1848. után.
1848. után.
Az abszolut kormánynak egyik nagy érdeme, hogy a közlekedésügyet az egész országban fejlesztette. A cs. és kir. miniszteri biztos 1850-ben azt írja a nagyváradi kir. kormánybiztosnak, hogy az útak eddigi kezelésmódja tovább nem tűrhető és részletes jelentésre hívja fel, jelezvén, hogy ezentúl minden 2000 ölre vagyis 3.4 km. hosszban lesz egy úttatarozó alkalmazandó és ott, 284ahol a község az úttól távol van, útkaparóházak is lesznek építendők. Sajnos, hogy ez a terv nem valósult meg, mert ez esetben a jelenlegivel össze nem hasonlítható állapot állott volna elő az útfentartásnál.
A nagyváradi kir. kormánybiztos jelentése szerint ekkor Bihar vármegyében a négy főútvonalnak, t. i. a kolozsvárinak, belényesinek, bélinek és zerindinek hossza 407/8, a mellékutakék 167/8 mfd volt; az összes kavicsolt útak hossza tehát 576/8 mfd vagyis 438 km volt.
Ekkor osztályozták először a közútakat. Az első osztályba tartoztak a fő- vagyis a posta- és kereskedelmi vonalak, a melyek álladalmi utaknak neveztettek; a második osztályba soroztattak a kereskedelmi vagy úgynevezett országos útak. Mindkét osztályba tartozó közútak a közmunkaerővel és az annak részben való megváltásából begyűlt készpénzből építtettek ki és tartattak fenn. A harmadik osztályba tartoztak a községi útak, a melyek két vagy több községet kötöttek össze. Ezeknek fentartását azok a községek teljesítették, melyeknek területén átvonultak, úgy hogy ezek a közmunka kiállítására igényt nem tarthattak.
Az abszolut kormány mondta ki legelőször azt is, hogy kivétel nélkül mindenki köteles ingyen közmunkát teljesíteni, vagy azt készpénzben megváltani. A hadi és polgári kormányzó által 1854-ben 13639–13671 szám alatt kiadott rendeletével az összes közútak, az akkori közigazgatási területbeosztásnak megfelelően, öt területre osztattak és pedig a pest-budai, pozsonyi, soproni, kassai és nagyváradira, mely utóbbiba természetszerüleg Bihar vármegye közútai voltak besorozva.
A közmunka körüli eljárást a m. kir. helytartótanács a 71700/62 szám alatt kiadott utasítással szabályozta, mely eljárás a legújabb időkig érvényben maradt, legalább is főbb vonásaiban.
Ez utasítás szerint kötelesek voltak a törvényhatóságok a közmunkaváltságot behajtani és az országos építkezési alap javára az illetékes kir. pénztárba szállítani. Ez alapból utalványoztatott ki a megyének azután a meghatározott útfenntartási adomány és ebből tartattak fenn az álladalmi útak, melyeknek felügyelete az állammérnöki hivatalok hatáskörébe tartozott; az országos útak fölötti felügyelet továbbra is kizárólag a közigazgatási hatóságokat illette.
Hogy az új rendszer mily hatásu volt a közlekedésügyre, mutatja az, hogy a 60-as évek elején a vármegyében már a következő rendszeresen kiépített úthálózat volt:
1. Nagyvárad–debreczeni út; Püspöki, Pocsaj és Hosszúpályin át, hossza 812/33 mfd, jellege községi út volt. 2. Derecske–szatmárnémeti út, mely Hosszúpályi, Nagy-Léta, Érkenéz, Érsemjén és Piskolt községeken át vezetett, hossza 516/32 mfd, jellege posta és kereskedelmi út. 3. Nagyvárad–debreczeni posta és kereskedelmi út, mely Ártánd, B.-Ujfalu és Derecske községeken át vezetett, hossza 919/32 mfd. 4. Ez utóbbiból ágazott ki a b.-ujfalu-pesti út, mely Földes község felé vezetett; jellege posta- és kereskedelmi út, biharmegyei részének hossza 2 mfd volt. 5. Az első számu útból kiágazott a bihar-székelyhídi és az érkenézi-út, Paptamási, Félegyháza és Diószeg községeken át, jellege kereskedelmi út és hossza 37/32 mfd; 6. Nagyvárad–kolozsvári-út, mely Telegd, Élesd, Nagybáród és Feketetó községeken át vezetett, jellege állami út, hossza 931/32 mfd. 7. Nagyvárad–aradi út, mely Gyapjun, N.-Szalontán át N.-Zerindre vezetett, szintén állami közút, hossza 823/32 mfd. 8. Az előbbiből kiágazó n.-szalonta–sarkadi út, hossza 313/32 mfd; jellege posta- és kereskedelmi út. 9. Nagyvárad–aradi kereskedelmi út, mely O.-Apáti, Sályi, Tenke, Olcsa, Bél, Szék és Kárándon át vezetett, hossza 98/32 mfd. 10. Nagyvárad–belényesi kereskedelmi út, melynek két ága volt, egyik Harangmezőnél M.-Cséke, a másik Lunkánál Rézbánya felé, a fővonal Hájó, Szelistye, Pokola, Belényes és Zavoen községeken át vezetett, hossza 106/32 mfd. volt.
Ez útak összes hossza 532.6 km. és habár nem mind volt kőalappal ellátva és kavicsolva, a rendszeres kezelés mellett minden időben járhatók voltak, szabályszerűen, nyomjeleztettek és az úttest földmunkája, valamint a szükséges műtárgyak, mindenütt teljesen rendbehozattak.
1866-ban az úthálózat hossza már a 700 km.-t meghaladta. Ennek fentartására csak 23000 frt volt előirányozva, minden fedezésére a vármegyének 17000 frt bocsáttatott rendelkezésre, megjegyeztetvén, hogy ez összegből csak a megyei, vagyis az úgynevezett országútak voltak fentartandók. Ilyen összegből, valamint a rendelkezésre álló közmunkából természetesen nem lehetett ily nagy úthálózatot teljesen jól fentartani, különösen azokat az útakat, a melyeknél a fentartáshoz szükséges fedőanyagot távoli vidékről kellett 285beszerezni, miért is a vármegye a dotácziónak az országos építő-alap terhére leendő felemelését kérelmezte; kérelmével azonban elutasíttatott.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
