nagyselmeczi és ludrovai THUOLT ISTVÁN
Váradolaszi, Bihar m., 1826. T. József földbirtokos, Nagyvárad főjegyzője és Draveczky Magdolna fia, az előbbi testvére. Magyar, r. kat. Gimnáziumot végez. 1844- hadfi a 9. Miklós huszárezredben. Nőtlen. (1849 szeptembertől felesége Lévay Anna, meghalt Monostorpályi, 1917.)
1848. aug. 21.- okt. 22. Bihar megye mozgósított nemzetőrzászlóaljának főhadnagyaként részt vesz a bánsági harcokban. Nov. 24 (16.)- főhadnagy az 55. (Bihar megyei) honvédzászlóaljnál, mellyel közreműködik az erdélyi hadjáratban. 1849. márc. 25 (febr. 1.)- százados alakulatánál. Jún. 12. kitüntetik a katonai érdemjel 3. osztályával. Az oroszokkal vívott júl. 20.-i vöröstoronyi ütközet végén a szorost védő magyar csapat maradványával a Havasalföldre menekül, megadják magukat a török csapatoknak.
Emigrációban marad, a vidini tábor lakója, majd Bem tábornok kísérője Aleppóban. 1851- az Amerikai Egyesült Államokban él, ahol lovardát alapít, ill. vezet Bostonban. 1866. hazatér. 1867. a Debrecen városi Honvédegylet tagja. A kiegyezés után egy ideig országgyűlési képviselő. Gazdálkodóként halt meg, Monostorpályi, Bihar m., 1893. dec. 30.
KAW.: Gb. 9. HR 1841-1848 13/1. (hibásan: Tóth István), Hellebronth Kálmán 411., Közlöny 1848/170., 1849/63., Nagy: Háromszék LXXXVIII., MOL.: ONőHt. Ált. 1848. 3073., Veress Sándor I. 46., Dancs Lajos 95., Szalczer Sándor 353., Jánossy Dénes II. 564., 635., Mikár Zsigmond I. 41., Tört. Lapok 1894/4., Gyászjel. (Kobzos Kis Tamás, Bp., szívességéből).