Mesemondás.
Mesemondás.
A bácskai szerb nép legszebb és legkedvesebb foglalkozásai közé tartozik a meseköltészet, mesemondás.
Hol volt, hol nem volt, az operencziás tengeren is túl volt, kidőlt-bedőlt kemenczének egy csepp oldala sem volt, mégis tizenkét sorjában sűlt meg benne a töpörtyűs pogácsa. – Ilyforma bevezetés után a mesemondó elvisz bennünket Meseországba, beszél aranyos hajú tündérekről, hableányokról, elátkozott királyfiakról, csengő baraczkról, beszélő körtéről, mosolygó almáról stb.
A szerb népmesék jellemvonása: az elbeszélés egyszerű folyama, a keresetlen naivitás s a valódi humor varázsa, a csak odavetett, de annál jellemzőbb rajz, a hangulat bizonyos zavartalan egysége, naiv természetessége, a nyelv pongyola bája, szeszélye, festőisége s a kifejezések sajátossága.
A szerb népmeséknek majdnem mindegyike egy-egy magyarázatot ád, hogy megértsük a kies rónaságokon rezgő dalokat, az ott elömlő könnyeket, az ott kitörő vidámságot és az ott búsuló némaságot.
Tüzetes összehasonlítások, más nemzetek népmesekincseivel, még becsesebbé teszik a szerb népmeséket, melyekről Grimm, sok más német tudóssal egyetértően, azt állította, hogy „szerb népmeséket, a bennök nyilatkozó érzelem gyöngédségére, bensőségére és sajátszerű bájára, hasonlítani sem lehet sok más nép meséihez.”
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
