Küllőd.
Küllőd.
Küllőd. A zombori járásban, a vármegye felső részében, a Duna mellett fekszik. Előbbi neve Kollut. E nevezetes helység neve régebben több alakban fordúlt elő, ú. m. Külünd, Kylynd, Bel-Kulud, Kywlewd, Keled, stb. E helység legrégibb említése 1305-ből való, a midőn Batand Filius comitis Bulgár de Kulud magához váltja a szomszéd Battyánban Pathe fiainak részbirtokait. 1325-ben Joh. fil. Botond de Kuludt van említve. 1330-ban Thamas de Kulund állítólag Borsodszentlőrinczben foglalást tesz. Ezen felűl még többször szerepel Kelud, mint előnév a XIV. és XV. században. 1341-ben Nagy Péter fiainak kérelmére határjárást tartott a budai káptalan azoknak bodrog-vármegyei Battyán és Belkulud nevű birtokain Bodrog és Udvard felől. 1342-ben Kwlodi Batánd fia János a kői káptalan előtt a cseregi várnagygyal Battyán birtokra nézve egyezkedik. 1364-ben Péterfi Tamásnak fia János birtokos volt Belkuludon. 1374 körűl a helység Kylyud néven szerepel. 1412-ben Garai nádor ítélőlevelében többi között Treutul Miklós birtokáúl említtetik. 1416-ban már a fehérvári káptalan birtokában van Kylywd. 1435-ben Lévai Cseh Péter macsói bán volt Kylivod birtokosa. Ez évben Korogi Jánosnak adta zálogba Kylivon nevű birtokát, de az adósság még ugyanazon évben kifizettetvén, visszakapta. 1466-ban Cseh Péter fia László birtokaként említtetik Belkulut. 1482-ben Kewlwd már erődként szerepel Geszti Mihály birtokában. 1483-ban Geszti Mihálynak Kis Mihály nevű békavári várnagya megtámadta a gyűlésbe menő bodrog-vármegyei alispánt. E két utóbbi adatból kitűnik, hogy Békavár s Kollut azonosak. A község határában még mai nap is van Békavár nevű dűlő, melyet a német lakosok Schlossriegelnek neveznek. E várban volt a ferenczrendiek kolostora is, mely 1526-ban elpusztúlt. 1503-ban Cseh Zsigmond zálogba adja Kis-Kewleud, Nagy-Kewleud nevű birtokait mostoha apjának: Haraszti Ferencznek, a birtokok ismét visszatérnek előbbi birtokosukhoz. 1510-ben egy Brictius de Nagy-Kwlwd járt a krakkói egyetemre. Az 1520. évi tizedjegyzékben Bodrog és Udvard mellett fel van sorolva Kyskwlwd. Az 1552. évi jegyzékben Kis- és Nagy-Kwlwd együtt vannak felsorolva. Verancsics szerint 1526-ban Tomori Pál és Török Bálint a Dunán Kellodnál keltek át, hogy csatlakozzanak a királyi sereghez. 1529-ben is, midőn a török Mohácshoz közeledik, Szapolyai János Köllödnél kél át a Dunán s a mohácsi síkon találkozik a török haddal. Ugyanezt mondja Szerémi György is: Szapolyai Bodrogból föllebb ment Kis-Kwlodra s innen török hajón ment át a Dunán. 1560-ban Dobó István erdélyi vajda, a lévai vár tartozéka gyanánt Cseh Péter bodrogmegyei birtokai között: Kis- és Nagy-Külödöt kéri a királytól. Az előbbi adatok szerint Kollút három külön helységből állott: Kis-, Nagy- és Belkollútból. A török defterekben csak egy Kollút említtetik, és pedig 1554-ben, hat, 1570-ben 38 és 1590-ben 81 adózó házzal, a mi a helység nagyságát jelzi. Az 1579. évi defterek a zombori nahijébe sorolják Kollút várost, Kis-Kolút pusztát, Kecsenét, Vadkát stb. Krekvitz 1685. évi térképe Dávotháza alatt jelzi Kylokot. 1688-ban a császári sereg Szekcsőnél a Dunán átkelvén, július 6-án Kolutig, ért. A török uralom végével Kollut lakossága ismét megfogyatkozott, mert az 1699. évi bácsmegyei összeírás alkalmával csak 16 gazdát találtak itt. A későbbi adóösszeírásokban is szegényesen szerepel Kollut. Igy 1715-ben csak 10, 1722-ben 15 adófizetője volt. Ugyancsak a falu szegénységére vall az az adat is, mely szerint 1724-ben Kolluton csak vesszőből font templom volt. 1752-ben Aradmegyéből 10512 pár szegény család telepedett itt le. A kath. parókia 1754-ben keletkezett. Temploma Szt. János tiszteletére régi alapokra, 1825-ben épűlt. 1756-ban alakúlt ki Új-Kollut német telep. Cothmann 1763-ban szintén hozott Uj-Kollutba német telepeseket, úgy hogy már 200 ház épűlt itt fel csupa német telepesekkel, közvetetlen a kath. szerbektől lakott régi Kollut mellett. Mindössze csak egy utcza választotta el őket egymástól. A község határa is közös volt, a németek azonban külön még Godecsova pusztát is bérbevették. Az 1768. évi kamarai térkép Kolluthoz közel, éjszaknyugatra, mocsáros helyen Békavárat, éjszakkeletre Kianovo erdőt, a falu alatt pedig Lenistyesziget nevű közlegelőt tünteti fel. A faluban 212 német és 74 sokacz család lakik. A falu határa 2372 hold, azaz 59 sessio. A falu által bérelt Godocsevo puszta, mely Kollúttól keletre terűl el, 1224 1/2 hold, azaz 30 3/5 sessió. 1170-ben Kolluton egy-egy telekhez 11 holdnyi falusi szántóföld, 3 hold szállási föld tartozott, holdanként három pozsonyi mérővel. 1772 július 2-án volt az úrbéri rendezés. Kolluton róm. kath. németeket és illíreket találtak. 1783-ban 100 telek volt itt és ugyanekkor Kígyós nevű mocsár is szerepel. A község legrégibb pecsétje 1744-ből való. A község földesura 1848 előtt a m. kir. kincstár volt s ma is a kincstárnak van itt nagy erdősége. Vajgyára van Laczkó Jánosnak. A dűlőnevek, bár a lakosság német, nagyobbrészt még ma is magyarok. A község határa 7618 kat. hold, melyből a községé 1042, a kincstáré 2149 hold. Az 1900. évi népszámláláskor itt 2748 lélek volt, 555 házaban. Anyanyelv szerint 71 magyar, 2662 német, stb. Vallás szerint 2747 róm. kath. Van postája; távírója Bezdán, vasúti állomása Gádor. Küllőd tágas határában, a falutól éjszakra, a hol a Duna kiöntései rétséget alkotnak, van a hajdani Békavár község helye. Az 1768. évi kamarai térképen is szerepel még, sőt újabban a romjaira is ráakadtak. A castrum Bekawar romjairól Csánki is megemlékezik. Okleveles nyomok szerint a küllődi várral azonos, melyet 1482-ben Geszti Mihály uralt, a várnagya pedig Kis Mihály volt. A hagyomány szerint ez a vár a dunántúli Kiskőszeg hegyivárral lánczczal volt összekötve, hogy a Dunán megállítsák a hajókat. – A Duna mentén, Küllőd vidékén, feküdt egy Csente nevű falu is, melynek első uraiként Albert fiát Pált és Gergely fiát Mihályt ismerjük a XIV. század elején. Mihály fiának, Péternek is volt itt birtoka, de azt elvesztette. Csente falu azonban csakhamar uratlanná vált, földesurainak hamar magvaszakadt, és ekkor 1333-ban Károly király Tamás csókakői várnagynak adományozta, a kit 1335-ban be is iktattak itt. 1339-ben Csókafői Tamás és testvére Pető, szerepelnek csentei birtokosokként. A XIV. század második felében már igen jelentős helység volt Csente, melyet Bodrog vármegye ama három helysége közé soroztak, a hol a nyilvános idézések végeztettek. A XV. század elején a Treuteleket is birtokban találjuk itt (1412), de ugyanez időtájt a Lévai Csehek kezén találjuk a falut (1422-ben). A Lévai Cseheket 1427-ben Zsigmond király is megerősítette a birtokukban. Mátyás király alatt a Guthi Országhok lépnek fel követeléssel a birtok iránt, hivatkozva arra, hogy a Lévai Csehekkel örökösödési szerződést kötöttek. Ez az adat ellentmond azonban az 1504-ből való följegyzésnek, mely szerint Csente akkor még a Cseh Zsigmond birtoka volt. 1560-ban a lévai várhoz tartozó Csente falut elkéri Ferdinánd királytól Dobó István. A helység utolsó említését 1590-ben találjuk, a mikor 17 adózó házát sorolják fel a török defterek. – Ezeken kívűl még négy falu volt hajdan e tájon. Ezek Szent-Demeter, melyet 1464-ben a Mikei család a Dobai Szilágyiaknak enged át. 1431-ben a Velcz, 1464-ben a Kemény és a Sándor családok előnevében szerepel. – Odvard 1455-ben van említve, midőn itt Nagyvölgyi Lászlót birtokba iktatják. – Negven 1422-ben a Lévai Cseh család birtoka, melyben 5 évvel később Zsigmond király is megerősíti a családot.– Kecskés 1346-ban a háj-szent-lőrinczi prépostság birtoka volt, melyre 1470-ben a Csapi család is igényt tartott.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
