Földrajzi jellemzés.
Földrajzi jellemzés.
Megyénk mind geografiai fekvésénél, mind természeti alkotásánál fogva kedvező az állatok életének. Az agyagos róna termékeny kaszálói, zöld rétje, a Körösök homokos és iszapos partjai, tócsákban és mocsarakban bővelkedő sűrű füzesei és vízi füvekkel átszőtt holt ágai, a lassú, meleg Peczének majd nyírkos, majd bokros helyei, a szőlőaljak gazdag gyümölcsösei, a lapályt szegélyező hegyaljai tájak csalitjai és lombos erdői, a dombos és hegyes vidék változatossága, a havasi tájba benyúló magaslatok fenyvesei, a meszes hegység számos barlangja, az állatok természetének és életmódjának legjobban megfelelő búvóhelyet, bő táplálékot nyujtanak s a fejlődésükhöz szükséges nyugalmat biztosítják.
Leggazdagabb és legváltozatosabb az állati élet a megye azon részein, hol a síkság a dombos-hegyes vidékkel egybeolvad, továbbá a Sebes- és Fekete-Körös völgyében és mellékágaiban. Egyhangúbb ellenben a sík területeken, a hol nem annyira a fajok nagyobb száma, mint inkább az egyedek sokasága az uralkodó. A bihari hegység barlangjainak különös állatvilága nemcsak hazánkban, hanem egész Európában egyedül áll. Bihar vármegye faunája teljes összhangzásban van földrajzi szerkezetével. Egyik része tisztán alföldi, másik része pedig tisztán hegyi jellegű; e kettő közé sok átmeneti alak ékelődik.
A közép-európai subregio állatvilágának czentrális főtömege, a Nagy-Alföld néhány speczialitását kivéve (Spalax Hungaricus, földi kutya, homoki fauna) Bihar nyugati síkterületén mindenütt található. E síkterület észak-keleten az Érmellék és a Sebes-Körös jobb partján elhúzódó élesdi hegyek útján a Rézhegységgel, dél-keleten pedig a Király-erdő, a csékei, béli és vaskohi hegyek útján a magas bihari hegységgel szoros összeköttetésben van. Természetes tehát, hogy a síkság állatai felvonulnak az előhegyekre, sőt egyesek még a magasabb hegyi tájakon is tartózkodnak, és megfordítva; a hegységek állatainak egyik része az előhegyeket, sőt egyesek még a lapály bokros dombjait és síkerdőit is felkeresik.
A középeurópai subregio keleti részének főbb képviselői e megye keleti és dél-keleti hegyes vidékein nagyobbára mind élnek, de a mediterrán subregio állatvilágának csak néhány képviselője van (Hipposideros clivosus Riippel. Dombos, patkós orrú denevér. Miniopterus Schreibersii Natterer. Hosszú szárnyú denevér. Mindkettő leginkább a Kalota község határában fekvő Pisznicze-Secare nevű barlangban él).
Faunánk e szerint az alföldi, észak- és dél-keleti és csekély részben a déli faunák keveréke. Legjobban hajlik a dél-keleti fauna typusához. Számos oly rovarfajt találunk itt, mely hazánk faunájának speczialitása, vagy hazánk 238más tájain csak ritkaság, sőt némelyik eddig egész Európában csak Bihar vármegyében található. – (Melanopsis costata var. Muraldi Zig.. Most M. Parreyessi Mhlf. a Püspökfürdőben. Abax Rendschmidti Germ. var. Bihariensis Friv. a kalugyeri forrásnál. Choleva biharica Fleisch. Hagymádfalvánál stb.)
Bihar vármegye faunájának azonban legérdekesebb alakjai azok a vak bogarak, melyek a barlangokban és földbeli üregekben élnek. Ilyenek a Trechus (Anophthalmus) Redtenbacheri és T. paroecus; az előbbi a barlang mélyébe is behatol, az utóbbi azonban leginkább csak a barlang nyilásánál és göröngy alatt tartózkodik. Ezeket nagy kövek alatt hazánk más hegységeiben is találták. Az igazi barlanglakó-bogarak a barlangok legmélyebben fekvő üregfalain és csepegő-kövein mászkálnak, a közeledő világosságra azonnal szétfutnak: a Pholeuon angusticole és Ph. gracile, Apropeus leptodorus és A. Hazayi, Drimeotus Kovácsi és Fericeus Kraatzi, hazánk más vidéki barlangjaiból eddigelé még nem ismeretesek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
