3. A hadműveletek harmadik napja. • 1849 március 22-ike.
A Mortaranál szenvedett vereségről az olasz főhadiszállás csak a március 22-ikére hajló éjjel 1 órakor szerzett tudomást s ez Chrzanowskit és Károly Albertet a széndékolt offenzíva tervének elejtésére késztette s ehelyett az összes erőknek Novaranál való egyesítését határozták el, hogy ott egy nagy védelmi csata vívása által a végleges döntést előidézzék. Az erre vonatkozó intézkedések még az éj folyamán kiadatván, másnap illetve 23.-án a délelőtt folyamán az összes erők, miután az ellenség az üldözéstől eltekintett, minden nehézség és az ellenséggel való összeütközés nélkül érkezhettek be Novara környékére.
Radetzky főhadiszállásán március 21.-én este még abban a hiszemben voltak, hogy a nap folyamán, csupán az 1. és 2. piemonti hadosztály ellen folyt a harc és hogy a többi olasz erők vagy még mindig Novaranál állanak, vagy már visszavonulóban is vannak Vercelli felé a Sesia mögé. Ezt maga Radetzky is azért tartotta valószínűnek, mert az olasz erőknek, ideértve a Casalen át oda vonandó Ramorino (5.) hadosztályt is, Vercelli tájékán való összpontosítása által Piemont fővárosa, Turin, sokkal jobban és közvetlenebbül lett volna biztosítva az osztrák sereg inváziója ellen, mint a Novaranál veendő felállítás által, amennyiben utóbbi esetben a Turinnal való összeköttetések már teljesen föladottaknak voltak tekinthetők.
Ily szempontok szemelőtt tartása mellett határozta el a tábornagy, hogy az előnyomulást ugyan Novara irányában folytatja, de emellett csapatjait úgy csoportosítja, hogy szükség esetén a főerőt Vercellinél is egyesíthesse. A kiadott intézkedések szerint az I. hadtest március 22.-én Cillavegnát érte el és 1 dandárral Vignarellot szállotta meg; a II. hadtest Vespolate-ra érve, Albrecht főherceg hadosztályát Garbagna-ra tolta előre; a III. hadtest a hadsereg-főhadiszállással Lavezzaraig, a tartalék-hadtest Albonese-re, a IV. hadtest pedig Casa del Boscoig jutott. A Pavianál és Mezzana Corte-nál visszamaradt erőkből gróf Wimpffen Ferenc altábornagy alatt egy önálló hadosztály alakult, melynek Mortarara kellett előnyomulnia.
Március 22-ike folyamán az ellenséges helyzet még mindig nem tisztázódott; Albrecht főherceg jelentette ugyan, hogy maradozók bemondása szerint az olasz erők Novara felé vonultak vissza. Este a főherceg az előőrsöktől vett hírek nyomán újból jelentette, hogy az ellenség nem messze Novarától délre védelmi állásba helyezkedett, azonban D'Aspre táborszernagy hadtestparancsnok ennek nem adott hitelt, hanem a lakosság és a kémek bemondása alapján azt jelentette a hadseregparancsnokságnak, hogy az ellenség Vercelli és Alessandria felé húzódott vissza. Ilyenformán Radetzky még 22.-én este is kínos bizonytalanságban volt az ellenség helyzetét és szándékát illetőleg s ezért este 8 órakor a következő parancsot adta ki a II. hadtestparancsnokságnak: „Minél előbb tudni akarom, hogy az ellenség főerejével tényleg Novarara húzódott-e vissza, hogy – ha netalán ennek valószínűbb ellenkezője történt volna és visszavonulását Vercelli felé folytatta – a további mozdulatokat nyomban ezek szerint rendelhessem el.” Mindazonáltal az éj folyamán a tábornagy még mindíg nem kapott jelentést a Novaranál álló ellenség erejéről s így március 23.-án reggel 8 órakor kiadott intézkedésével csupán a II. hadtestet indította el Novara felé, míg a többieket mind Vercelli felé irányította, ahova aztán, ha Novaránál erősebb ellenségre nem találnak, még a II. hadtestnek is le kellett volna kanyarodnia. A III. és IV. hadtestnek az intézkedés szerint további rendeletig állomáshelyeiken kellett maradniok, mert a tábornagy csak akkor akarta azokat Vercelli felé elindítani, ha már a II. hadtest Novarát birtokába ejtette, jeléül annak, hogy a szárd sereg kétségkívül a Sesia mögé vonult vissza. Egyidejűleg a Trumelloig jutott Wimpffen-hadosztály parancsot kapott, hogy a turini úton Casale felé tüntessen.