Temerin.
Temerin.
Temerin. Az újvidéki járásban van, Újvidék fölött. Délkeleti határa végében a délről és nyugatról jövő ú. n. római sánczok metszik egymást. Ezek alatt van Járek (ma Tiszaistvánfalva), melyet a környék népe Kistemerinnek is nevezett. Temerin nevével már az 1332. évi pápai tizedjegyzékben találkozunk, midőn plébánosának Laur. de Temeri egy évi adófizetése van nyugtatva. Ezután sokáig nem kerűl elő e hely neve, míg végre 1522-ben Bács vármegye tizedjegyzékében Themeri fel van sorolva. A török defterek a titeli nahijében említik Temerint 1554-ben 5, 1570-ben 13 és 1590-ben 28 adózó házzal. 1656-ban Gbelányi és Mihalek Miklós beiktattatnak Temerin birtokába. Ugyanezt 1681-ben a lévai várbeli határőrök kapták adományúl, de Gbelányi M. és érdektársai kimutatván, hogy e birtokaikat már régóta békében bírták, új adomány czímén visszakapták s a beiktatás 1682-ben történt meg „longa manu” a füleki várban. Thournon az új Bodrog vármegyének főispánja Almásnak nevezi Themerint. Almás egykor Temerin határában volt, a melyet Almásvölgy néven már 1317-ben említ egy okmány, Almás falu nevét utoljára a török defterek említik 1590-ben, azontúl már csak mint puszta szerepel 1770-ig, míg végre egészen beolvad a temerini határba. Az 1709. évi Müller-féle térképen Almás falu épen Temerin helyén van feltüntetve, így az 1717. évi Schenk-féle térképen is. 1715-ben Almás 20 adófizetővel van felsorolva Kovil után. 1717-ben Almás falu, máskép Temerin 9 családdal (adója 1–20 frt) és 18 adózó fejjel van felsorolva. 1718-ban Almás, másnéven Temerin az új Bodrog vármegyében van 39 adózóval. 1722-ben Temerin van csak felsorolva 62 adófizetővel, de Almás mint puszta 1737–70-ben is fel van említve. 1725-ben Temerint és Goszpodinczét együtt vették fel az adójegyzékbe 89 adózó egyénnel. 1725-ben a már 1656-ban említett birtokokat, köztük Temerint is, Rácz Ádámnak adományozták, de Rácz T. András ennek ellentmondott. 1737-ben Temerin használta Acsa és Almás pusztákat és Aranyad 162felét. Acsa nevű puszta nevével már 1318-ban találkozunk és okmányaink legkésőbb 1655-ben említik, mint gróf Wesselényi Ádám birtokát. Azóta nyoma vész, de a róla szóló feljegyzések alapján Bács vármegye délkeleti részében kell keresnünk. Ugyancsak Temerin határába olvadt Aranyád is, a melyről már IV. Béla király korában történik említés; de a török korszak elején elpusztúlt. A helység nyomára enged következtetni, hogy Temerinnél egy magaslaton 1762-ben is a régi falu templomának romjai voltak, melyeket az ottani nép ma is Aradnyanszka Kliszának, azaz aranyadi templomnak nevez. Temerin határában tehát három régi helység volt. 1745-ben egy katonai és kamarai vegyes bizottság a Szabadkáról elköltözni akaró volt szerb határőrök számára e helységnek egy részét foglalta le, de vajjon ezek 1746 tavaszán e helyet tényleg el is foglalták-e, nem bizonyos. 1762-ben Temerint kamarai falunak említik. 1790-ben Temerinben volt 335 régi parasztház 1250 r. k. és 1673 gör. kel. lélekkel. Határában három mocsár volt: Acsánszka, Zsdralova és Almaska-bara. 1796-ban gróf Széchen Sándor vette meg Temerint a kincstártól 80,000 frton, de a vételár felét a kincstár érdemei elismeréseűl elengedte, 1789-ben ugyanő a Temerini előnevet is megkapta a birtok után. Temerin Széchen Sándor kérelmére 1799 októberben mezővárossá lett és négy országos vásárt tarthatott. 1799. júliusban 178 szerb család Temerinből beiratkozott a csajkások közé s katonai szolgálatot akart vállalni. Ezek 1800-ban Paska pusztára áttelepíttetvén, Gyurgyevó nevű falut alakították meg, helyüket magyar lakosság foglalta el. 1804-ben r. kath. paplak és templom épűlt Széchen költségén. Már ekkor fejlett ipara volt; czéhei, a kovácsok, ácsok, stb. 1815-ben kaptak szabadalmat. 1848 aug. 30-án az egész város leégett s a lakosság csak 1850 jan. 6-án jött vissza. Az 1860-as években a Széchenek temerini birtokát az egyházi patronátusi joggal együtt Fernbach Antal apatini gabonakereskedő vette meg. Temerin régi pecsétje 1714-ből való. Falusi jelvények egymás mellett, alúl keresztbe fektetve lapát van. Az 1900. évi népszámláláskor Temerinben volt 9518 lélek 1600 házban. Anyanyelv szerint: 8711 magyar, 787 német, 9 tót, 13 szerb. Vallás szerint: 9355 r. k., 125 izr., 20 ág. ev., 23 ref., 8 gör. kel. A község határa 19,341 kat. hold, melyből többek között 2359 hold a községé, 4164 hold Fernbach Antalnéé, kinek itt emeletes kastélya van, melyet még a múlt század elején a gróf Széchen család építtetett és a hol egy kb. 1000 kötetes könyvtáron kívűl, számos modern festmény és műtárgy látható. Nagy birtoka van itt Fernbach Péternek is. A lakosság olvasó-egyletet, r. k. polgári társaskört, gazdakört tart fenn. Van egy előlegező intézet és egy takarékpénztár. Van téglagyár, tejgyár, két gőzmalom. Posta, távíró és vasúti állomás helyben. Határában vannak: Józsefmajor, Antalháza, Károlymajor, Bánom és Miklósháza. E község határában feküdt hajdan Aranyan. Villa Oronati-ról szól egy 1237. évi oklevél és később, 1267-ben szintén. A mikor IV. Béla király 1237-ben a bélakúti apátságnak adományozta e birtokot, az adománylevél Aranyad néven említi. A falunak számos későbbi urát is ismerjük. 1331-ben Szent Oldrik tiszteletére szentelt temploma volt. A XIV. században az Aranyani családnak névadó helysége és 1389-ben birtoka volt. Nehány évvel később itteni jószágát a Dabosiaknak adta egy Aranyani nevű kanonok. 1400-ban a Tőttös családot találjuk a birtokban; a mikor pedig 1466-ban, Tőttös László testvéri örökösödési szerződést köt Várdai István kalocsai érsekkel, a birtok később a Várdaiaké lesz. De másoknak is voltak itt birtokaik; így a század elején a Marhárti, majd az Aranyani Pap családnak is, mely utóbbitól 1423-ban a Marótiak szerzik meg, de birtokaik egy részét, közöttük az Aranyanit is, 1468-ban Mátyás király a Szentmihályi Czoboroknak igérte, ha Maróti Mátyus magtalanúl halna el; ez 1476-ban be is következett és a Czoborok a birtokot el is nyerték királyi adományúl. Ámde a király ugyanekkor a Szentgyörgyi grófoknak is odaadta a jószágokat, a kiket 1477-ben annak birtokába is helyezett. Ebből nagy viszálykodás támadt a két család között, a mit még szított az, hogy a Szentgyörgyi grófok ezt a birtokot, több mással egyetemben, zálogba vetették Matucsinai Gábor kalocsai érseknek, a ki viszont a zálogjogát a kalocsai káptalanra ruházta át. A viszálykodásnak alighanem egyezség vetett véget, mert 1486–87-ben Aranyant a Szentgyörgyi grófok birtokában találjuk ugyan, de a Czoborok is visszaszereztek néhány birtokot a vitás részekből. A XV. században Aranyan faluban birtokosok voltak még: 1430-ban a Gyantai család, 1445-ben a kalocsai érsek; 1455-ben pedig birtokba iktatták itt Nagyvölgyi Lászlót is. E helységtől 163vették előnevüket és kétségkívül birtokosok is voltak itt az 1423-ban felbukkanó Horvát, 1448-ban a Fekete, Székely, Józsa és Magyar nevű nemesek, 1455-ben a Sáska, 1460-ban a Vizközi család, 1462-ben a Sarlaiak, 1466-ban a Csallóközi család és ugyanez évben az Ivács család, 1474-ben a Török, 1477-ben a Tamásfalvi, 1479-ben a Doba, 1482-ben az Aracsai, 1483-ban a Barki és Nagy és 1487-ben a Révai családok, mely utóbbiak 1496-ban, az Erdélyi és Vasadi családokkal együtt, birtokosokként is szerepelnek. A Révaiak 1512-ben is a birtokban vannak. Birtokosokként említtetnek még: 1495-ben a Csipcsi, a Császár és a Szőllősi családok. Több adatból arra is lehet következtetnünk, hogy nem csak egy íly nevű községet különböztettek meg a középkorban. Csánki az Arany és Aranyai nevű községeket is kettőnek tekinti, az előbbit Baja vidékére helyezvén, a másikat a mai Zombor határába. Sőt megkülönböztet egyet Temerin mellett is. A XVIII. században ismerték meg Temerin mellett az aranyadi tavat és pusztát.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
