A két vármegye egyesítése után.
A két vármegye egyesítése után.
A XVIII. század első évtizedeiben messze kiható, döntő perre kerűlt a dolog a két vármegye közt: gróf Nádasdy Pál, Bodrog vármegye akkori főispánja, folyamatba tette a király előtt a két vármegye elkülönítésére irányuló hatalmas határpert, melynek elintézésére III. Károly király 1715-ben, a további 1635. évi XIX. t.-cz. és az 1715. évi XL. t.-cz. alapján Pálffy Miklós nádort küldötte ki. Nem ismertetjük részletesebben e nagy határpert, mely nagyrészt a Bács vármegye által több alkalommal támasztott nehézségek következtében is, 1714-től egészen 1721-ig szakadatlanúl tartott, csak azt említhetjük fel itt, hogy a nagy perben utóljára is az annak felűlvizsgálatával megbízott Berkes András váczi prépost hozta meg az elkülönítő ítéletet. Bács vármegye ez ítélettel szemben igénybe vette perújítási jogát azon az alapon, hogy ő az előző perben, váratlanúl meglepetve, nem védhette magát eléggé erélyesen. A király helyt is adott a perújítási kérelemnek s az új perben 1721-ben hozta meg a nádor a végérvényes ítéletet. De már az 1730-ban kibocsátott királyi rendelet Bodrog vármegye önállóságát teljesen megszüntette s területét megmásíthatatlanúl Bács vármegye területébe olvasztotta be. A két vármegyének törvényhozási úton való végleges egyesítése azonban, mint később látni fogjuk, csak 1802-ben következett be.
A nagy határper ideje alatt Bodrog vármegyének két közigazgatási és törvénykezési járása volt, két szolgabíróval: ú. m. a titeli és a futaki, vagy péterváradi járás. Mikor az egybeolvadás 1730-ban megtörtént, a vármegye egész területe még egy új járásra oszlott, és Bács vármegye eddigi járásainak, t. i. a zombori, bajai és bácsi járásoknak a száma kettővel megszaporodott az egyesítés következtében.
A területileg most már egységes egészet alkotó Bács és Bodrog vármegye 1768-ban új törvénykezési beosztást léptetett életbe. Ez évben Baján tartott közgyűlésében ugyanis akként határozott, hogy egész területét összesen négy járásra osztja fel, a melyek bajai, zombori, bácsi és tiszai járás nevet nyertek. A helytartó-tanács minden nagyobb nehézség nélkül jóváhagyta az 1768-iki közgyűlés eme határozatát azzal a kikötéssel, hogy a vármegye minden egyes járás részére egy fő- és egy alszolgabírót, nemkülönben két-két esküdtet válaszszon és pedig meghatározott rendes évi fizetés mellett.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
