1914 augusztus 22-től szeptember 1-ig.
1914 augusztus 22-től szeptember 1-ig.
A 6. hadsereg eltolása a XV. hadtestnél augusztus 22-én, a XVI. hadtestnél augusztus 23-án vette kezdetét. Augusztus 25-ig a XV. hadtest zöme Vlasenica–Miliciig, a neki alárendelt 109. népfölkelődandár Srebrenicáig jutott előre. A XVI. hadtest zöme (1., 3., 4., 13. hegyidandár és az összes vonatok) 45 kilométeres menethosszúságban Rogaticát, a hadtestparancsnokság a 6. hegyidandárral Prača dlt, az 5. hegyidandár pedig Han Gromilét érte el.
Augusztus 25-én Potiorek táborszernagy a balkáni haderők következő csoportosítását rendelte el:
Báró Lütgendorf altábornagy csoportja a Szávától északra:
107. népfölkelődandár, Homokbálványos (Bavaniste);
˝ 7. gyaloghadosztály, Zimony;
29. hadosztály (sabac–mitrovicai szakasz), Platicevo.
5. hadsereg az alsó Drina mentén és a Szávától északra Mitrovicáig:
XIII. hadtest (36. gyalog- és 42. honvédgyaloghadosztály) Bjelina;
VIII. hadtest és az annak megerősítésére rendelt 104. népfölkelő dandár, Rača.
A határbiztosítást a Duna–Száva-mentén népfelkelőalakulatok végezték.
6. hadsereg:
XV. hadtest a ložnica–zvorniki Drina-szakasztól nyugatra és pedig a 48. hadosztály első vonalban, a 13. hegyidandárral Loznicával szemben, a zömmel (10., 11. és 12. hegyidandár) Zvornikkal szemben, mögötte a 40. honvédgyaloghadosztály.
XVI. hadtest Vlasenicán, a 109. népfölkelődandár Srebrenicára előretolva a határbiztosítás végrehajtása, csendőrséggel, pénzügyőrökkel és határvadászokkal megerősítve.
Az 1. gyaloghadosztálynak (7., 9. és 8. hegyidandár) továbbra is a Drinát kellett elzárnia Visegradtól Fočáig.
Ezt a csoportosítást szeptember 1-ig kellett elfoglalni, amely időpontig az 5. hadsereg is befejezhette retablirozását.
Az ellenség egyáltalában nem zavarta meg a fenti csoportosítás felvételét. A szerbek, akik az 5. hadsereggel vívott harcokban bizonyára szintén erős veszteségeket szenvedtek, egyelőre teljesen nyugodtan viselkedtek és szintén csapatjaik retablirozásával voltak elfoglalva. Csoportosításukról a balkán haderők főparancsnoka ez időtájt következőleg volt tájékozva: a Mačvában 3 hadosztály, ugyanannyi a Ljesnica–Ložnica–Zavlaka által jelölt területen, 1 hadosztály Krupanjnál, 2 Valjevonál, 2 Obrenovacnál; utóbbiak egy része menetben Sabac felé, végül 1 hadosztály Uzicenél. Hogy ezek az erők védelemre avagy támadásra készülnek-e, arra nézve egyelőre minden támpont hiányzott.
Hogy Potiorek táborszernagy miképen itélte meg a helyzetet s mik voltak legközelebbi céljai, az legjobban augusztus 27-én reggel és este báró Bolfrashoz írt alábbi leveleiből tűnik ki, megjegyezvén, hogy akkor még Potiorek táborszernagy nem kapta volt meg báró Bolfras fentebb közölt, augusztus 25-ikéről datált levelét, amely az ő teljes önállósításáról szóló hírt tartalmazta.
«Balkán haderők parancsnoksága. 206/f. p. hdm. szám. Őfelsége katonai irodája főnökének személyéhez. Bécs. Rejtjeles távirat. Sarajevo, 1914 aug. 27-én reggel. 22. számra: Jelenlegi helyzet. Szerémség–bánsági csoport. 107. népeflkelődandár Bavaniste, ˝ 7. hadosztály nehéz tüzérséggel és a flotilla zömével Zimonynál, 29. hadosztály nehéz tüzérséggel Sabactól északra. Platicevonál és Grabovcinál azonkívül még az észak felé elvonuló IV. hadtest, épúgy a Bánságban még a VII. hadtest részei. A Szerémségben és Bánságban Tersztyánszky lovassági tábornok elvonulása után a parancsnokságot báró Lütgendorf altábornagy veszi át. E csoportnak összes csapatjai eddig csak kevés veszteséget szenvedtek és teljes értékűek. 5. hadsereg: 104. népfelkelődandár Rača mellett, VIII. hadtest a 21. hadosztállyal Bjelinánál, a 9. hadosztállyal attól délre, XIII. hadtest a 36. hadosztállyal délnyugatra. Az 5. hadseregnek időlegesen alárendelve volt 48. hadosztályparancsnokság a 12. hegyi- és 13. gyalogdandárral Zvorniknál és attól északnyugatra. Ennél a csoportnál a 6. hadsereghez tartozó 12. és valószínűleg a 11. hegyidandár is teljes értékű. Az 5. hadseregparancsnokság jelentése szerint az alája rendelt többi csapatok szelleme kitünő, mire nézve csak a 21. landwehr-hadosztályt illetőleg vannak kételyeim. Azonban ezek a csapatok tisztekben nagy veszteségeket szenvedtek és redukált, zászlóaljanként 650–750 főnyi állományuk van s azonkívül, kivált a VIII. hadtestnél, 42 löveg is hiányzik. Miután a 8. és 13. menetdandárok beérkeznek, az állományok, a 21. landwehr-hadosztályt kivéve, legkésőbb szeptember 1-ig teljesek lesznek, amely időpontig a hadseregparancsnokság jelentése szerint az 5. hadsereg egyébként is teljesen retablirozva leend. 6. hadsereg: XV. hadseregparancsnokság 40. honvédhadosztállyal Vlasenicánál és 10. hegyidandárral Milicinél. Ez a hegyidandár újból a 48. hadosztály kötelékébe lép, amely teljes egészében a XV. hadtestnek rendeltetik alá. XVI. hadtest a Gabriel tábornok parancsnoksága alatt álló 2., 1. és 13. hegyidandárral, továbbá a Trollmann altábornagynak alárendelt 4., 6. és 5. hegyidandárral Han Gromilénél és attól keletre. Az 1. gyaloghadosztály, amely a főparancsnokságnak közvetlenül van alárendelve, a 7., 9. és 8. hegyidandárral a visegrad–fočai Drina-szakasz mentén és attól keletre. 109. népfelkelő dandár Srebrenicánál, 3. hegyidandár a Hercegovinában Avtovactól délre, a 14. hegyidandár a Bocchéban. Az egész 6. hadsereg, dacára a XV. és XVI. hadtestnek az offenziva folyamán és a Visegradtól keletre vívott csatában (?) szenvedett veszteségeknek, teljes állományon és kitünő állapotban van.
«Szept. 1-ig a haderők következőleg csoportosulnak:
«Lütgendorf altábornagy úgy marad mint eddig.
«5. hadsereg a VIII. hadtesttel és a 104. népfölkelődandárral Račánál, a XIII. hadtesttel Bjelinánál.
«6. hadsereg: XV. hadtest a 13. gyalogdandárral és a 40. honvédhadosztállyal Ložnicától nyugatra, a 48. hadosztállyal, azaz a 10., 11. és 12. hegyidandárral Zvorniknál. XVI. hadtest a Gabriel- és Trollmann-csoportokkal Vlasenica-Milicinél.
«1. gyaloghadosztály, 109. népfölkelődandár, 3. és 14. hegyidandár úgy maradnak, mint eddig.
«Ezt a szeptember 1-ig befejezendő új csoportosítást, mely az 5. hadsereget jobban összetolja és azt síkabb terepre átvive, közvetlen csatlakozásba hozza a 6. hadsereggel, augusztus 25-én este további szándékommal együtt a hadseregfőparancsnokságnak bejelentettem.
«Szándékom: Esetleges ellenséges betörésekkel a Száva–Dunán át keleti irányban az alsó Drinán át a Szávától délre, az 5. hadsereg balszárnyával a szükséghez képest a Szávától északra is végrehajtandó támadólagos fellépés által szembeszállni; ezt az offenzivát, ha az ellenség engem korábban meg nem támad, szeptember első hetében szándékozom megkezdeni. Miután emellett az 5. és 6. hadsereg egyesítve 8 hadosztállyal lép fel, az ellenséges főerőt még a legrosszabb esetben is annyira lekötöm, hogy a Bánságba és a Szerémségbe irányuló nagy és távolterjedő ellenséges betörésektől nem kell tartani. Gyengébb erőknek a Száva–Duna-mentén való közvetlen feltartóztatására Lütgendorf altábornagy csoportjának is elégnek kell lennie.
«Észak felé irányuló nagyobbszabású szerb offenzivának megakadályozására alkalmas minden más manőver a IV. és VII. hadtest elvonása által lehetetlenné tétetett. Én azonban meg vagyok győződve, hogy az általam szándékolt operáció célját teljesen el fogja érni, mi mellett igaz, hogy az Uzicétől nyugatra álló, már egyszer megvert ellenséggel szemben csak egy 3 hegyidandárt számláló hadosztályt hagyhatok vissza s ezért azzal az eshetőséggel kell számolnom, hogy az užicei csoport újabb offenzivája csak Sarajevo vára előtt állítható meg.
«Én az offenziva vezetése céljából a 6. hadseregparancsnoksággal a jövő hét elején Dobojba megyek.» (Ez aug. 30-án meg is történt.)
Az ugyanaznap este megírt levél következőleg hangzott:
«Kegyelmes Uram!
«A 22-iki levelet a legalázatosabban és legmelegebben köszönöm. Ehhez a köszönethez a következő, a távirati közlekedés által mindenesetre túlhaladott sorokat abból az okból fűzöm hozzá, miután a ma éjjel kézhez vett táviratból azt veszem ki, hogy egy Délmagyarországba irányuló szerb offenzivától félnek. Emellett a már egyszer hangsúlyozottakat újból megismétlem, hogy én teljesen megértem a 2. hadseregnek a döntő északi hadiszintérre való elszállítását, azonban épúgy, mint előbb, most sem tudom felfogni, hogy miért kellett e hadsereg erőinek az egyes seregtestek tényleg bekövetkezett elszállításának kezdetéig tétlen szemlélőknek maradni és miért kell azoknak még most is úgy viselkedniök?
«Ha annyi értékes ütőerő eddig parlagon nem hevert volna, akkor a helyzet e hadiszintéren már egy hét óta olyan volna, amely minden szerb sikert kizárna. Azonban ezt adott ténynek tekintem s ezért a IV. hadtest még meg nem kezdett elszállításának abbanhagyását, már csak azért sem ajánlanám, mivel északon a tényleges helyzetet nem ismerem, sőt azt az ottani általános ismeretek alapján igen nehéznek, sőt talán még veszélyesnek is kell tartanom.
«Én azt hiszem, hogy a hadseregfőparancsnokság által kiutalt főfeladatomnak, miszerint a szerb hadseregnek a monarchia belsejébe, főkép Budapest irányába való előnyomulását megakadályozzam, a IV. hadtest nélkül is képes leszek eleget tenni.
«Ez mindenesetre most már valószínűleg csak Bosznia délkeleti részének s annak további folyománya gyanánt egyúttal Hercegovina déli részének időleges feladásának árán válik lehetségessé, mi mellett az ellenségnek kisebbszabású betörései a Szerémségbe és a Bánságba szintén nincsenek kizárva. Azonban azok a határterületen túl nem terjedhetnek és nem is fognak terjedni; hasonlót pedig szabad és lehet eltűrni, míg a francia és orosz hadszintéren a nagy döntő harcok meg nem vívattak, vagy amíg én magam nagy sikert nem aratok, amire még mindig összes erőmmel törekszem és az ellenséges túlerő dacára remélem, hogy azt ki is vívom. Ennek azonban előfeltétele, hogy a hadseregfőparancsnokság nekem hadműveletileg szabad kezet engedjen, amit az bizonyára meg is fog tenni.
«Második feltétel, hogy a 6. hadsereg szellemét, amely nemsokára az 5. hadseregre is átragad, a mostani nivón meg tudom tartani. Ehhez hozzátartozik mindenrangú tisztek kiváló teljesítményeinek gyors megjutalmazása is. Ez jelenleg ki van zárva, mivel a hadseregfőparancsnokság úgy intézkedett, hogy az összes tiszti kitüntetési javaslatokat elvileg írásban és pedig a hadseregfőparancsnokság útján kell előterjesztenem. Hogy ez a Galicián és Oroszországon át vivő kerülő út heteket fog igénybe venni, magától értetődik.
«Kiváló tisztelettel és nagyrabecsüléssel maradok,
Nagyméltóságod legalázatosabb híve
Potiorek táborszernagy».
Még mielőtt báró Bolfras gyalogsági tábornoktól augusztus 31-én délután az erre vonatkozó válasz beérkezett volna, a hadseregfőparancsnokság Potiorek táborszernagynak ama távirati kérdésére, hogy mi van Bulgáriával, még ugyanaznap, augusztus 29-én a következő távirattal válaszolt:
«Az eddigi tapasztalatokból következtetve, jelenleg Bulgária mozgósítására és aktiv beavatkozására nem lehet számítani. Az atheni szerb követ kijelentette, miszerint a szerb offenziva a monarchia ellen küszöbön áll.
«Semmi szín alatt sem szabad olyat kilátásba venni, ami új kudarcra vezethetne és a hadseregfőparancsnokság jóváhagyásának kikérése nélkül semmire sem szabad vállalkozni.»
Miután Potiorek táborszernagy báró Bolfras gyalogsági tábornok és gróf Tisza István miniszterelnök közléseiből tudta, hogy Ő felsége őt a hadműveletek tekintetében a hadseregfőparancsnokságtól teljesen függetlenítette, mely utóbbi augusztus 24-én, mint tudjuk, szintén azt táviratozta neki, hogy a hadműveletek vezetése tekintetében szabadkezet nyer – a balkán haderők főparancsnoka ezt az újabb korlátozást nem jószívvel vette tudomásul, miért is a fenti távirati parancsot augusztus 30-án Ő felsége katonai irodájának terjesztette elő.
Az ottani mértékadó személyiségeket azonban időközben a hadseregfőparancsnokság annak szükségéről győzte meg, hogy a hadműveletek vezetésére vonatkozó összes szálaknak mégis csak egy helyre, a hadseregfőparancsnoksághoz kell hogy befussanak s így a katonai iroda egyelőre az újabb alárendelés kérdésének tisztázásába nem avatkozott be és Potiorek táborszernagy felterjesztését válasz nélkül hagyta.
Ilyenformán most az a furcsa helyzet állott elő, hogy bár az augusztus 21. és 24-iki parancsok Potiorek táborszernagynak teljes önállóságot biztosítottak, a katonai iroda most hallgatólagosan mégis belenyugodott abba, hogy a déli hadiszintéren a hadműveletek vezetésének gyeplőit bizonyos mértékben mégis csak a hadseregfőparancsnokság ragadja magához.
Közben Potiorek táborszernagy augusztus 30-án délután megkapta báró Bolfras gyalogsági tábornok alábbi levelét, amely azonban augusztus 29-ikéről lévén datálva, természetesen még nem tartalmazhatott választ augusztus 30-iki felterjesztésére. Báró Bolfras gyalogsági tábornok levele következőleg hangzott:
«Kegyelmes Uram! Mélyen tisztelt Barátom!
«Tegnap éjjel 10 óra tájban vettem kézhez f. hó 27-iki oly annyira értékes leveledet. Hálás köszönet érte.
«Az a bizalom, amellyel Te mindig nehezebbé váló feladatod megoldásához fogsz, Legfelsőbb helyen nagyon megnyugtatólag hat, ami annál fontosabb, mivel gróf Tisza ismételt segélykéréseivel szemben, hogy a szerbeknek a Száva-Dunán át való betörése megakadályoztassék, innen kell a kellő megnyugtatást megadni. Ezért én tegnap délelőtt (tehát mielőtt augusztus 27-iki leveled kezemben volt) Legfelsőbb parancsra oly szellemben írtam gróf Tisza Istvánnak, amely teljesen födi a Te nézetedet a helyzetről és a Te szándékaidat, mindenesetre arra való utalás nélkül, hogy Bosznia-Hercegovina délkeleti részét átmenetileg esetleg fel kell adnunk.
«Ma a súlypont az északi hadiszintéren van és előreláthatólag még sokáig marad így, miután nem nagyon könnyen repülhetünk a győzelem szárnyain.
«A német, szinte kábító hadiszerencsének azonban rajtunk is kell, hogy segítsen; már a kezdettől fogva nekünk jutott a nehezebb és kevésbé háladatos feladat, amelynek vállalása azonban előfeltétele volt a német hatalmas ütéseknek.
«Bulgáriát illetőleg csak azt mondhatom (amit különben a hadseregfőparancsnokságtól is meg fogsz tudni), hogy mi ennek az országnak bárminemű közreműködésére a mi érdekünkben (Szerbia ellen) nem számíthatunk.
«A Te kalkulációdnak is tehát ehhez kell igazodnia.
«Kiváló cselekedetek gyors elismerése tekintetében Legfelsőbb helyen a legkegyelmesebb intenciók állanak fenn; a javaslatoknál azonban a hadseregfőparancsnokságot nem igen lehet majd megkerülni.
«E tekintetben segédeszközül szolgálhatna, ha Te az illetőket azonnal megdícsérnéd hadseregparancsilag és amellett dekorációra is javaslatba hoznád őket.
«Becses soraidat felolvastam Ő felségének; Ő felsége a legkegyelmesebben üdvözöltet és a legteljesebb mértékben bízik Benned.
«Mi, itt a frontok mögött tekintetünket és sóvárgó kívánságainkkal azok (t. i. a frontok) felé fordulunk – Neked, mélyen tisztelt Barátom, ezúttal a legmélyebb jókívánatokat kifejezve, maradok meleg kézszorítással és őszinte tisztelettel
kész híved
Bolfras gyalogsági tábornok».
Miután Potiorek táborszernagy előterjesztésére a katonai irodától augusztus 31-ike folyamán sem kapott választ, szeptember 1-én 6 h-kor a következő jelentést küldte el a hadseregfőparancsnokságnak, amit szószerint a katonai irodának is bejelentett:
«Számos repülő és egyéb megbízható jelentésből kitűnik, hogy a szerb hadsereg zöme a Drina mentén és a Sabac–Valjevo-vonaltól nyugatra összpontosult és nem lehetetlen, hogy a legközelebbi napokban kísérletet tesz az alsó Drinán vagy Rača és Mitrovica között a Száván való átkelésre.
«Szándékom, hogy erre a szerb offenzivára az immár egyesült, az ellenséggel számerő tekintetében majdnem egyenlő és teljesen ütőképes hadsereggel (5. és 6.) támadólag reagálok, mely támadást jóváhagyás esetén és feltéve, hogy további erők elszállítása az északi hadiszintére nem szándékoltatik, szeptember 3-án vagy 4-én indítanám meg.
«Az 5. és 6. hadsereg összpontosítása holnap, szeptember 2-án befejezést nyer.»
A katonai iroda erre a táviratra sem reagált, ellenben a hadseregfőparancsnokságtól szeptember 2-án hajnali 2 h 40’-kor a következő távirat érkezett be:
«Nagyméltóságod feladatát az augusztus 6-án kelt 273/op. szám precizirozza; ehhez Nagyméltóságod semminemű más erőkre nem számíthat mint azokra, amelyek jelenleg rendelkezésére állanak.
«Legfőbb állami érdek, hogy Szerbiával szemben minden kudarc (Echec) elkerültessék, Nagyméltóságodnak ennélfogva elsősorban a hadművelet biztonságára kell tekintettel lennie. Ez itteni felfogás szerint leginkább azáltal garantáltatnék, ha a műveletet akként tervezné, hogy abban az időpontban vesse magát rá támadólag az ellenségre, amelyben az a folyón való átkelést végrehajtja.»
Ez a megkötés sehogy sem volt Potiorek táborszernagy inyére s ezért szeptember 3-án este 8 órakor a következő távirattal fordult a vezérkar főnökéhez, báró Conrad gyalogsági tábornokhoz:
«Ma Frank gyalogsági tábornok által személyesen informáltattam magam az 5. hadsereg állapotáról. Ő azon a véleményem van, hogy hadseregét bátran újból alkalmazásra késznek jelentheti ki.
«Az 5. hadsereg parancsnoksága írásban szintén bejelentette, hogy a hadsereg materiális tekintetben ismét hadműködésre kész állapotban van.
«Az 5. és 6. hadsereg, valamint a Lütgendorf-csoport szeptember 9-ikétől kezdve összesen 174 zászlóaljjal, ezek közül 138 hadseregbeli és honvédségi zászlóaljjal, hadműveletekre kész állapotban állanak északnyugati Szerbiával szemben és – kivált a 6. hadsereg – csak úgy ég a vágytól, hogy előre vitessék.
«Az 1. hadosztálytól még 7 zászlóalj 2 üteggel, a Hercegovinában csak mellékcélokat szolgáló csapatoktól szintén még 7 zászlóalj tüzérséggel vonható fel vasuton.
«Mi most magunkat elég erőseknek érezzük és kérem, ne hagyjanak bennünket addig várni, amíg a szerbek megkezdik a támadást. Ők ezt talán az alsó Drina mentén és a Száva rača–belgrádi szakaszában egyáltalában meg sem teszik és csak néhány hadosztállyal törnek be a Bánságba, ahol mintegy három hétig nem találnának egyenértékű ellenségre. A várakozás mindenesetre megnehezíti a később szükségessé váló ellentámadást, miután a szerbek eddigi állásaikat folyton tökéletesítik.
«A sikert csak a mi offenzivánkban kereshetjük.
«Kérem Nagyméltóságod közbenjárását Ő császári Fenségénél, engedné meg a balkáni haderőknek, hogy azok feladatukat támadás által oldják meg.
«Várakozó védelmi magatartás céljaira a déli hadiszintéren túlságos sok erő köttetnék le s ez esetben célszerűbb volna, ha további erők elszállítatnának a döntő északi hadiszintérre.»
Erre szeptember 4-én Potiorek táborszernagy azt az értesítést kapta a hadseregfőparancsnokságtól, hogy „az offenziva meg van engedve”.
Ebből kifolyólag Potierek táborszernagy e napon este kiadta «az offenziva megkezdésére vonatkozó intézkedés»-ét.
Mielőtt ennek tartalmát leírnók, a táborszernagy egyéb, időközben tett rendelkezéseiről kell még röviden megemlékeznünk.
Szeptember 1-én a 40. honvédgyaloghadosztály a 48. gyaloghadosztálytól északra az első vonalba Bjelosevac–Dl. Krcina környékére vonatott előre, az 5. hadsereg pedig kissé jobban eltolatott, illetve összevonatott észak felé.
Szeptember 2-án az 1. gyaloghadosztálynak Visegradra parancs küldetett, hogy a hadosztály zömével – a hadosztályparancsnoksággal, a 9. hegyidandárral és a 7. és 8. hegyidandártól veendő további 3–4 zászlóaljjal – Vlasenica irányába elinduljon. A felső Drina mentén Andrian tábornok parancsnoksága alatt csak az 1. gyaloghadosztály fennmaradó része hagyatott meg. Potiorek táborszernagy ettől a rendelkezéstől még akkor sem állott el, amidőn szeptember 4-én a szerbek Visegrad és Gorazde felé támadólag léptek fel.
Szeptember 3-án azonkívül Potiorek táborszernagy parancsot adott, hogy Hercegovinában Snjarič tábornok parancsnoksága alatt egy új dandár alakíttassék, amelynek szeptember 10-ig szintén Vlasenicától délre kellett beérkeznie. Ehhez – mint már fentebb említettük – (lásd a 98. oldalon) a 14. és a 3. hegyidandárnak 3–3 zászlóaljat és 1–1 hegyiüteget kellett leadnia.
A szeptember 4-én este kiadott intézkedés szerint Potiorek táborszernagy a szerbek jelenlegi csoportosítása folytán nem tartotta kizártnak, hogy azok az alsó Drinán vagy a Száván át Rača és Mitrovica között át fognak kelni, ezért abból a célból, hogy saját offenzivájával az ellenséget megelőzze, elhatározta, miszerint a Sabac–Valjevótól nyugatra álló szerb főerők ellen a támadást szeptember 7-én megkezdi.
Ennél a 6. hadseregnél a XV. hadtest északi szárnyának szeptember 7-én egyelőre csak tüntetnie kellett, miután azzal szemben különösen erősen megerődített szerb állások voltak, míg a 48. hadosztálynak Zvorniknál a Drinán át kellett kelnie, hogy a mintegy tíz kilométerre keletre és északkeletre fekvő magaslatokat birtokába vegye, hogy aztán délfelől megnyilvánuló átkaroló előnyomulás által a hadtest északi szárnyának is lehetővé tegye a folyón való átkelést.
A XVI. hadtestnek a drinjacai átkelés után a zömmel Valjevo felé kellett azzal a tendenciával előretörnie, hogy az ellenség déli oldalába kerüljön.
A 109. népfölkelődandárnak a déli Drina-szakasz és a hadsereg jobboldalának biztosítását offenziv módon kellett végrehajtania.
Ezzel egyidejűleg az 5. hadseregnek észak felé folytatólag Bosutig a Drina és Száván át széles arcvonalban kellett átkelnie, hogy azután a Jadartól északra Valjevo felé előnyomuljon.
Az augusztus 29-ike óta az 5. hadseregparancsnokságnak alárendelt 29. hadosztálynak, melynek parancsnokságát 28-án Krauss Alfréd altábornagy vette át, Sabactól északra kellett a Száván átkelnie s aztán az 5. hadsereg balszárnyához csatlakoznia.
Báró Lütgendorf altábornagynak a legjobb kondiciójú és tüzérséggel erősen dotált erőkkel (Zeidler tábornok parancsnoksága alatt legalább 5 zászlóalj és 8 üteg) Sabacon át kellett az 5. hadsereg harcába beavatkoznia, mi mellett egyidejűleg saját körletében az ellenségnek a Száva–Dunán való átkelését is meg kellett akadályoznia.
Ilyenformán most már meg volt az intézkedés is az offenziva megkezdésére, midőn egyszerre újabb bajok jelentkeztek; hiába áltatta magát Potiorek táborszernagy is hiába jelentette a katonai irodának és a hadseregfőparancsnokságnak, hogy minden annyira elő van készítve, hogy már szeptember 3-án vagy 4-én bátran nekimehet az ellenségnek, utolsó pillanatban nemcsak az 5. hadseregnek, hanem a XV. hadtestnek is azt kellett jelentenie, hogy csak szeptember 9-ikére hajló éjjel lesz abban az állapotban, hogy a folyón átkelhessen. Ezért Potiorek táborszernagy szeptember 6-án reggel, amely napon, mint alább látni fogjuk, a szerbek mentek át offenzivába, a támadás kezdetét szeptember 9-ikére halasztotta el.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
){kind=link}