A kátyi ütközet. 1849. június 7-én.
A kátyi ütközet.
1849. június 7-én.
1849. június 7-én.
Jellacsics hadának zömét június 4-ig a titeli fensíkon egyesítvén, s miután a déli sereg hadrendjét a 29. fejezetben említett módon* megállapította, már a következő napra, június 5-ikére, a Bácska belseje felé irányuló támadólagos műveletek megkezdését rendelte el. Ehhez képest az utóbbemlített napon a titeli fensík megszállására visszahagyott Knicsanin-dandárt kivéve, az egész had útrakelt s 6-án a balszárnyoszlopot képező Gramont-dandár Kátyig, a nagyobbára lovasságból és a tüzértartalékból álló közép Ottinger alatt a kátyi erdőig, a jobbszárnyoszlop Józseffalváig s végül a gyalogság zöme Szent-Ivánig és Gyurgyevóig jutott. A Kovilra irányított Puffer-dandár ugyane napon gőzhajón a Duna jobbpartjára kelt át, hogy a 4-iki harcokban rendetlenségbe jutott Hallavanya körülzáró dandárt felváltsa, mely utóbbi ellenben a működő sereg körletébe Kátyra vonatott.
Lásd e kötet 32. oldalán.
Ezzel szemben Perczel előbb említett elhatározásához képest június 7-én 8 zászlóaljjal, 5 század Ferdinand- és Hunyady-huszárral és 4 üteggel még hajnali szürkület előtt elindult támadó útjára, mihez erejét 3 hadoszlopba osztotta; a jobbszárny Gaál alatt Kovil felé tartott, a közép Perczel személyes vezetése alatt a Kátyi erdőnek vette útját, míg a Mihalovics alezredes alatt álló balszárnynak a Szent-Ivánra vezető úton kellett előnyomulnia; egyidejűleg Czintulának nagyobbára nemzetőrségből álló dandárának Csurogról Józseffalva felé tüntetőleg kellett viselkednie. Reggel 4 és 5 óra között érkezett Perczel a kátyi erdő elé, mely ellen, miután azt az osztrák előörsök megszállva tartották, azonnal felvonultatta tüzérségét. Ottinger eleinte Perczel ütegeivel szemben csupán csak egyik lovas ütegét szólaltatta meg s annak közelében 3 lovas századát állította fel; hadának többi része ezalatt az erdő által fedve csoportosult a támadáshoz.
Ezalatt Gaál oszlopa is valamelyik kisebb ellenséges osztagra bukkant s ez elől kényszerítő ok nélkül lassan Perczel felé húzódott vissza. Ezt látván Ottinger, készenlétben álló lovasságának parancsot adott a támadásra. Ehhez képest Fejérváry tábornok 4 század Wallmoden-vértessel, 2 század Schwarzenberg-dsidással és 1 lovagló üteggel a Perczel-harccsoport bal-, Zstavnikovics vezérkari százados pedig 3 század szász- és 2 század Wallmoden-vértessel, továbbá 1/2 lov. üteggel annak jobboldala ellen tört meglepőleg előre, mialatt Ottinger a Hardegg-vértes és a Császár-dragonyos ezreddel arcban foglalkoztatólag működött közre. A kombinált lovastámadás oly szabatosan, gyorsan és ügyesen hajtatott végre, hogy a szinte elámult magyar had egyensúlyát vesztve, különösen pedig a lovasság és tüzérség, hanyatt-homlok rohant vissza Ujvidék felé. Így történt aztán, hogy Ottinger lovassága a szintén rendetlenségbe jutott magyar gyalogság soraiban szinte hallatlan pusztítást vihetett véghez; legtöbbet a 8. honvédzászlóalj veszített, melynek legénysége részint lekaszaboltatott, részint szétszóratott, úgy hogy a zászlóalj parancsnoka, Barcza őrnagy este azt jelentette Perczelnek, hogy teljesen zászlóalj nélkül maradt. Sokat vesztett még a Tursky-ezred zászlóalja is, az összes veszteség pedig holtakban és sebesültekben 800 főre, szétszórtakban és eltüntekben 1500 emberre rugott. Ellenben Jellacsics vesztesége igen jelentéktelen volt, Raming szerint mindössze 2 halottból és 12 sebesültből állott.
A császáriak enapi fényes győzelmét tisztán csak Ottinger lovassága vívta ki; Gramont dandára, bár 7-én reggel intézkedésszerűen a római sáncok felé kellett volna előnyomulnia, alighogy menetét megkezdte, a jobbjában elhangzott ágyúdördülés hallatára, attól való félelmében, hogy esetleg a többi hadoszloptól elvágatik, ismét kiinduló helyére tért vissza.
Az üldözés befejezte után a bán Stauffer ezredest a Hardegg-vértesezreddel, az ezt kocsin követő 5. vadászzászlóaljjal, továbbá 1/2 lov. és 1/2 röppentyű üteggel a Petrovácon jelentett nagymennyiségű élelmikészletek behozatalára rendelte ki, ami a következő napon meg is történt. Ezalatt a sereg balszárnya a tüzértartalékkal Kátynál maradt, a közép ellenben Jarekig, a jobbszárny pedig, melyhez időközben Rastics is bevonult 6 zászlóalj és 2 ütegből álló dandárával, Temerin és Goszpodincéig nyomult előre. Perczel az ütközet után hadának romjaival az ujvidéki táborba tért vissza, ahová 8-ikán reggel a szétszórt csapatok egyrésze ismét visszatért. Innen aztán, nehogy Jellacsics további útját elvágja, még 8-ika folyamán Kulpin felé vonult vissza, miközben Stauffer harácsoló különítményével jelentéktelen összeütközése is volt; Kulpinból aztán zavartalanul folytathatta útját a Ferenc-csatornáig, ahol Verbász mellett tábort ütött. Innen csapatait még az éj folyamán az Ó-Becsétől Zomboron át Bezdánig terjedő kordonszerű felállításba vonta széjjel, miként a június hó 11-én kelt s a kormányhoz címzett következő jelentéséből kivehető: „655. szám. A két hadosztálynak, a bácsinak és a bánságinak az ellenség mozdulatai következtében szükségessé vált egyesítése Kohlmann és Gaál ezredesek vezetése alatt tegnap megtörtént. Miután június 8-án, dacára az ellenség azon mesterkedésének, hogy engem körülzárjon, szerencsésen kitörtem, előrenyomultam s azután a római sáncok mögé visszavonultam: bácsi hadosztályom (Gaál) Földvártól Zomborig és Bezdányig a Ferencz-csatorna mögött erős állodást vett. Áll ezen hadosztály: Czintula őrnagy mozgó dandárából (Földváron és Szent Tamáson) – 3000 rendesekből Verbászon, 3500 rendesekből Kulán, - megintelen egy mozgó dandárból, a Gfeller századoséból Cservenkán, Zomboron és Bezdányban, - mindössze 7000-nyi rendes és 4000-nyi mozgó csapatból és 58 ágyúból, melyek közül 48 darab jól fel van szerelve. Az ellenség a mai napig nem merészelt az ujvidék-kéri-vonalon átkelni. – A bánsági hadosztály (Kohlmann) (közte 2500 mozgó és alig 2500 erdélyi rendes katona, úgy hogy a Bem altábornagytól átvett csapat alig számlált többet 5000 embernél 18 ágyúval) a Dunát és a Tiszát tartja megszállva Pancsovától Perlaszon át Becséig. Ezenkívül Török-Becse egy 3000-re menő erdélyi csapat által van megszállva*, mely egy ellenséges betörés esetében, mellyel Temesvár felszabadítása céloztatnék – vagy az ellenség előrenyomulása esetén az ellen a bácsi hadosztállyal egyesítve fog működni. – Arról tehát, hogy fölfelé nyomuljunk, ily körülmények közt szó sem lehet; és Pétervárad biztosítására még kicsiny hadtestemből is egy zászlóaljat, a 7-iket, otthagytam. – A szegedi sáncművek legnagyobbrészt készek; a minapában elhódított 7 ágyú is oda küldetik; s így 15 darab lesz. Ezenkívül a hadihajón még van két darab 12 fontos, két darab 7 fontos és két darab 3 fontos. Perczel s. k.”
Pereczy dandára, melyet Bem hagyott a Bánságban vissza.
Már ebből a felállításból is látható, hogy Perczel mindennemű támadólagos szándékkal felhagyva, egyelőre tisztán védőleges, illetőleg megfigyelő magatartást követett.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
