Megjegyzések. Elmélkedések.
Megjegyzések. Elmélkedések.
E fejezetben katonai ténykedésről nem lévén szó, csupán néhány megjegyzést akarok az egyes fontosabb mozzanatokhoz hozzáfűzni. Hogy Zsigmondot német császárrá és római királlyá megválasztották, az ugyan hizeleghetett a fényes állásra és rangra mindíg sokat adó magyar főuraknak, de ebből a megtiszteltetésből Magyarországra több kár, mint haszon háramlott. E vészteljes időkben a mi hazánknak oly nem is közepes, hanem minden tekintetben kiváló, más országok bajaiba bele nem sodort fejedelemre volt szüksége, aki minden tudását és akaraterejét latba vetve, talán megbírkózhatott volna a dél felől mindjobban az ország felé tornyosuló vészterhes felhőkkel. Ezzel szemben Zsigmond a német császári és római királyi trónnal kapcsolatos ügyeket és érdekeket következetesen fölébe helyezte a magyar érdekeknek, amelyeket ő csak másodsorban vett figyelembe. Legjobban kitűnik ez ama magatartásból, hogy a konstanzi zsinat befejezése után inkább magát ünnepeltetni és mulatni ment a délnémet fejedelmi udvarokba, semhogy sietve Budára tért volna vissza, hogy a törökök és Velence felől fenyegető veszedelmeket még idejekorán, mielőtt azok nagyobb arányokat öltöttek volna, elhárítsa és ebből kifolyólag a szükséges intézkedéseket megtegye. Nagyfokú hiuságra vezethető vissza ama magatartása is, hogy amikor őt császári koronájának biztosításával kapcsolatosan türelmetlenül várták vissza Kontanzba, ehelyett időt vesz magának francia- és angolországi kirándulásokra, melyek csak közvetve állottak az ő császári kinevezésének és poziciójának érdekében. Amit pedig a centerburyi szerződés által a francia királlyal mint szövetségesével szemben elkövetett, ez aztán igazán sehogy se fért össze annak a díszes koronának a fényével, amelyet ép az imént tétetett Aachenben a fejére.
Talán részben ennek a hosszú távollétnek tudható be annak a rettenetes szégyennek és gyalázatnak a bekövetkezése is, hogy fiatal neje, megfeledkezve legszentebb kötelességéről, oly szégyent hozott nemcsak férje fejére, hanem az egész nemzetre is, amelyhez hasonló 300 év óta nem fordult elő a magyar királyok történetében, mert mint Schönherr* mondja: „A magyar történelem Kálmán király óta nem tud reá esetet, hogy koronás királynéja valaha nyiltan megszegte volna hűségét királyi hitvese iránt.“
Szilágyi–Schönherr III. 532.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
