Temesvár ostroma.
Temesvár ostroma.
Vécsey tábornok beérkeztével május közepe táján Temesvárnak eddigi gyenge körülzárása rendszeres ostrommá változott;* az ostrom munkálatokat ez időtől fogva Szabó István ezredes és Dembinski őrnagy kiváló ügyességgel és kitartással vezették. Miután az első magyar ütegek a József- és Gyárvárosban elkészültek, azokból május 18-án hajnali 4 órakor a vár bombázása kezdetét vette; 23-án hajnalban a magyarok már 14 lövegből bombázzák a várat, 24., 25. és 26-án éjjel pedig apróbb tűntetések által nyugtalanítják a vár őrségét. Május 28-án éjjel viszont a vár parancsnoka intézett Schwarz százados parancsnoksága alatt e célra önként jelentkezett 100 ember által kirohanást, melynek azonban különös eredménye nem lett. Ugyane napon sikerült az erdélyi császári hadtest 6 emberének a várba lopódznia, akik az erdélyi viszonyokról nem valami jó hirt hoztak magukkal. Május 31-én déltájban Rukavina mindazon várbeli lakosokat, számra nézve mintegy 400-at, akik a kellő élelmi szerekkel nem rendelkeztek, illetőleg a várból önként kikivánkoztak, a bécsi kapukon kibocsátotta; ámde a magyar előörsök nem akarták őket átbocsátani s miután ezek ennek folytán még másnap reggel is a várkapuk előtt tanyáztak, Rukavina akként segített a dolgon, hogy az alkalmas férfiakat a háború tartamára a 61. gyalogezredbe soroztatta, a többieket pedig mint kézműveseket foglalkoztatta a csapatoknál.
Az előzményeket lásd a 27. fejezet végén.
Június elején Szabó ezredes még fokozottabb eréllyel dolgoztat az ostrommunkálatokon, úgy hogy június 9-én három új üteg, 11-én pedig ismét két vetüteg készült el, melyekből a vár még aznap délelőtt fél 12 órától kezdve hatásosan bombáztatott, mely kisebb nagyobb megszakításokkal, a várőrség által is gyakrabban viszonozva, június hó 16-ig éjjel-nappal tovább folyt. Az utóbb említett napon délelőtt 10 órakor Vécsey beszűntette a tüzelést, déltájban pedig hadi követet indított a várparancsnokhoz, ez azonban a neki szánt levelet felbontatlanul azzal a kijelentéssel küldte vissza, hogy ő csak szóbelileg érintkezik az ellenséggel. Erre a magyarok újból megkezdték a bombázást, mely az őrség által viszonozva június 18-án délig tartott s eredménye lőn, hogy a várnak igen sok épülete rommá lett. Ehhez járult még a ragályos betegségek rohamos terjedése; az eddig mérsékelten dühöngő tifusz és skorbuthoz immár a kolera is csatlakozott, mely egyre-másra könyörtelenül szedte áldozatait. Június 20-án ismét megújult a bombázás, de csak este 6 óráig tartott; 23-án éjjel mindkét részről reggelig tartó heves tüzelés folyt, mely a Gyár- és József külvárosokban, valamint a várban is több helyütt gyújtott. Június 25-én hozzá fogtak az ostromlók az első párhuzam emeléséhez, melyet a várbeliek tőlük telhetőleg, de kevés eredménnyel gátolhattak meg.
Június 29-én Vécsey arra a hirre, hogy a vár lakóinak nagy része a legnagyobb nyomornak van kitéve, hadi követ útján késznek nyilatkozott e szerencsétlenek számára szabad elvonulást engedélyezni, minek folytán július 1-én mintegy 800 lakos hagyta el a várat, ami az őrségnek igen nagy előnyére vált.
Július 3-án az ostromló hadtest létszáma az Arad vára mellől hozzá érkezett csapatokkal 11.000 főre – ezek között 1500 lovas – és 55 ágyúra emelkedett. Ennek folytán Vécsey most már ostromütegeinek számát 20-ra emeli, melyekből, miután július 12-én még 13 ágyú érkezett Aradról, 15 napon át, kisebb szüneteket nem számítva, folyton lövette a várat. E bombázás leple alatt fogott hozzá Szabó ezredes július 15-én a második párhuzam emeléséhez. A 15 napi bombázás közül legborzasztóbb a július 5-iki volt, amidőn valóságos bomba- és golyózápor hullott a várra, mely állítólag koronkint még az eget is elhomályosította. Ez a borzasztó tüzkifejtés megtorlás akart lenni a várőrség által július 4-én éjjel végrehajtott nagyobbszabású kitörésért, mellyel a várparancsnok az ostrommunkálatok egy részét szétromboltatni akarta. Az éjjeli vállalatot egy-egy különböző irányban kitörő oszlop hajtotta végre, melyeknek egyike Melczer százados parancsnoksága alatt 1 osztály Leiningen sorgyalogosból, 1 osztály oláh-határőrből és a Zanini ezred 60 főnyi osztagából állott, másikát pedig, mely a Sivkovics ezred 5., 6., 7., 8., 9. és 10. századából alakult, Pöschl őrnagy vezette. Az előbbinek 10 honvédnek foglyul ejtése mellett 5 ágyút, az utóbbinak pedig 8 ágyút sikerült beszögelnie, mire mindkét oszlop az időközben sorakozott honvéd-csapatok által élénken üldöztetve, újból a várba húzódott vissza; veszteségük: halottakban 1 tiszt és 13 főnyi legénység, sebesültekben 3 tiszt és 54 főnyi legénység, foglyul esett 2 tiszt és 1 főnyi legénység; összesen 6 tiszt és 68 főnyi legénység; a magyarok vesztesége ismeretlen.
Július 4-én egyszersmind újabb hireket is kapott Rukavina kívülről; egy Blaszek nevű őrvezető ugyanis 6 nappal előbb önként vállalkozott, hogy hírek szerzése céljából szökevényként a magyar táborba megy s ez most szerencsésen visszaérkezvén, beszámolt a tapasztaltakról és hallottakról; ennek a valóságnak teljesen megfelelő vallomásaiból megtudta Rukavina, hogy az ostromlók bőven el vannak látva hadikészletekkel, hogy Arad vára időközben elesett, hogy a déli hadsereg változó szerencsével működik s végül, hogy Ausztria javára 200.000 orosz tört be több ponton Magyarországba. Főleg az Arad várának elestéről szóló hir arról győzte meg Rukavinát, hogy felmentésre előreláthatólag még jó ideig nem számíthat s így parancsot adott, hogy az ellenség tüze ezentúl csakis az ő határozott rendeletére viszonoztassék.
Július 6-án Vécsay másodízben küldött hadikövetet a várparancsnokhoz az alkudozások megkezdése végett, de Rukavina, bár a várőrség helyzete napról-napra rosszabbra fordult, a felbontatlan levél visszaküldése mellett most is csak azt felelte, hogy ő csak szóbelileg érintkezik az ellenséggel. Erre természetesen a bombázás újra kezdetét vette. Július 11-én éjjel 11 órakor Schifter őrnagy 600 emberrel, a császáriakhoz átpártolt tót nemzetiségű Tobias János honvéd vezetése alatt a Gyárváros felé intézett kirohanást, mely 7 magyar ágyúnak beszögezésével ért véget s amelyben a különítmény 35 halottat és 36 sebesültet vesztett, 22 ember pedig eltűnt. Július 19-én Kossuth jelent meg a körülzáró hadtest körletében s gyújtó ékesszólással fejtegette Temesvár bevételének égető szükségét s így annak megfelelően július 20-tól 23-ig kisebb félbeszakításokkal ismét tovább folyt a bombázás, melynek heve július 24-étől 31-ig kissé szűnni kezdett. Utóbb említett napon délben végre készen voltak az összes ostromütegek – számra nézve 28 – melyből aztán éjféltájban a legborzasztóbb golyózápor szóratott a várnak minden részére. Ez iszonyú bombáztatás után azt hitte Vécsey, hogy most már a vár őrsége eléggé meg lesz puhítva s így az augusztus 1-én tartott haditanács határozata értelmében augusztus 4-ikére éjjeli roham végrehajtását rendelte el. Ehhez az igen viharos és sötét éjszakán 3 zászlóaljoszlop a Józsefvárosból nyomult előre s miután a Begánál felállított 70 főnyi őrséget visszavetette, a péterváradi kapunál levő elcölöpözött kiszögelő fegyvertár ellen indult rohamra. Az itteni őrség Wittas főhadnagy alatt 20 lépésnyire engedte magához közeledni a támadókat, de akkor a közelben álló lövegek által támogatva, oly hatásos tüzzel lepte el a honvédeket, hogy azok csakhamar visszahúzódtak, de csak azért, hogy nemsokára újból és ismételve előretörjenek; a harmadik roham alkalmával néhány bátorlelkű vitéz már a cölöpzetet is megmászta volt, de hiába, összességében a roham még sem sikerült. Hasonlóan eredménytelenül végződött a szintén három oszlop által a Metz százados által védett erdélyi kapu ellen intézett háromszori roham is, mire a támadók 15 halott visszahagyása mellett ismét eredeti állásukba vonultak vissza. Az éjjeli támadás a makacs küzdelem dacára a magyaroknak állítólag mindössze 8 halottjukba és 53 sebesültjükbe, a császáriaknak pedig 2 halottjukba és 4 sebesültjükbe került.
Augusztus 5-én délután 2 órakor Vécsey egy lovas százados kíséretében Szabó ezredest küldte a várba hadikövet gyanánt, akit Stankovics ezredes fogadott. Szabó kijelentésére, hogy ő az V. magyar hadtest parancsnokának megbízásából jött, hogy az őrségnek, rendkívül lovagias védelmére és magatartására való tekintettel igen tiszteletteljes kapitulációt ajánljon, - Stankovics azt válaszolta, hogy a helyőrség száznapi magatartása meggyőzhette volna az ellenséges vezetőt, Vécsey urat arról, mikép a császári csapatok a legutolsó töltényig védeni fogják magukat s a várat. Az őrségnek ez az állhatatos kitartása fogadalma mellett, dacára annak, hogy a várban ragályos betegségek pusztítottak s az egészségi viszonyokat és a tetterőt a 30 foknyi tikkasztó hőség is kedvezőtlenül befolyásolta, és dacára az olyannyira sanyarú élelmezési viszonyoknak, hogy július 28-ától kezdve az őrség hetenkint már csak kétszer kaphatott húst, még pedig kizárólag lóhúst, - mindenesetre dícséretet és elismerést érdemel.
Az újabb elutasító válasz után az őrség természetesen a bombázásnak újult erővel való folytatását várta, de csodák csodája, e helyett a magyarok inkább a megkezdett harmadik párhuzam befejezésén dolgoztak, sőt nemsokára ezzel is felhagytak, miután Vécsey a főseregnél beállott fordulatra való tekintettel 7-én parancsot kapott, hogy az ostrommal felhagyva, ostromágyúit Aradra szállíttassa, hadtestével pedig Dembinskihez csatlakozzék.
Ily módon az állapot a vár vitéz védőire nézve, akiknek száma a tiz havi körülzárás alatt 9000-ről 4000-re olvadt le, egy csapással szinte önmagától jobbra fordult. A várnak az augusztus 9-én vívott temesvári csatában való szerepléséről annak idején még lesz alkalmunk szólani s itt befejezésül csupán még azt említjük meg, hogy a vár őrsége az ostrom egész ideje alatt ellenséges behatás folytán, illetőleg katonai ténykedés közben halottakban 6 tisztet, ezek között az éjjeli szemle alkalmával szerencsétlenül járt Gläser altábornagyot – és 155 főnyi legénységet, sebesültekben 15 tisztet és 361 főnyi legénységet, továbbá 219 lovat vesztett; foglyul esett 3 tiszt és 24 főnyi legénység. Az összes veszteségek tehát: 24 tiszt, 540 főnyi legénység és 219 ló. A ragályos betegségeknek mintegy 2400 ember esett áldozatul, 2000 pedig még mindig betegen feküdt a kórházakban, kazamatákban és más e célra berendezett épületekben. Érdemes továbbá a felemlítésre, hogy a várból az ostrom ideje alatt 42.000 lövedék röpíttetett az ostromlók felé, akik azt még ennél is jóval nagyobb lövedékszámmal viszonozták.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
