Abszolutizmus.
223Abszolutizmus.
1849 november 18-án császári nyílt parancs Bács-Bodrog vármegyét, Temes, Torontál és Krassó-Szörény vármegyékkel, Szerémmegye két járásával együtt Szerb vajdaság (Vojvodina) és Temesi bánság néven külön tartománynyá alakította. A Vojvodina bácskai része két területre oszlott: a zomborira s az újvidékire egy-egy kerületi főnök kormányzása alatt. A zombori kerület hat járásra oszlott, melyhez 77 község tartozott, Zombor, Apatin, Kula, Baja, Szabadka és Zenta székhelyekkel. A Bach-féle bürokrata-rendszer szerint Zombor politikailag a városi tanács; törvénykezés tekintetében a városilag kirendelt cs. k. járásbíróság, s az itt székelő kerületi törvényszék; katonailag a temesvári főhadparancsnokság hatáskörébe tartozott. Legfelsőbb hatóság pedig a bécsi minisztériumtól közvetetlenül függő, s Temesvárott székelő cs. k. tartományi helytartóság volt. Ezek szerint Zombor a szerb vajdaság idejében kiváló fontos hely lett. Székhelye volt a cs. k. kerületi hatóságnak; a cs. kir. járási hivatalnak, mely a vidék számára adóhivatallal volt kapcsolatos; a cs. kir. kerületi törvényszéknek, állami ügyészséggel és telekkönyvi hivatallal; a cs. kir. úrbéri biróságnak; a városilag kirendelt cs. kir. járásbíróságnak és a kerületi pénzügyigazgatóságnak. Katonai hatóságai: a IX. csendőrezred szárnyparancsnoksága s a katonai élelmezési hivatal. Magánhivatal volt a fogyasztási adóhivatal. 1858-ban ezekhez járúlt a császári parancsra életbe léptetett közjegyzőség. Mindezeket a hatóságokat, hivatalokat jobbára idegenek, németek vezették.
A város külseje is alkalmazkodott az új rendszerhez. Két főtere: a városháza nyugati oldalán: Sofien-Platz (a császár anyjáról; ma Szent Háromság-tér,) s a keleti oldalán Franz Josef-Platz (ma Szent György-tér) nevet vett föl. A városháza déli oldalán volt a Knicsanin-utcza, a híres szerb vezérről elnevezve (ma: Gromon-utcza). Éjszak felől vezetett be a városba a szép, tágas Vojvodina-ut, később: Bajai-út, melyet az országos Rákóczi ünnepek emlékére Rákóczi-útnak kereszteltek el. Igy szervezve és igazgatva Zombor igazán nyugodt lehetett.
1859-ben a megújulás reménye fölébredt a Vojvodinában is. A zombori magyar fiatalság mind merészebben mert nyilatkozni a kormány ellen. A Olvasókör volt az események megbeszélésének színhelye. A kormány neszét vette a dolognak, St. Quentin altábornagyot Zomborba küldte, kit 1860 májusában a szerbek nagy ünnepélyességgel fogadtak. A magyarok küldöttségét is szívesen fogadta. Vezetőjüket, Aszt Nándor ügyvédet ki is tüntette. Szeptember hóban azután Aszt Nándort elfogták, s több társával Josefstadtban várfogságra ítélték.
Végre az 1880. évi októberi diploma az eddigi kormányrendszert megváltoztatta. A decz. 29-én kiadott császári parancs, mely 1861 febr. 13-án jelent meg hivatalosan, a Szerb vajdaságot s a Temesi bánságot megszüntette. Bács-Bodrog vármegye és Zombor szab. kir. város visszanyerték önkormányzati jogaikat. Báró Rudics József lett a főispán. Zomborban már január 9-én nagy lelkesedéssel kitűzték a nemzeti zászlót a városháza erkélyére. Majd a Magyar Olvasókör vezetésével zeneszóval a vármegyeházhoz vonúlt a tömeg s annak erkélyét is földíszítették a nemzeti lobogóval.
1861 január 20-án pedig Rudics József újonnan kinevezett főispánt Zomborban a város és a vármegye közönsége valóságos fejedelmi pompával fogadta. Petrovics Pál zombori kerületi főnök letette hivatalát. A 49-ben megrongált vármegyeháza helyet a plébánia épületében történt a tisztujítás.
Az általános nemzeti öröm után a nemzeti gyászból is kivette a részét Zombor. Széchenyiért s a ref. vallású gróf Teleki Lászlóért, e két tragikus hősért, a róm. kath. templomban gyászistentiszteletet tartottak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
