A kegyúri jog.
A kegyúri jog.
A plébániák kegyuraságát az 1723. évi 71. t.-cz. alapján Patachich Gábor és utódjai a plébániák szervezése alkalmával azonnal megállapították. A neoaquistica comissio működésének eredménye az volt, hogy a Bácskában magánbirtokos nem volt. Azért ez időben csakis a kincstárt találjuk mint kegyurat és a kalocsai érseket bácsi birtokán. A kincstár a később telepített községekben is elvállalta a kegyúri jogot. A kincstári kegyúri jog gyakorlásában forduló pont volt ő felségének 1861-ben kiadott ama rendelete, mely szerint a kincstár birtokain keletkező új telepítvényes községekben a kincstár a kegyúri jogot többé nem vállalhatja el. Azóta az egyházmegyében Bácsgyulafalva, Wekerlefalva és Szilágyi kincstári telepítvényes községek keletkeztek. A kincstár ugyan hozzájárúlt az egyházi építkezésekhez, földet is hasított ki egyházi czélokra, de a patronátust nem vállalta el. A XVIII. század folyamán királyi adomány vagy vétel útján több előkelő család is kapott birtokot Bácskában, melylyel a kegyúri jog össze volt kötve. Több birtok ezekből megváltás útján községekre vagy közbirtokosokra ment át s evvel a kegyúri jog is. E változásokat az egyes plébániák történeténél fogjuk feltüntetni. Szabadka, Zombor szab. kir. városok szabadalmi levelük alapján gyakorolják a kegyúri jogot. Újvidék is ily módon szerezte kegyúri jogát. Itt kezdetben a városi képviselet kath. tagjai gyakorolták a hitközség autonóm jogait, 1868-ban azonban hitközségi alapszabályokat nyert, melyeket a kormány még ez évben jóváhagyott. Ezek szerint az 50 tagból álló hitközségi képviselő-testület a patronátus minden jogát és kötelmeit a városi hatóságtól függetlenül gyakorolja.
320A kegyúri jog rendezésében az egyházmegye területén fontos volt a tiszavidéki plébániák kegyúri jogának rendezése, a mennyiben ezzel oly preczedenst alkottak, melyet a magánpatronátusok később történt rendezésénél is betartottak. A tiszai koronai kerület felosztása alkalmával a felszabadúlt kilencz község Ada, Bácsföldvár, Martonos, Mohol, Óbecse, Ókanizsa, Petrovoszello, Szenttamás és Zenta a kegyúri jogokat is átvállalta. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1874 május 19-én Bács-Bodrog vármegye alispánjának megküldte őfelsége határozatát, mely szerint a felszabadúlt 9 községben a róm. kath. hitközségeknek a kegyúri jogot úgy adja át, hogy a plébánost a fennálló kánoni szabályok szerint a kalocsai érsekeknek hármas kijelölése alapján a politikai községi képviselőtestület róm. kath. része, valamint a hitközségi képviselet megválasztott tagjai választják meg és prezentálják. A kegyúri alapot a róm. kath. hitközségek kezelik. A községek a jelölés nélküli választás melletti hoszszas küzdelem után ő felsége határozatát elfogadták, s megalkották hitközségi autonomiájukat. Azóta Baja, Bácsbokod, Adorján, Gara és Vaskút is ily módon szervezte autonómiáját. Az autonomiai szervezetű hitközségek mellett az egyházmegye területén újabb időben szervezett hitközségek is keletkeztek, a melyek a kegyúr jogainak körén kívül, a kormány által jóváhagyott alapszabályok szerint, intézik hitközségi ügyeiket. Ilyen hitközségi szervezet alakúlt Bácsalmáson, Bácstóvároson, Szilágyin.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
