A vadak üldöztetése.
A vadak üldöztetése.
A mint a rónaságról eltűnt a nádas meg a zsombik: következett a puszta nagy csöndje után a kitelepülés növekvő elevensége, a mi megváltoztatja a külső világ arczát.
A Bácska területe maga a Kánaán, a mely ontja a kenyér kincsét; népe tehát átlagban jó móddal él; úgyannyira mindene megvan az anyaföldtől, hogy még a kultúrát se nagyon erőlteti, nem igen sürgeti. A küzdő ember, a ki a fukar természettel örökös harczban áll, hogy tőle a maga számára valamit kierőszakoljon: itt bizony ismeretlen. A földmíves elvetett magja bizonyosan kikél s dúsan fizet a nyári aratás. Az egyre sokasodó nép számára mind szűkebbekké 433válnak a megtelt községek, a melyeken túlterjeszkedni a föld nagy értéke miatt lehetetlen; mit tehet hát a nép? kitelepszik a gombamódra szaporodó „szállásokra”, ott rak fészket.
A Bácska a „szállások” hazája; éppúgy, a hogy Szeged környéke és általában az Alföld felsőbb részei a „tanyáké”; (ámbár Pest vármegye Kiskúnsága is „szállással” van tele; Fülöpszállás, Szabadszállás pláne az egész községére is kiterjeszti a nevét;) s a hogy a Dunán túl pedig az ilyen külsőséget pusztának nevezik.
Az ilyen „szállás” környékén azután vége a régi csendnek. Kivált, ha szomszédság is csakhamar kerül s új szállás épűl, a hol szintén állandó az ember. Az emberrel együtt jár a házi állatok minden fajtája; közöttük természetesen a kutya meg a macska. Amaz könnyen kóborlóvá válik a szabadban, emez meg úgy eltűnik tavaszszal, hogy csak a késő ősz veti haza, a mikor már jobb a tűzhely melege, mint a széljárta sivár mező, a hol le van tarolva minden s nincs többé jó búvóhely a rablásból élő kalandorok számára.
Hogy legyen vad ilyen területen, a hol nincs és nem is lehet nyugalma? A hol minden üldözi, még pedig folytonosan? A hol a szállás körül kódorgó gyereknép örökké vadászik rá; keresi a kis nyulat s a madárfészket, a mi ha véletlenül fogolyfészek, fürjfészek: annál nagyobb az öröm?!
Ha nyúl ugrik fel, azt rögtön űzőbe veszi a szállás házőrzője, s egyik a másiknak adja át a hajszás mulatságot, a míg a szegény tapsifüles be nem adja a kulcsot, vagy úgy elfut, hogy vissza sem igen talál többet.
A nyúl a síma, nyílt bácskai térségnek jóformán egyetlen állandó négylábú vadja, a mire azután minden húsevőnek fáj a foga. Kezdve az agarásztól, végig a lesipuskásig, s beszámítva a rókát, sőt akár a kósza ragadozó madarakat is. A nyúl annál inkább okozója a közizgalomnak, minél ritkább. S akárhány község határában már a ritkánál is ritkább. Jól emlékszem rá, hogy egész nap vadásztam Rigyicza (Regőcze) környékén, s egyetlen egy nyulat láttam; fogolycsapatot sem találtunk többet egynél.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
