Vendéglátás.
Vendéglátás.
Vendéglátás. (Poszélo.) A szerb nép búslakodásra hajló lelkülete mintegy megkívánja, hogy évközben néha néhány víg napot is lásson. Ilyen a poszélo is, midőn valamely szerb gazda rokonait, barátait és jó ismerőseit összehívja, hogy velük néhány kedélyes órát töltsön, s egészségökre bort igyék. Hogy a gazda vendégeinek kedvében járjon, elhozatja a mellőzhetetlen dudás mellett, a tamburásokat is. A gazda két kezére támaszkodva, figyelmesen hallgatja őket, s elmerengve zenéjükön, dalaikon tán ítéletnapig is, ha a vendégek nem figyelmeztetnék: „Domatyine drági, doneszder nam dobra vina iz podruma.” (Drága gazdánk, bort hozass a pinczéből, még pedig a javából.) Majd a felköszöntések sora kezdődik: „Pi, brate, pi, al sze ne opi!” (Igyál barátom, igyál, de le ne idd magad!) A hány csöpp bor öblíti torkodat, annyi évig élj!
Majd a gazda felszólítja a menyét, meg a leányait, ha vannak, hogy énekeljenek valamit. A felszólítottak azután kis huzakodás után, rágyújtanak szebbnél-szebb dalokra.
E közben reggel felé jár az idő. A vendégek menni akarnak. A gazda azonban marasztalja őket. Feleletűl a marasztalásra a vendégek kórusban éneklik, hogy:
Kiki poharat kezébe, – Gazda! Bort vendég elébe! – Igyunk hajnalhasadtáig, – Jó borodnak elfogytáig. – Aztán, gazda, jó éjszakát! – Holnap ismét látjuk egymást!
Megtörténik, hogy az ilyen vendéglátás több napig eltart, a mi nem vehető rossz néven az olyan gazdától, ki egész éven át fáradhatatlanúl dolgozik.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
