Bárczay.
536Bárczay.
Bárczay. A családi levéltár szerént a XIII. század elején Barcha nevezet alatt a jelenlegi Bárcza helységben éltek. 1277-ben Kun László király Barcha Mikow magvaszakadtával annak birtokait legközelebbi rokonainak Mike Henrik és Helia de Barchának adományozta. Az egri püspök 1297-ben templomépitési engedélyt adott Helia comes fiának, Inoknak kérelmére; a családi leszármazási táblák szerint ettől származnak le a Bárczayak. Comes Inok de Barcha 1225–1276. közt élt.
Czimerlevelet Bárczay László 1421-ben kapott Zsigmond királytól. Ugyanez a László testvérével Illéssel 1430-ban uj adományt nyert Bárcza, Haradicska, Kisfalud és Tiszta abaujvármegyei birtokaira.
A család nevezetesebb sarjai voltak: András, 1461-ben Abaujvármegye alispánja, beregi várnagy és ónodi várkapitány, Péter székesfejérvári, János egri kanonok, itélő mester s Mátyás király jegyzője. Mátyás király 1484-ben Bárczay Istvánnak és örököseinek pallosjogot adott, melyet István fia gyakorolt először, midőn 1521-ben két perei jobbágyát, akik gazdatisztjét agyonütötték, halálra itélte. Ez Istvánnak egyik unokája, János, 1593-ban az Eger alatti táborban török fogságba esett s Belgrádban a Nyebojsza toronyba záratott; innen azonban szerencsésen haza szökött. 1605-ben Bocskay követül küldte Budára, 1570-ben Bárczay György a református vallásra tért; vele egyidőben testvére Szaniszló is, a ki vagyonát örökölte; ezenkivül megszerezte Csány és Keme pusztákat, melyeket azonban a kamara 1730-ban lefoglaltatott; megszerezte ezenkivül Szin- (vagy Gálos) Petrit Tornavármegyében.
Bárczay Ferencznek 1591-ben született István fiától két fiu származott; Sámuel ki özvegy anyját megvervén, halálra itéltetett, de a végrehajtás előtt, valószinüleg megmérgezvén magát, meghalt; György, a ki pártütés és felségsértés miatt nótáztatván, Lengyelországba menekült, de 1673-ban kegyelmet kapott s visszakapta minden birtokát, kivéve Szin-Petrit.
Nevezetesebbek még a családból: Bárczay Ferencz, a ki 1648-ban országgyülési követ, 1657-től 1669-ig Abaujvármegye alispánja; László, ki 1726-ban Abaujvármegye követje volt.
Czimere: Dült paizs, kék mezőben, arany leveles koronából növekvő vörös ruhás, fekete föveges férfi, jobb karja helyett feje fölé hajló ezüst agancs, melyet fölemelt baljával fog. Sisakdísz a pajzsalak. Takaró: kék-vörös.
BÁRCZAY.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
