A XVII. század.
A XVII. század.
A XVII. században, 1604–1686 közt, vagyis azon idő alatt, mig Bihar vármegye megszakítás nélkül Erdélyhez tartozott, leginkább az erdélyi fejedelmek kegyeltjei s az ottani közéletben szerepet vitt családok tagjai szereznek új birtokokat a vármegyében. A régi uradalmak és városok többször cseréltek gazdát, részben a családok magvaszakadása, részben politikai okok következtében.
A Bajoniak vára: Bajon 1612-ig Nagy András hajduvezér birtokában volt, kinek megöletése után, 1616-ban, Bethlen Gábor adományából, Petneházy Istváné lett, a ki alatt a vár pusztulásnak indult.
A Bajoni-birtokok egy részét Kenderesy Boldizsár Mária leánya örökölte, a ki 1605-ben Bosnyák Tamáshoz ment nőül.
Szent-Jobb várát a hozzátartozó birtokokkal 1607. május 7-én Rhédey Ferencz nyerte Rákóczy Zsigmond fejedelemtől adományul.
Adorján vára 1613-ban özv. Csáky Istvánné birtoka. Körösszeg, még 1568-ban, mint a Csáky család elavult vára említtetik. (Szalárdy i. m. 364). A család már a XVI. század végén elköltözött a vármegyéből, a melynek történetében Dénes főispán (1566–87) szerepelt utoljára.
Pocsaj várát 1641-ban, az Ér és a Berettyó összefolyásánál I. Rákóczy György építette fel. A törökök által történt elpusztításáig fontos szerepe volt.
Nagy-Kereki vára albisi Zólyomi Dávid kezére jutott, a ki midőn Bethlen István leányát nőül vette, egyúttal Székelyhíd várának, Albisnak és Micskének volt birtokosa; 1622-ben egyezség utján, Albist, Oláh-Csatárt 611szerezte meg. (gr. Károlyi oklt. IV. 88.) 1634-ben azonban mint országháborító és felségsértő fő- és jószágvesztésre itéltetett, de Rákóczy fejedelem nejének Albis és Nagykereki várakat, továbbá Micskét meghagyta, sőt Zólyomi életének is megkegyelmezett, a halálos itéletet örökös fogságra változtatván.
Székelyhíd hasonlóképen már a XVII. század elején Zólyomi-birtok volt. 1616-ban özv. Zólyomi Miklósné tulajdona. Sólyomkő vára, a hozzátartozó Szent-Imre és Léta birtokkal ugyanez időtájt Albisi Zólyomi Erzse birtoka, melyet 1622-ben kelt végrendeletével Zólyomi Dávidnak hagyott. (Radvánszky Béla i. m. III. 247. l.) A Zólyomi Dávid-féle javak romjait, fia Zólyomi Miklós és leánya örökölték, a ki Perényi Gáborhoz ment nőül. A Csáky család, jelesül gróf Csáky László birtokait (Adorján vára, Margitta városa, Lüki, Kővág, Almás, Nagy-Fegyvernek, Tótfalu, Borzik, Sejter és Sejtervölgye, Siter), Prépostváry Zsigmond birta zálogban, melyeket 1643-ban Telegdi Gáspár fia Istvánnak engedett át. (Turul 1895. évf. 193 l.) A sarkadi uradalmat Bethlen Gábor 1612-ben sövényházi Móricz Mártonnak adta, de 1620-ban már Rhédey Ferencznek is volt része Sarkadon.
Zsáka várát a XVII. század második felében a Rhédey család bírta. A Rhédey birtokok legnagyobb kiterjedésüket Rhédey Ferencz alatt érték el, a ki 1657-ben erdélyi fejedelem lett. Birtokait fia László örökölte, kinek elhunytával Zsáka Tököly Imréé lett. A vár 1711. után leromboltatott. Az erdélyi közéletben szerepet vitt családok közül a XVII. század közepén Ruszkai Korniss Zsigmond főispán (1626–48) szerzett kisebb birtokokat a vármegye területén. A papmezői várban lakott s ott is temettetett el 1648-ban. Sennyey Miklós 1609-ben Lázur, Kriscsór és Füzegy birtokokat, 1610-ben pedig Tarcsa és Ottomány községek adójövedelmét nyerte Báthori Gábor fejedelemtől.
Ezeken kívül a Sennyei család Ér-Adony, Oláh-Csatár helységeket, továbbá Fel-Apáti, Gálos-Petri, Mihályfalva és Álmosd részeit bírta. (gr. Károlyi oklt. IV. k. 33. 47. és 50. sz. okl.) Sennyei Borbála után, a ki Károlyi Mihály nejévé lett, e birtokok a Károlyi családra szállottak, melyeknek tized-jövedelmét 1614-ben Bethlen Gábor Károlyi Mihálynak adományozta. (u. o. IV. k. 51. okl.)
Károlyi Mihály fiai, Ádám és László az 1648. deczember 1-én kelt osztály alkalmával már a következő biharvármegyei birtokokon osztozkodnak: Tarcsa (Ér-Tarcsa), Fel-Apáti, Mihályfalva, Gálos-Petri, melyek László birtokába jutottak. (Ugyanott IV. köt. 104 old.) Károlyi László 1688-ban kelt végrendelete szerint, az érmelléki (adonyi) elpusztult kastélyához a következő jószágok tartoznak: Adonyban részek, Tarcsa fele része, Gálos-Petriben birtokrészek, Fel-Apáti községben egy puszta. (Ugyanott. IV. 244.)
Az erdélyi fejedelmek szolgálatában álló katonák is több birtokot szereztek a vármegyében. Bethlen Gábor Csuda-Ballát 1624-ben Háry János váradi harminczadosnak adta. Dobost ugyanekkor Veres Márton sarkadi kapitány szerezte meg. Csomaközy András sólyomkői kapitány 1633. körül Bánlaka helységre nyert adományt I. Rákóczy Györgytől. (Fényes Elek – i. m. IV. k. 74. lap.)
Szalonta utolsó földesura Toldy György, a protestánssá lett Toldy István fia, a ki Báthori Zsigmond udvarában szolgált, 1625-ben a hajduknak adta Szalontát, melyért kárpótlásul Bethlen Gábortól 1629-ben több erdélyi birtokra nyert adományt (Rozvány, Szalonta tört.). Hasonlókép a hajduk tulajdonába kerültek még a következő birtokok: Kaba, mely 1608-ban Bánffy Dénesé volt, s ugyanez évben Bocskay István hajduszabadalommal ruházta fel. Sámson, mely 1609-ben Parlaghy Anna, Kékedy György, Fuló Mihály, rozsályi Kún Lászlóné, ecsedi Csapó Ferencz, Uray György, Dengeleghy Bernát, Derzsy Ferencz, mint a Parlaghy-örökösök birtoka. Mike-Pércs, hol 1615-ben Lorántffy Mihály leányai voltak birtokosok.
Várad eleste után (1660) a vármegye területének túlnyomó rése a törökök birtokába jutott, az egyes várak és kastélyok a hadjárat alatt elpusztultak, lakói elmenekültek vagy a házi tűzhely védelmében estek el, a török invázió elől a földesurak részint Erdélyben, részint Debreczenben kerestek 612menedéket, sőt sokan a felsőmagyarországi részekbe költöztek. Az 1660–1688 közötti időszakban tehát a török volt az úr a vármegye területén.
Midőn a félhold uralma már letünőfélben volt és Bihar vármegye Lipót király uralma alá került, csakhamar élénk mozgalom észlelhető a régi birtokok visszafoglalására. A váradi püspök és a káptalan lépéseket tett a mohácsi vész után lefoglalt egyházi javak visszaszerzésére; példájokat követték a szerzetes-rendek és az elköltözött birtokosok is.
A vármegye történetét tárgyaló fejezetben már részletesen ismertettük e mozgalmakat, melyek a szatmári békekötés után még nagyobb mérvet öltöttek. Jóformán az egész vármegye területe urat cserélt, részint a régi jog felélesztésével, részint újabb királyi adományok, vagy vétel, de gyakran erőszak útján is.
Az új birtokfoglalásokat, a szatmári béke előtti és a szatmári béke utáni évek szerint, két csoportba foglalhatjuk. A váradi káptalannak az országos levéltárban őrzött elenchusai 1711-ig a következő birtokbeiktatásokról, adományokról és beiktatási parancsokról adnak számot: 1. beiktatási parancsot nyertek: Dobozy István 1697-ben Kis-Szántóra, Balogh István 1698-ban Pelbárthídjára, Jeney Anna 1690-ben Oltományra. 2. Adománylevelet nyertek: Szentiványi László gróf 1700-ban Akorra, Dizsérre és Kohányra; Bojthy Mihály 1702-ben Nagy-Marjára, Inándra, Bessenyőre, Tamásira és Csökmőre; gróf Csáky István 1701-ben Margittára és Adorjánra; Popovics János 1701-ben a micskei uradalomra (Micske, Tergye, Alsó-Derna, Várvecs, Lács, Papfalva, Közepes, Királyi, Terebes, Sas, Telek, Baromlak, Szent-Lázár, Almás-Szék, Szancsi és Homokfalva). Püspöky Sámuel 1700-ban Ér-Semjénre; Sibrik Gábor 1701-ben a sarkadi uradalomra, (Sarkad, Sarkad-Ősi, Remete, Ant, Köte-Tarcsa, Köte-Gyán, Medgyes, Martontelek, Herpály, Nyír-Böksök, Szencze, Tarján, Ecset és Missenyő erdő). Kovács Mihály 1700-ban Széltarlóra; a jezsuiták 1702-ben Panaszra, Tóttelekre és Tarjánra; Melczer János 1701-ben Száldobágyra, Poncz, al. Engelshoffer Zsigmond 1701. és 1707-ben a székelyhídi uradalomra, Török, al. Borbély 1702-ben Telegden egy nemesi házhelyre. 3. Beiktattattak: Kovács Mihály 1701-ben Széltarlóba, mely a hg. Eszterházyé volt; gr. Csáky István 1700-ban és 1702-ben Szalárdba, Margittába és Adorjánba; Buday István 1701-ben Oláh-Kakucsba és Rikosdba, 1700-ban Apáti-Olaszi pusztába, ugyanez évben Bakó Jánossal együtt Ér-Semjénbe. Végül e helyen megemlíthetjük, hogy Lipót 1702-ben Eszterházy Pál herczegnek adományozta a derecskei uradalmat, a mi – mint a vármegye történetét tárgyaló fejezetben láttuk, – tömérdek bonyodalmat idézett elő.
1711. után adományt nyertek vagy beiktattattak a következő birtokosok: Hoch Henrik 1717-ben Vásárhely, Kerékháza, Gyapoly és Nagy-Kereki helységekbe; Bánffy György gróf a sólyomkői uradalomba (Bánlaka, Brátka, Csarnóháza, Élesd, Feketepatak, Lokk, Loró, Pestes, Tinód); Baranyi Miklós 1718-ban Pósalakába, Telkesdbe, Telegdbe és Portyán pusztába iktattatott; Popovics János 1719-ben Micskébe, Baranyi Miklós ugyanez évben Telegdbe. Bernáth Gábor 1719-ben eladta Oltomány birtokát ifj. Komáromy Györgynek, Kállay János és neje 1717-ben Telegd és Botyán birtokaikat eladták Ujfaludi Mártonnak, a ki 1721-ben Henczidát és Lajos pusztát vette meg. Csatáry Anna 1722-ben Kóly birtokát eladta a Komáromyaknak, Horváth Miklós Marcsóháza pusztáját 1722-ben Szakács Istvánnak. Bagi Márton özvegye 1725-ben Ugra, Komádi, Szakoly, Peterd birtokait Mosóczy Jánosnak adta el. Grünsfeld János gróf 1714-ben a diószegi uradalom birtokosa, Máriássy Lászlóné született Veér Mária pedig 1722-ben Álmosdot és Herpályt birta.
Az 1720–30 közötti időben statuáltatnak: Károlyi Sándor gróf 1722-ben Kólyba, Károlyi Sámuel 1722-ben Mezőfalva pusztába, melyre nádori adományt nyer, Beleznay János 1722-ben Bojtba, Ujfaludy Márton 1725-ben Edeles pusztába, 1723-ban Czéczke birtokba, Torday János 1712-ben Derecskén egy kuriába, id. Komáromy György 1722-ben Kólyba, Köteles és Bodóháza pusztákba, 1723-ban és 1727-ben pedig Oltományba. Bebecs Jakab 1724-ben Kovácsháza pusztába, Baranyi Miklós 1721-ben és 1726-ban Bossod pusztába, Vekerdbe és Nagy-Kemény pusztába. Boronkay Ádám 1725-ben 613Nagy-Szántóba, Hergécz János 1725-ben Papi, Döcsi-Koltó és Pánth pusztákba, Thornay János ugyanezen évben Örvéndbe, Beőthy Mihály és Imre 1725-ben Nagy-Marjába és Tamássiba Buday Zsigmond 1726-ban Olasziba, Boronkay Ádám 1726-ban Bagd pusztába és Keresztúr birtokába, Mossóczy János 1726-ban Okányba és Láposba, Buday Zsigmond 1726-ban Barát-Püspökibe, Guthy Sándor és Miklós 1727-ben Álmosdba, Csokajba és Herpályba, Rhédey Ádám és Ferencz 1728-ban Kórógyba, Bacsó Péter és Lakatos Mihály, továbbá Csiffy Péter 1728-ban Berettyó-Ujfaluba, Irinyi Imre 1728-ban Dengelegbe, Ország Márton 1729-ben Rét-Szent-Miklósba. Végül meg kell említenünk, hogy az 1722–23. évi országgyűlésen honfiusított Harruckern család 1723. május 3-án nyer királyi adományt a békésvármegyei gyulai uradalomra, melyhez a vármegyéből Remeteháza és Szent-Miklós tartozott.
Mig a hatalom kegyét élvező, vagy anyagi javakban bővelkedő nemesség a különböző czímek alatt szerzett birtokok berendezésével volt elfoglalva, addig a hajduvitézekre és a többi, eddig csupán személyes kiváltságokat élvező nemességre rossz napok jártak. Főként az adókötelesek számának szaporítása végett elrendelt nemesi vizsgálatok számos, eddig nemesi kiváltságokat élvező hajducsaládot jobbágyi sorsba taszítottak.
Sajnos, hogy az 1723–25. évi nemesi vizsgálatokra vonatkozólag sem az országos, sem a vármegyei levéltárakban nem találunk adatokat.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
