f) Egy kisebb magyar had részvétele az 1298. évi göllheimi csatában.
f) Egy kisebb magyar had részvétele az 1298. évi göllheimi csatában.
Habsburgi Rudolf német császár 1292. május 5-én elhalálozván, a német választófejedelmek nem fiát, Albrecht osztrák herceget, hanem a nassaui grófot, Adolfot választották meg a birodalom császárává. De ettől a német választófejedelmek nagyrésze néhány év alatt annyira elidegenkedett, hogy Albrecht herceg 1298-ban elérkezettnek látta az időt, hogy a német császári trónra való igényét érvényesítse. A mondott év elején Bécsben egybegyült német fejedelmek és főurak abban állapodtak meg, hogy Albrecht a tőlük és III. Endre magyar királytól nyerendő segítséggel Adolfot, támadja meg, fossza meg trónjától s aztán magát választassa meg német császárrá.
III. Endre eleget tett a felhivásnak és Miklósfia Demeter mestert, zólyomi és pozsonyi főispánt rendelte ki 200-300 lovassal Albrecht támogatására.* Ez a csapat nagyobbára pozsonyi, zólyomi, liptói, bányai várnépekből alakult, akiknek élén többek között a pozsonymegyei Andrásfia Péter és Olgyai, továbbá a hontmegyei Ivánkafia Jób, a zólyomi Madácsfia Pál, a Madácsok egyik őse, nemkülönben a sárosi Mersefia Benedek, a Szinnyei-család őse, a tolnamegyei Bácsfia János és a Hunt-Páznán nemzetséghez tartozó ugocsai Csépán, az Ujhelyi-család őse s végül Domokos és János fiai, Ugron testvére, Csák Miklós unokái állottak.
Aust. hist. pars. plen. az 1298. évhez. – Amit a Chronicon Colmariense a következőkben a magyar erők számáról mond, az túlzás: “Dux Austriae . . . cum infinita multitudine Ungarorum et Cumanorum venit, qui omnes pugnare cum sagittis et arcubus consueverunt”.
Albrecht 1298. február végén indult el Bécsből seregével a “külső távol Németországba”, ahol a magyarokat különösen megbámulták. A sereg déli Németországon keresztülhaladva, Strassburg tájékán elérte és átlépte a Rajnát. Az itteni portyázások alatt különösen egy Radoszló nevű magyarbányai nemes várjobbágy tünt ki ügyességével és vakmerőségével.
Döntő csatáját Albrecht 1298. július 2-án a Rajna balpartján, Wormstól nyugatra Göllheimnál vívta meg Nassaui Adolffal, amidőn a magyar had az Albrecht által személyesen vezetett második harcvonalban állott. A csata Albrecht teljes diadalával végződött. Ellenfele, Adolf a csatatéren esett el és császári trónját most már minden nehézség nélkül Albrecht foglalta el.
A magyarok részén a döntő csatában különösen kitünek: a pozsonymegyei Tolvajfia Péter, aki – bár maga is megsebesült – 5 nemes ellenséges vitézt, Bácsfia János, aki 6 vitézt és Nassaui Adolf pfalzgrófjának testvérét fogta el.*
Hazai oklevéltár 164. – Hazai okmánytár I. 93. VIII. 445. 452 – Fejér, id. m. VI/2. 186. 189. 261. – Wenzel, id. m. V. 183. 205. X. 300. XII. 619. – Horneck stájer rímes krónikája c. 666. 681. Szerinte Demeter 200 lovasán kívül még Iván veje, Domokos is vezetett 50 lovast. – Cont. Vindob. M. G. Scr. IX. 720. – Továbbá Ann. Wormat., Chron. Colm., Ellenhardi Chron. u. o. XVII. 69. 140. 264.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
