Kassai ütközet, 1849. jan. 4-én.
Dessewffy alezredes elővéd-dandára.
| 17-ik honvéd-zászlóalj | 6 század | 1000 ember, |
| 26-ik honvéd-zászlóalj | 4 század | 600 ember, |
| 42-ik honvéd-zászlóalj | 6 század | 1100 ember, |
| Egri önkéntes vadász | 3 század | 230 ember, |
| Kóburg-huszár | 1 lovasszázad | 150 lovas, |
| Hevesi lovas-nemzetőr | 1 lovasszázad | 160 lovas, |
| 1 hatfontos lovas-félüteg | | 3 löveg |
| Összesen: | 2930 ember, 310 lovas, 3 löveg. |
Pulszky ezredes dandára (főcsapat).
| 20-ik honvéd-zászlóalj | 6 század | 800 ember |
| 43-ik honvéd-zászlóalj | 6 század | 600 ember |
| Borsodi önkéntes zászlóalj | 5 század | 800 ember |
| Lehel-huszár | 2 lovasszázad | 200 lovas |
| Hunyady-huszár | 1 lovasszázad | 120 ember |
| Hevesi lovas-nemzetőr | 4 lovasszázad | 600 ember |
| 1 hatfontos gyalog-üteg | | 6 löveg |
| 1 háromfontos üteg | | 8 löveg |
| Összesen: | 2200 ember, 920 lovas, 14 löveg. |
Rembovsky őrnagy féldandára (jobb szárny).
| A 26-ik honvéd-zászlóaljból | 2 század | 200 ember |
| Lengyel legionarius | 3 század | 280 ember |
| Württemberg-huszár | lovasszázad | 48 lovas |
| Hevesi lovas-nemzetőr | 1 lovasszázad, | 120 lovas |
| Összesen: | 480 ember, 168 lovas. |
Peczel Miklós őrnagy féldandára (bal szárny).
| 52-ik honvéd-zászlóalj | 6 század | 800 ember |
| A 34-ik sorgyalogezredből | 1 kombinált sz. | 80 ember |
| Mezőtúri nemzetőr | 2 század | 295 ember |
| Hevesi lovas-nemzetőr | 2 lovasszázad | 200 lovas |
| Összesen: | 1175 ember, 200 lovas, 4 löveg. |
Torznicky alezredes portyázó csapata.
| Lengyel legionárisu | 1 század | 80 ember |
| Abauji önkéntes | 1 század | 60 ember |
| Zempléni önkéntes | 3 század | 300 ember |
| Ferdinand-huszár | lovasszázad | 40 lovas |
| Összesen: | 440 ember, 40 lovas. |
Ezen kimutatás szerint a magyar hadtest 7,225 emberből, 1638 lovasból és 21 lövegből állott.
Hogy az osztrákok figyelme a pesti útról elirányíttassék, Mészáros tábornok az előnyomulás kezdetén Szepes- és Ungmegyébe parancsot küldött, hogy az ott szervezkedő magyar csapatok portyázó csapatokká alakulva, az ellenség hadtápvonalát, névszerint Eperjest, lehetőleg egy napon és egy órában támadják meg. E parancs vétele után a szepesiek oszlopa (19-ik honvéd-zászlóalj, 2 nemzetőr-század, 6 löveg) Driska őrnagy, az ungmegyeieké (21-ik honvéd-zászlóalj 3 százada, 4 nemzetőr-század, 3 löveg) pedig Rapaich őrnagy parancsnoksága alatt Eperjest január elsején meg is rohanta, de a nem egy időben eszközölt támadást Kiesewetter császári őrnagy, az ottani helyőrséggel könnyű szerrel visszautasította, mire a magyar hadoszlopok megyéikbe visszatértek.
Mészáros hadteste azalatt deczember 30-án hagyta el miskolczi táborát 131mely alatt Dessewffy Szikszóra, Perczel Edelényre, Rembovsky Felső-Zsolczára tolatott előre; Pulszky dandára még a Sajó jobb partján vesztegelt: Torziczky oszlopa Zemplénmegyén nevezetesen Gálszécsen át indíttatott Kassára.
Deczember 31-én Dessewffy Forrón, Pulszky Szikszón, Rembovsky Nagy-Kinizsen, Perczel Perkupán éjjelezett. A bal szárnynyal való egyesülés biztosítása végett Dessewffy dandárából a 17-ik honvéd-zászlóalj és egy szakasz hevesi lovas-nemzetőr Schulcz Bódog őrnagy alatt Kázsmárkra menetelt.
Január 1-én Dessewffy Garadnára, Pulszky Forróra, Rembovsky Vizsolyra, Perczel Tornára érkezett; Schulcz Gagyról lépett Perczel féldandárával érintkezésbe.
Január 2-án Dessewffy Hidas-Némethire, Pulszky Szurdokra, Rembovsky Gönczre, Perczel Nagy-Idára, Schulcz Perényre vonult.
Torznicky időközben elérte Gálszécset és a zempléni fölkeléstől megsegítve, január 2-án a dargói szoros elfoglalására indult, melynél Matischek százados a Parma-landwehr két századával és egy lovas-szakaszszal táborozott. Torzniczky a csekély osztrák őrséget meglepte és Pető-Szinyén túl üldözte. Schlick altábornagy a dargói szoros elvesztésének hirére, január 3-án Sternegg századost a 3-ik István főhg-zászlóalj két századával, egy lovas-szakaszszal és 2 löveggel Matischek segítségére és a szoros visszafoglalására Szinyére irányította. Az egyesült osztrák erő január 3-án késő éjjel a Pető-Szinyén pihenő magyar hadoszlopot megtámadta, mire ez rendetlenségbe hozva, Gálszécsre tért vissza. Az osztrák századok támogatására január 4-én Rapaics őrnagy alatt a 3-ik Vilmos főhg-zászlóalj még két más százada és még egy lovas-szakasz vonult Szinyére, mely jelentékeny erő most már akadálytalanul szállhatta meg az elhagyott szorost. Torznicky kiküldetésével Mészáros legalább azt érte el, hogy a dargói szoros ellen alkalmazott császári hadak a Kassán álló főerő gyöngítésére szolgáltak.
Míg a leirt események az ellenség bal oldalában lejátszódtak, azalatt a magyar dandárok közől január 3-án Dessewffy dandára Enyiczke, Pulszky dandára Szakál, Rembovsky féldandára Zsadány, Perczelé Buzinka felé menetelt; Schulcz különítménye Pulszky dandárához csatlakozott. A magyar hadvezetőség, a kapott értesítés alapján az ellenséget Enyiczke előtt állónak képzelte s így a közeli összeütközés kilátásában kellő óvatossággal folytatta e napon előnyomulását; a buzinka-enyiczke zsadányi vonal akadálytalan megszállása után azonban kétségtelenné vált, hogy az ellenség közvetlenül Kassa előtt várja be a magyarok támadását.
MADI KOVÁCS GYÖRGY.
Mészáros ezek után a következő napra vonatkozólag elrendelte, hogy Dessewffy és Rembovsky hadai a pesti (régi) út mentén haladva, Bárczáról a város déli kijárata ellen működjenek, míg Pulszky dandára Bárcza és a mai „Vörös rák” között a Miszlóka-patakon átkelve az Akasztó-hegyet, – Perczel féldandára pedig a szepsi úton haladva, a téglavetők magaslatát foglalja el. Ezen pontok megrohanása után, a nevezett két oszlop feladata lesz a város dél-nyugati szélét megtámadni és az ellenséget a Hernád felé szorítani.
A magyar hadtest január 4-én reggel 8 órakor kezdte meg előnyomulását Kassa felé.
Schlick déltájban értesült Mészáros közeledtéről és hadaival a várostól délre legott csatarendbe fejlődött.
132A balszárny Deym vezérőrnagy alatt (1-ső Vilmos főhg-zászlóalj 4 százada, 3-ik Vilmos-főhg-zászlóalj 2 százada, 2 század Sunstenau-vértes, a 11-ik tizenkétfontos üteg) az országút és a Hernád közötti területen fejlődött; a középhad (1-ső Vilmos főhg-zászlóalj 2 százada, 11-ik röppentyü-üteg) az Akasztó-hegyen foglalt állást; a jobb szárny (2-ik Hartmann-zászlóalj 2 százada, 3 szakasz könnyü lovas, 4 löveg) az Akasztó-hegytől a szepsi út felé huzódott. Gablenz őrnagy a Hartmann-zászlóalj többi négy századával és 2 löveggel a szepsi úton előnyomuló Perczel-féldandár hátban való megtámadására. Miszlókára irányíttatott. A jobb szárny és Gablenz tartalékja Pergen vezérőrnagy alatt a 3-ik Koudelka-zászlóalj és 1 század könnyü lovas a Kálvária-hegyen állapodott meg, míg Fiedler vezérőrnagy a 3-ik Mazzucheli-zászlóaljjal és a még fennmaradt csapatokkal – a középhad és a bal szárny tartalékviszonyban levő második harcvonalaként – a város déli végén megállt.
A közeledő magyar oszlopok közől Perczelé volt az első, mely délután 2 óra 30 perczkor a téglavetők magaslatán az osztrák jobb szárnyra bukkant és azt rövid küzdelem után a város alá kergette. Perczel ágyulövéseinek hallatára Dessewffy gyorsította menetét és miután Bárczánál kibontakozott, a Miszlóka-patak balpartján felfejlődött. Az úttól jobbra a hatfontos félüteg, a 26-ik honvéd-zászlóalj és a dandár két lovasszázada foglalt állást; az út bal oldalában az egri önkéntesek vonultak föl; a 42-ik honvéd-zászlóalj a Pulszky-dandárral való összeköttetés fenntartására, az egriektől nyugatra tömörült. Pulszky dandára kevéssel azután ért a Miszlóka-patakhoz és miután azon átkelt, két vonalban felvonulva vette föl a harczalakzatot. Az első vonal közepén állott a hatfontos üteg, tőle jobbra a 20-ik és 43-ik, balra a 17-ik honvéd zászlóalj. A második vonal jobb szárnyát képezték a borsodi önkéntesek, közepét a háromfontos üteg, bal szárnyát Bobory őrnagy a dandár összes lovasságával. Rembovsky féldandára Dessewffy és a Hernád között vonult föl.
A felső-tiszai magyar hadtest még alig fejezte be ezen fölvonulását, midőn Gablencz őrnagy megkerülő oszlopa a „Vörös rák” táján a Perczel-féldandár hátába kerül és azt szétugrasztja, anélkül azonban, hogy Perczel csak egy löveget is cserben hagyott volna.
Annál végzetesebb lett e körülmény Pulszky dandárára nézve. A bal szárny megfutásának hirére a hevesi lovas-nemzetőrök és a tüzér-szekerészek megfordultak és hanyatt-homlok a Miszlóka patak felé vágtattak, itt az ágyufogatok istrángjait elvágták, mely gyávaság következtében 10 löveg az ellenség kezébe került. Pulszky gyalogsága szintén megfutamodott.
Dessewffy dandára a felvonulás bevégeztével bátran beállt a harczba, mely közte és Deym tüzérsége között fejődött; az Akasztó-hegyről tüzelő röppentyü-üteg azonban csakhamar feszélyezni kezdte a magyar ujonczokat, mire Dessewffy a 42-ik honvéd zászlóaljat az üteg megrohanására rendelte. A zászlóalj saját tüzérségünk védelme alatt Edényi Lipót főhadnagy által vezetve, észrevétlenül az osztrák ütegállás közelébe érkezett és már rohamra készült, midőn Pulszky futásának látása a rohanókat megállította és a futók utánzásra birta. Dessewffy alezredes az általános visszavonulás bekövetkeztével, 3 óra 30 perczkor saját dandárának maradványait és Rembovsky hadait Enyiczkére vezette vissza.
Pulszky és Perczel dandárainak romjai Szinán éjjeleztek. Január 6-án a hadtest zöme Miskolczra, a hátvéd Szikszóra érkezett.
A magyarok a kassai ütközetben holtakban és sebesültekben körülbelül 210, foglyokban 500 embert vesztettek, köztük 20 tisztet. Az ellenség kezébe került továbbá a Miszlóka patak medrében hagyott 10 löveg, 1 zászló és 6 lőszer-kocsi. Az osztrákok vesztesége – saját állitásuk szerint – csak 3 halottból-, 13 sebesült- és 9 eltüntből állott.
A magyaroktól elvett tíz ágyú közül Schlick nyolczat egy róla elnevezett üteggé egyesíttetett. Ezzel, valamint a jan. 7-én Eperjesre érkezett 58-ik sz. István főherczeg-gyalogezred 3-ik zászlóaljával, mely Fiedler dandárához osztatott be, míg annak Nugent-zászlóalja Deym dandárához került, az osztrák hadtest létszáma 8 zászlóaljból, 6 lovasszázadból és 35 lövegből állott.
