ELŐSZÓ. Irta dr. Ruffy Pál
ELŐSZÓ.
Irta dr. Ruffy Pál
Irta dr. Ruffy Pál
)
A Magyarország Vármegyéi és Városai czimű országos monografia sorozatában kiadott megyei monografiák között útjára indul a barsi kötet is. Elvonul abban az ezer év. Annak minden küzdése, minden szenvedése.
Látom a honfoglaló népet. Böngér fia, Bars, mint száguld diadalról-diadalra, s harczosok ezreinek dobogó paripája nyomán megreszket a föld.
Fejszecsapás alatt ledül a bükk, az ekevas-szántotta barázdán sárgul a búzakalász, s a föld mélyében tördeli a zöld kőérczet a bányász éke, kalapácsa.
Jő a pap, a tudós, jő az iparos, gazdag terhével a kereskedő.
Aranysüvegű tornyával ékeskedik Körmöcz, a barsi sziklán fehérlik a vár, az Őrhegy tövén szent Benedek fiai építenek monostort.
Bars népének sorsa verőfény.
De elborul. Jő a tatár, huszita, török, Ibrahim Mehemed pusztító hada, gyujt és rabol, gyilkolja a népet. A félhold Léva ormán. Hős Koháry István szablyája porba hull.
Utolszor szól a tárogató, utolszor csattog a pántos pallos, Kis-Tapolcsánynak fejedelmi fénye gyorsan tünik, nyugtalan álmát utolszor aluszsza ott II. Rákóczy Ferencz, a hős fejedelem s azután elbujdosik; vele bujdosik a magyar szabadság.
Legyőzött lesz az ország. A törvény s igazság a vármegyék falai közé temetkezik. Balogh Jánosnak, Platthy Mihálynak buzdító szava kis megyeházunknak boltos terméből messzire hallatszik, végre meghallja a nehéz álmából lassan ébredő ország.
Harsog a kürt, Nagy-Salló síkján a barsi zászlóalj rohan szuronyszegzetten fényes diadalra.
Aztán megint elsötétül minden. A szabadság napja tetőfokáról hullott az éjszakába. A gyilkos csöndben csak a láncz csörren, csak néha hangzik fojtott zokogás.
Egy szabad nemzet nyugszik vérében a ravatalon. De ez a nemzet él!
Új nap támad az égen, s a vármegyék küldötte földből alkotott halmon Szent István koronája régi fényében ragyog.
Ébrednek a holtak.
Megindul az új honfoglalás.
Mindenütt sűrű rajokban nyüzsög, fárad a nép.
Künn a mezőn a földmives szorgalmával megkétszerezi a föld erejét, termő két völgyünk síkján kanyarodva kígyózik a vasút, a Garam ezüst fodrán rakodottan siklik a tutaj.
Az ég kékjébe lövelli barna füstfelhőit a gyár.
Városaink tágas terein népes piacza van az iparnak, csarnoka van a tudománynak, otthona a szenvedőnek.
A vármegyeház ódon falai között egy gondolat az, a mi buzdít: boldoggá tenni a népet.
Ott, hol a fejedelmi kastély kúpján megtörik a verőfény, nagy tettekért hevülve ott révedez a királyi sarj, hozzásímul és szövi az élet édes álmát Nagyasszonyunknak bájos unokája.
Istenünk díszes templomaiban száll a fohász az oltár körül.
Mindenütt a munkának édes áldása, gyümölcse.
Átalakul minden. Buzdul a bizalom az ősi erényben, szentelt a hit egy boldogabb jövőben.
Induljon a könyv!
Budapest, 1903. Boldogasszony havában.
Ruffy Pál.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
