Az Anjouk kora.
Az Anjouk kora.
Az Anjouk megszilárdult uralkodása alatt a vármegyei birtokviszonyok tekintetében is lényeges változás áll be. A régi nemzetségek közül többen eltűnnek, helyöket más vármegyékből beköltözöttek foglalják el.
Az ősi Csanád nemzetség sarjai közül Tamás fiai: Csanád esztergomi érsek († 1349) és testvére Miklós, Csanád vármegye főispánja (1299–1326) 6031325 körül Bertényt bírják, 1342-ben pedig Gálos-Petrit veszik meg az Egyházaskércsiektől. Somogyvármegyei birtokaikért cserében, 1336-ban, Oláh-telek, Kövesd, Ujlak és Örvényesliget helységeket a Rátold nembeliektől. 1398-ban Gyapjut bírják. E nemzetségből származik a XIV–XV. században nagy szerepet vitt Telegdi család. Őse I. Tamás, a Belenik-ágból (1256) a fenti Tamás fia Miklós csanádi főispánnak. I. Károly király, a Csák Máté elleni háborúban szenvedett sérüléseiért, Telegden 1312-ben vámjogot engedélyez neki. Miklós fiai közül II. Miklós (1337–87) terjeszti tovább a családot, ennek hasonnevű fia királyi főajtónálló. (1385).
A Barsa nemzetségnek a XIII. század végén nagy szerepet vitt ága teljesen eltűnik a közszereplés teréről, helyét az ugyanezen nemzetségből leszármazott Körösnadányi Nadányi család foglalja el. E család őse a Váradi Regestrumban említett Apa ispán, kinek nevét Apamolna nevű birtok őrzi. Utódai: Miklós, Ugod és János 1321-ben osztoznak Barsa falu birtokában, mely utóbb Csökmő határába olvadt. 1321-ben már bírták Puszta-Kovácsit és Fekete-Györöst. A fenti Miklós fia János 1341–46-ban Békés vármegyében, Békés, Körös-Ladány és Füzes-Gyarmat birtokosa; e helységekből idővel a körösladányi uradalom alakúlt, mely Bihar vármegyére is kiterjedt. Tagjai már a XIV. században magas méltóságokat töltöttek be. László (1381–1425) alvajda, Márk (1397–1456) udvari vitéz.
A Gutkeled nemzetség tagjai 1307-ben osztoznak az ősi birtokokon, mely alkalommal Kozma fia Ivánka Negyvenszilt nyeri. Az 1312-iki osztály alkalmával Pérecs és Diószeg birtokosai. Ezenkívül bírták még: Kágyát (1321), Szebent, Orbánost és Botkutát, az utóbbiakat 1335-ben Nagy-Károlyért elcserélik. Bánkot 1352-ben a Kállayaktól nyerték cserébe. 1338-ban Nagyér, 1347-ben Adonymonostora, végül 1397-ben Egyed, Csokaly, Tiszapáliháza és Vidékháza birtokosai. Az e nemzetségből leszármazott Maróti család, melynek őse Csépánunokája István (1272–98), csak a XV. század elején nyer nagyobb birtokokat a vármegye területén Zsigmond királytól. 1418-ban Szekcsőd, Bökény, stb. földesurai.
Az Ákos nemzetségből leszármazott Álmosdi Chyre család sarjai a királyi udvarban szolgálnak. János 1384-ben a királynő apródja. 1425-ben miles reginalis; László 1385-ben szintén a királynő apródja. A fenti János fiai közül Zsigmond (1432–34) prépost, Barnabás (1432–34) királyi főpinczemester. A családnak következő helyeken voltak birtokai: Álmosd, Konyár, Úsztató, Fejértó, Bagos, Hosszú és Monostoros-Pályi, Vértes, Pocsaj, Ősi és Kakucs.
A Hont-Pázmán nemzetség 1334-ben Újlakot (Fejér – i. m. VIII. 3. 749.) és Véd helységet bírta, mely utóbbi az egész középkoron át megmaradt birtokában.
A Szoárd nemzetségből Szoárd fia Domonkos 1350-ben Nyék és Udvar helységekre tart igényt. Az Izsákai család Bakonszeg, Csekehida, Izsáka, Keme, Mártontelke és Orod birtokosa, mely birtokokra 1436-ban Bessenyey László, azon czímen, hogy az ő nagyatyja, Nagy Lőrincz (1351–64) is a Vécs ágából származik, a honnan az Izsákaiak is erednek, – igényt jelentett be, mely állítását Bessenyey László a per folyamán igazolta.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
