b) László hadjárata a kúnok ellen 1085-ben.
A külügyek mellett természetesen a belső állapotok rendezése is egyik legfőbb gondját okozta Lászlónak. E tekintetben első helyen állott a Salamonnal való megállapodás. László még arra is hajlandónak mutatkozott, hogy Salamon helyeztessék vissza királyi jogaiba, de az ország főnemesei és a papság határozottan tiltakoztak ez ellen s így jött létre az a megállapodás, hogy Salamon a királyi udvarban méltóságának megfelelő ellátásban és tiszteletben részesül, de királyi jogokat gyakorolnia nem szabad.
A nyughatatlan természetű ember azonban nem sokáig állta a megkötött egyezséget, mert alig egy év letelte után kiderült róla, hogy László jószívűségét azzal hálálta meg, hogy összeesküvést szőtt annak élete ellen. Ennek az lett a következménye, hogy László 1082-ben őrizet alá helyezte unokatestvérét s e célból Visegrádon a róla elnevezett Salamon toronyban, mások szerint Nyitrán internáltatta.
Közben 1083-ban VII. Gergely pápa Istvánt és Imre fiát a szentek sorába avatta és László a szentek hamvainak felvételét augusztus 20-án nagy ünnepség keretében készült megülni s e napra Salamont is szabadon bocsájtotta. A következő évben a szerencsétlen ex-király Regensburgban meglátogatta nejét, Juditot, mely alkalommal talán újból arra is keresett alkalmat, hogy IV.Henriket rábírja országának visszaszerzésére, de mindkettőben csalódott. A büszke nőnek nem kellett a bukott király, Henriknek pedig magának is elég baja volt, semhogy sógora érdekében újabb és hiábavaló kalandokba fogjon. Igy tehát a nyugtalan, önmagával és övéivel meghasonlott férfi Moldvába bújdosott a kúnokhoz s azok vezérének, Kutesknek ígéretet tőn, hogy leányát nőül veszi, neki pedig Erdélyt adja díjul, ha őt királyságába visszasegíti.
Kutesk be is rontott a Borgói, mások szerint a Vereczkei szoroson át az ország északkeleti részébe, Ung és Borsova várak vidékére. A betörés hírére László azonnal eléjük ment és őket némelyek szerint Munkács, mások szerint Kisvárda táján csatára kényszerítvén, az egész kún sereget szétverte, a foglyokat és zsákmányt pedig elszedte tőlük. „Ellenben Salamon és Kutesk elmenekültek, mint ahogy a kacsák kitépett tollakkal elmenekülnek a sólyom elől.“
Salamon ezek után a Macedonia szélein tanyázó besenyőkhöz ment. Ezek fejedelme, Czelgu vagy Cselgu ép ez időtájt készült egy nagyobb rablóhadjáratra a görög birodalom ellen s így Salamon is hozzácsatlakozott a magával hozott kúnokkal. A vállalat balul ütött ki s abban Czelgu állítólag Salamonnal együtt elesett. Más verzió szerint Salamon ez utolsó balul végződött kísérlet után az Istriai félszigetre, Póla vidékére ment, ahol a világtól teljesen félrevonulva mint remete fejezte be áldatlan életét.