Házasság. | Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai

Házasság.

A házasságot rendszerint a czerimoniás leánykérés előzi meg. A legény elébb el-eljár a leányházhoz s ha kipuhatolta, hogy a lány szülei nem idegenkednek tőle, leendő menyasszonyával megbeszélik a kérés idejét. Ha ez rendben van, a legény fölkeresi valamelyik idősebb rokonát és felszólítja bátyám uramat, hogy részére a leányt kérje meg. Bátyám uram a tisztséget elvállalva, megbeszéli a vőlegínnek valóval, hogy ki legyen a kérő társa, a kit szintén a legény kér fel erre. A megkérés rendszerint szombatnap alkonyán szokott végbe menni. Délután 3–4 óra között beállít a lányos házhoz a vőlegény egyik – e czélra felkért – idősebb nőrokona s kevés beszélgetés után e szavakkal: estére tisztességes embereket várjanak kentek, köszön és távozik. A kérőket tiszta szoba és szíves fogadtatás várja. Kevés vártatva a főkérő rövid szavakkal megkéri a leányt szüleitől, a megnevezett legény részére. Az igenlő választ vagy az apa, vagy helyette a lányos háznak egy barátja (kit a menyasszony kér föl násznagyának) adja meg. Erre behívják a leányt s a kérő hozzá intézve, ismétli el mondókáját. A leány a kérő ezen kérdésére, hogy az általad ismert legínt elfogadod-é társadnak? egyszerűen igenis szóval válaszol. Ekkor vagy maga a leány, vagy egy családtag behívja az időközben megérkezett 223s vagy az alsó házban (másik szobában) vagy a pitarban időzött legényt, kinek násznagya röviden elmondja, hogy küldetésében szerencsével eljárt s felszólítja a menyasszonyt, hogy a most neki átadott jegypénz ellenében (rendesen néhány tallér vagy aranypénz) adja át a jegykendőt. A leány átvéve a fehér papírba csomagolt jegypénzt, átadja az ágyra helyezett, vagy a ládából akkor elővett és szép selyemkendőbe burkolt, virágokkal megtűzdelt hímzett jegykendőt. Végül a kérő a jegyespár jobb kezét egymásba téve és összefogva, kiván nékik hóttig való hűsíget és szerencsét. Ezt rövid vacsora követi, mely után a kérő násznagy a legényes házhoz megy s ott a jegykendő átadásával beszámol az eredményről. Másnap a násznagy, a templomi időt megelőzőleg, felmegy a paphoz és bejelenti a jegyeseket kihirdetés végett. (A polgári házasságkötés behozatala óta, a szombat esti megkérést már megelőzte a jegyes pár és a házasságkötéshez beleegyezésük adására jogosult szülőknek vagy gyámnak az anyakönyvvezető előtt megjelenése s a násznagy a paphoz már magával viszi a polgári kihirdetést igazoló tanúsítványt.)

Az esküvő és lakodalom rendszerint szerdai napon szokott végbe menni. Egyik részről a vőlegény fiatal, legínsorban levő vagy nem fiatal házas vőfélyei, másik részéről a menyasszony vőfélyei – kalapjukon és mellükön virágdíszszel, felkendőzött és pántlikázott botokkal, kettesével járva – teljesítik a meghívásokat. A meghívás néha verses, de legszokottabb ez a formája:

„Szerencsés jó napot kivánunk! Mi az N. N. uram és N. N.-né asszonyom követi vagyunk; általunk kírik kigyelmeteket, hogy Ferencz fiuknak (vagy Róza leányuknak) a ránk jövő szerdán, elsőbe is az hitnek aranylánczával való egybeköttetésekre, oszt’ az ez után jövő lakodalmi mulatságon ríszt venni szíves legyenek; – jó szívvel elvárjuk”.

A meghívás rendesen vasárnap és másodszor a lakodalom előtt való napon szokott történni, a mikor az egyes kiválóbb házaknál a következő verset mondják:

Öröm és békesség szálljon ezen házra,
Friss jó egészségnek ezen lakására.
Jól tudják kelmetek ki követje vagyok,
A ki hivatalos, abbúl el nem hagyok.
Elkövetkezett a lakodalom napja;
Általam jó gazdám ismét megszólítja:
Készüljenek el hát kelmetek mindnyája,
Mert jószívü gazdám nagy örömmel várja.
Szivesen elvárjuk mindnyájokat.

Vagy ez:

Szerencsés jó napot az úr Isten adjon!
Ez érdemes házra áldása maradjon!
Öröm és szeretet rajta virágozzon!
Az én beszídemre szívek vigadozzon!
Én elküldettem tisztessíg títelre,
El is indultam vígbe vitelére;
Ha itt való lítem terhökre nem lenne,
Kírem hallgassanak az én beszídemre:
Engem az én gazdám N. N. küldött mint követét,
Meg ne vessík kírem szüves tisztelettyét,
A hit felvitelére hogy megjelennínek
Szerdán röggelre majdan házához jönnínek:
Majd én is ott leszek, szolgálok mindennel,
Engödelmet kírek illő tisztelettel. –
Szívesen elvárjuk mindnyájokat.

Rippai leány.
O'sváth Pál gyűjteményéből.

Sarkadi gulyások.
Békés Gy. felvétele.

224Elérkezvén a lakodalom napja, a vendégek (a szerint, hogy ki által lettek meghívatva) reggel a vőlegényes vagy menyasszonyos háznál egybegyülnek s egy kis meleg bor vagy pálinka elfogyasztása után az első vőfi vezetése alatt felkísérik a vőlegényt, illetve a menyasszonyt a közsígházáho’, úgy intézve a sort, hogy a másik csoporttal lehetőleg egyidejűleg érkezzenek oda. Mindenik csoport zeneszó mellett indul fel. A községházánál a násznép bevonul az anyakönyvi nagyterembe, hol, mint pl. Komádin, a forgós csákós, ezüst zsinórral és fehér prémmel díszített s panyókára vetett kék mentés, attilás és piros nadrágos, sarkantyús, csizmás, tarsolyos kardos, fehér kesztyűs huszár elrendezi őket és kimutatja, hova üljön a vőlegény, menyasszony és ezek násznagyai, kik hivatalos tanúkként szerepelnek a házasságkötésnél. Erre a belépő anyakönyvvezető előtt megtörténik a házasságkötés, mely után az egész násznép szép rendben megyen a templomba, hol az új pár a pap előtt elmondja a házassági esküt. A templomból kijövet, kétfelé oszlik a násznép, az egyik csoport a vőlegényt, a másik a menyasszonyt kíséri haza, kinek házánál víg dáridó folyik. Délután 2–3 óra tájban felkerekedik a vőlegény násznépe és zeneszó, dalolás mellett mennek a menyasszonyos házhoz; itt az udvaron megállanak, az első fővély előre megy és a házigazdától, illetve az ezt helyettesítő násznagytól engedelmet kér a bejövetelre. Az engedelem megadatván, a vendégek bevonulnak és egy-két órai táncz és mulatozás után készülnek vissza a vőlegényes házhoz. Ekkor a vőlegény násznagya a menyasszony násznagyjától kikéri a menyasszonyt, jelentvén, hogy azért jöttek, hogy immár az új férj hajlékába haza vigyék. A kikérés után a menyasszony nevében vagy a násznagy, vagy a nagy-vőfély érzékenyen elbúcsúztatja a menyasszonyt szüleitől, a család többi tagjaitól, lánybarátnéitól stb., mire az illetők a nekik szóló búcsúszavak után sorjába megcsókolgatják a menyasszonyt, ki most már vőlegénye mellett és annak vendégei által kísérve, megy a vőlegényes házhoz. Itt az örömszülőknek a násznagy bemutatja a menyasszonyt, kit öleléssel és csókkal fogadnak. Ettől kezdve ismét folyik a táncz, dal, tréfa, enyelgés, míg el nem következik a vacsora. A lakodalmi vacsora alkalmával a vőlegény és menyasszony az asztalközepén, a fal mellett ülnek, a jobb felső sarkon a násznagy, a bal felső sarkon az úgynevezett kúnkapitány, ki rendesen tréfás modorú ember. A vacsora áll: csigatészta-levesből, melynek tésztáját a lakodalom előtt már néhány nappal kezdődőleg, az ismerős fiatal asszonyok és leányok – az úgynevezett csigacsináló estéken – készítik elő. A levesben marha- és birkahús baromfihússal vegyesen főtt és a levessel együtt tálaltatik fel. Ez után jön a sült, majd a kása és sütemények. Kenyér helyett rendesen darabokra szeletelt és szitába rakott kalács járja. Az étkeket a nagy-vőfély társával és a segítségül ajánlkozott úgynevezett szógalegín-ekkel hordja be. A leves behozatalakor megáll a középen s a nagy tálat tarva kezében a következőket mondja:

225Ez a jó kis leves, most van kitőtve még;
Másfélit is hozok, ha e nem lesz elég;
Kírem, ha csak lehet, ne egyék, csak felit,
Mer megharagszik ám kinn a főző cselíd.

Ha káposztát is tállalnak:

Káposzta magyarnak híres eledele,
Kigyelmeteket is megtisztelöm vele,
Szakácsné asszonyunk húst is rakott bele,
Szeretném, ha annak enyim lenne fele.

A kása behozalatalakor:

Urak, asszonyságok, itt a pompás kása,
Az asztalra teszem, hogy mindenki lássa;
Szakácsnénk is ügyelt, nem főzte kozmásra,
A kinek nem teczczik: nízzen a pallásra.

A kása-étel elfogyasztása után bekötik a balkezefejét konyharuhával az egyik szakácsasszonynak, ki jobb kezébe egy nagy főzőkanalat fog s a nagy vőfélylyel bebiczeg, – a vőfély pedig mondja:

Hogy szegín szakácsnénk a kását keverte,
A főző kanállal a födőt leverte,
A mint azt hirtelen, a tűzből kivette:
Szegín a belkezit ugyan megígette,
Kírem, nízzük ütet könyörületessen,
Irdemli, hogy rajta szívünk is megessen:
És hogy a doktornak pízt is fizethessen:
Kanalába kiki egy-két krajczárt vessen.

Mikor a vőfély bort hoz:

Noé nagyapánknak ettül jött meg kedve,
Örömibe tánczót, ugrát, mint a medve,
Mi se legyünk búsak és elkeseredve:
Igyunk, most tőtöttem jó bort az üvegbe.

Mikor a vacsora bevégződött, a czigánybanda, vagy a magyar fiúk bandája ráhúzza az asztaláldást, melynek dallama és szövege a reformátusoknál a 157. dicséretével azonos.

Adjunk hálát az úrnak, mert érdemli,
Mert minden gazdagságát velünk közli stb.

Mindinkább ritkul az a régi szép szokás, hogy a vacsora előtt és után a násznagy előmondásával rövid imát mondanak.

Az edények és asztalok kihordása után újra kezdetét veszi a táncz, tréfa, enyelgés, pajkoskodás és tart virradtig, mikorra a vendégek apránként elszállingóznak. Néha – jobb móduaknál – két-három napig is tart a lakodalom.

A lakodalom után a vőlegény és menyasszony hozzátartozói és közeli rokonai egymást kölcsönösen meglátogatják a két háznál – ez az úgynevezett kérész, vagy kárlátó, mely szűkebb körben folytatása a lakodalmi mulatságnak.

A leggyakoribb menyasszony-búcsuztató az a hosszú vers, melyet a szabolcsvármegyei kötetben közöltünk és a mely úgy kezdődik, hogy:

„Vajda, hegedűnek álljon meg zengése
A sarkantyúnak is szünjön meg pengése” stb.

Bihar-Udvarin a következő menyasszony-búcsuztató járja:

Ez érdemes házhoz begyűlt szószóllitás – Engedelmet kírek, hogy legyen hallgatás – Gyermek odahátra szünnyék a suttogás, – Míg itt rövideden foly a búcsuztatás. – Elsőbben is atyám, szóm hozzád fordítom, – Búcsuzó beszídem zokogva indítom, – Szüvemet szüveddel együvé szorítom, – Igy valamennyien szüvünket ujitom. – Köszönettel veszem 226a te jóságodat, – Hozzám megmutatott atyai voltodat, – Felnevelísedet, ápolgatásodat, – Hogy el nem vetetté engem leányodat. – Úgy szájjon te reád az Úrnak áldása – Mikínt az esőnek égből lehullása. – Szíles ez világon ne lehessen mássa – Soha víg kedvednek ne legyen bomlása. – Kivánom te Reád az Úrnak áldását, – Szállítsa rád mínd a bű víz áradását; – Ha pedig elvígzed íleted folyását – Agygya meg lelkednek örökös szállását. – Kedves szülőanyám, hozzád fordulok már, – Mer tudom szüved is tüllem búcsuzást vár; – Már a letett hitem tülled mingyár elzár, – Kivánom íltedbe ne írjen semmi kár. – Megmutattad hozzám nagy szeretetedet – Csaknem kiontottad anyai szüvödet. – Nem sajnáltad írtem semmi költsígedet – Sok szüksígeimben segítíl engemet. – Kedves dajkám vótá, szüntelen szeretté, – Jóra tanítottá, a rossztúl intetté, – Mint anya jányával velem cselekedté, – Most pedig engemet szárnyamra ereszté. – Látod kedves szülém, elmegyek mellülled, – Bocsánatot kírek azért mos tetűlled, – De ha elmegyek is most, szülém elülled, – Jó gondolatom lesz mindenkor felűlled. – A mennyei atya lígyen mindíg veled, – Valamíg íleted e világon íled. – Ha pedig maj bezár sírodnak födele, – Nyíjjon meg lelkednek az egek kebele, – Irja fel lelkedet maga tenyerére, – A kinek írettünk omlott piros víre. – Kedves testvíreim, ájjatok előmbe, – Mer keserves könnyek áradnak szemembe; – Csaknem elájulok, bágyadok szívembe, – Én elválásomon változok szívembe. – De jaj, nincs mit tenni, megvállok tűlletek, – Azír hát víreim most megengedjetek, – Nem tudom leszek-é még többet veletek – Vígképpen engemet el ne felejtsetek. – Mennyi csillag ragyog a nagy magos ígen, – Mennyi csöpp víz vagyon a Tisza erében, – Mennyi fűszál terem világ mezőjében, – Annyi áldás szájjon rátok íltetekben. – Kedves jánybarátim, valakik vótatok, – Könnyező szemekkel nízek most reátok. – Ne fogjon rajtatok semmiféle átok, – Kedves jánypajtásim így szólok hozzátok. – Szerencse mint főkincs mellettetek ájjon, – Mint kívül, mint bévűl veletek sétájon, – Egy szerelmes társsal ojjannal szógájon, – a kiben szűvetek örömöt talájjon. – Nem lesz mán veletek tovább mulatásom, – Mán fírjem házánál líszen maradásom. – Mint az uram fujja, úgy lesz tánczolásom, – Jaj, de hamar elmúlt az én leányságom. – Az út tinektek is jó hítvestárst agygyon – Fírjetekkel együtt soha el ne haggyon! – Áldása Istennek rajtatok maraggyon! – Vígre az egekbe magához fogaggyon!

Érdekesek még a lakodalmi mondókák, vőfélymondókák, hívogató versek, menyasszony-búcsúztatók: N.-Szalontán, Nagykerekin, Élesden, Bakonszegen, Szalárdon, Mezőgyánon és Zsákán. E mondókák mindenütt versesek, csak Szalárdon nem. Az asztali felköszöntő, borfelköszöntő és a vacsorai mondokák mindenütt dívnak, hol versben, hol prózában. Szalárdon, Bakonszegen a menyasszonykikérés is czeremóniás beszéddel jár, az előbbi helyen pedig a násznagy a menyasszonykontyoláshoz is ékes beszédet mond. B.-Udvarin a menyasszony ládájának a kikérése is versben történik.

Vaskohi viselet.
Munkácsi L. felvétele.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me