissza, minek megtörténte után Chasteler a schabsi fensíkon helyezkedett el. – Az említett dandár új utóvédét a Jaufen-hágóról 4000–5000 emberrel előnyomuló Hofer támadta meg és azt április 12.-én részben szétverte, részben elfogta. Ugyane napon az Innsbruck felé előnyomuló Theimer e város bajor őrségét foglyul ejtvén, nyomban a Brenner hágó felé vesz irányt, miáltal Bisson, előlről Theimer, hátulról Hofer által két tűz közé szorítva, április 13.-án a Innsbrucktól délre fekvő Wiltaunál kapitulálni kénytelen. Ilyenformán a tiroliak az Inn völgyét hatalmukba kerítvén, Kufstein körülzárásához fogtak.
Április 15.-én Baraguay d'Hilliers szállotta meg Trientet 6000–7000 emberrel. Ennek hírére Hofer és Chasteler Brixennél egyesültek s aztán Trient felé előnyomulván, a franciákat Rovereto-ra kényszerítették visszahúzódni.
Ezzel Tirol első felmentése be volt fejezve.
A regensburgi események és az április 22.-én vívott és a franciák javára eldőlt eggmühli csata a mellékhadszínterek eseményeire is döntő befolyást gyakoroltak. Ezidőtájt Tirol északi határa mentén a hágókat népfölkelő osztagok tartották megszállva, Chasteler seregcsoportjával ekkor Trientben tartózkodott és a regensburgi eseményekről és Jellachich visszavonulásáról tudomást szerezve, Déltirolban csak a 4 zászlóaljnyi Buol-dandárt hagyta vissza, míg ő maga ereje többi részével Észak-Tirolba, Innsbruckba, majd onnan Wörglbe vonult, hogy ott a Napoleon által esetleg Tirol felé kikülönítendő erőkkel a küzdelmet felvegye. – És az eggmühli csata után a Duna völgyében Bécs felé előnyomuló francia császár tényleg intézkedett is erre nézve, amennyiben, mint tudjuk, jobboldalának fedezésére és Salzburgon át a Tirolba való bevonulásra Lefčbre-t rendelte ki, a bajor trónörökös, Deroi és Wrede parancsnoksága alatt 3 bajor hadosztályból álló VII. hadtestével.* Egyúttal Napoleon a Tirolban működő Chastelert földönfutóvá nyilvánította, kit elfogatás esetén nem mint katonát, hanem mint hazaárulót kell elitélni és felakasztani. A vett parancs szerint Lefčbvre Landshutból Salzburgnak vett irányt, ahova április 29.-én vonult be.
Lásd a 275. oldalon.
Közben Jellachich, aki a visszavonuló Károly főherceg seregétől elvált, Rosenheim–Traunsteinen át április 27.-én érkezett Salzburgba, honnan menetét tovább folytatván, a Lueg-szorosban és Abtenauban kisebb, csoportokat hagyván vissza, Radstadton és a felső Enns völgyén át az Olaszországból Graz felé visszavonuló János főherceg felé keresett csatlakozást.
Lefčbre Salzburgból a bajor trónörökös hadosztályát a Salzach völgyén fölfelé a Lueg hágónak a Wrede hadosztályt, amelynél maga is tartózkodott, a Strub hágónak, a Deroi-hadosztályt pedig Traunsteinon át Kufsteinra irányította. A középső oszlopnak a Strub hágón Oppacher korcsmáros vezetése alatt 300 tiroli állotta útját, akiket csak hosszantartó küzdelem után sikerült visszavonulásra bírni. Wörglnél Chasteler állotta útját Lefčbvre-nek, azonban május 13.-án arcban és jobboldalában Wrede, baloldalában pdig Deroi által megtámadva, Innsbruckra visszavonulni, sőt az Inn völgyét is feladni és Sterzingre visszahúzódni kénytelen. Lefčbvre erre május 19.-én bevonult Innsbruckba.
A János főherceg által visszahívott Chasteler Tirolban csak a gyenge Buol-dandárt hagyván vissza, május 25.-én ereje fennmaradó részével a Puster-völgyön át Tirolt odahagyván, június 15.-én Gonobitznál Gyulay bán csoportjához csatlakozott.. – A tiroliak azonban, még így magukra hagyatva is tovább folytatják a harcot a bajorok és franciák ellen.
Közben Lefčbvre hadteste zömével Napoleon által május 23.-án Linzbe rendeltetvén, Deroi maga maradt Tirolban, akit Hofer lés Theimer népfölkelő osztagaikkal május 29.-én Innsbruck mellett az Isel hegyen megtámadván, azt megverték és Tirol elhagyására kényszerítették, illetve Rosenheim–Wasserburgon át Bajorországba visszaűzték. Ugyane napon Speckbacher Scharnitzot és a Leutasch-szorost is hatalmába ejtvén, ezáltal Vorarlberget is megtisztította az ellenségtől s így most már Tirol másodszor is fel volt mentve.
Június havában Napoleon nem tett komolyabb kísérletet Tirol visszafoglalására, ellenben a a tiroliak Bajorországba, Karinthiába és Stajerországba eszközölt támadólagos előretörések által erősen veszélyeztették a franciák összeköttetéseit.
A wagrami csata után Napoleon 50.000 embert küldött Lefčbvre alatt Tirol visszafoglalására, mely erő 9 oszlopban a tartományba benyomulván, az Inn völgyét szállotta meg.
Buol tábornok a Tirol átadására vonatkozó felszólítást eleinte visszautasította, hanem aztán a znaimi fegyverszünet értelmében a tartományt el kellett hagynia. Ellenben Hofer, Speckbacher és Haspinger kapucnis újból fegyverbe szólították a népet. Haspinger és Hofer a Brenner hágóról délfelé előnyomuló Royer hadosztályt augusztus 3.-án a Sachsenklemme-ben megtámadván, azt részben körülzárták, majd megmaradt részét a Brenneren át visszaverték. Egy másik, Royer támogatására előrevezetett hadosztálynak Maulsnál kifejlődött erős küzdelmek után szintén vissza kellett vonulnia Innsbruckra.
Ezek után Lefčbvre az Isel-hegyen foglalt állást; Hofer és Haspinger augusztus 13.-én ezt az állást is átkarolólag támadták meg s így Lefčbvre innen is visszavettetvén, Kufsteinon át elhagyta Tirolt. A Lefčbvre által Landeck felé kikülönített zászlóaljaknak a pontlatzi hídnál kifejlődött rövid ütközet után minden oldalról körülfogatván augusztus 9.-én kapitulálniok kellett. Erre Hofer augusztus 14.-én mint Tirol főparancsnoka újból Innsbruckba vonult be. Így szabadította fel magát Tirol népe harmadízben is a gyűlölt ellenség uralma alól. Szeptember havában Haspinger Salzburg tartományba hajtott végre nagyobbszabású betörést, ahol a bajorok fölött többször előnyöket vívott ki, azonban végezetül az ellene fellépő túlerő elől a Pfandelscharte-n és Heiligenblut-on át Karinthiába kellett visszahúzódnia.
A schönbrunni békekötés értelmében Tirol továbbra is Bajorországhoz csatolva. Ámde Hofer a békekötés dacára új fölkelést szított. Új erőkkel észak és dél felől tirol ellen kezdeményezett francia támadás végre őt is az ellenállással való felhagyásra kényszerítette. Maga Hofer a hegyekbe menekül, de 1810 január 10.-én elfogatván, ugyanez év február 20.-én Napoleon Manutában agyonlövette. Ausztria a leghűbb emberét menteni nem tudta, hanem aztán később hálából az innsbrucki templomban remek emlékművet emeltetett neki.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
