ELŐSZÓ. Irta: Vaszary Kolos, Magyarország herczegprímása
ELŐSZÓ.
Irta: Vaszary Kolos, Magyarország herczegprímása
Irta: Vaszary Kolos, Magyarország herczegprímása
A történelmi vizsgálatnak ki kell terjednie, a múltban és jelenben, az államélet minden irányú nyilvánúlására.
Ámde az egyetemes történelem, a mely tömören, összefoglalóan, nagy vonásokban foglalkozhatik a nemzeti élet egyes ágazataival, ezt csak akkor teheti, ha a részletekre nézve kellő előmunkálatokra támaszkodhatik.
Részleges művekből áll elő az egyetemes történelem; a részek monográfiái adják meg az egész ország monografiáját.
Ilyformán Esztergom vármegye monografiájának megvan a szükséges volta, fontossága, egyetemes haszna.
Esztergom vármegye mindig kisded része volt a magyar szent korona testének. E kisded terület is alig élt valóban vármegyei életet. Az egész vármegye Esztergom városának, hajdan az ország fővárosának szoros tartozékáúl tűnik föl elannyira, hogy a vármegye története szinte azonos a városéval.
Hanem Esztergom városának a Gondviselés jóvolta oly kivételes szerepet adott a magyar nemzet történetében, hogy mindenkoron örök emlékű lesz a magyar szívek előtt e hely.
Bethlehemje vala Esztergom a magyar államnak.
Itt született Szent István, az ezeréves Magyarország megalapítója. Itt született meg mind az a sok nagyszerű gondolat, eszme és akarat a szent király bölcseségtől sugárzó lelkében, melyek sziklaszilárdan megvetették a magyar haza sorsának alapját.
Milyen sorsfordulat történt a szent király alatt a magyar nemzet történetében!
A legnagyobb, a mi egy nemzet történetében megtörténhetik.
Midőn a honfoglalás nagy műve be volt fejezve, nem csitúlt el hamar a harczi zaj: a nemzet kalandos harczvágya külföldre tört, és csak akkor szűnt meg űzni merész csapkodásait, midőn anyagi veszteségeivel életereje is majdnem kimerűlt. A győzhetetlenség varázsa eltűnt, és fenyegetőleg lépett föl Európa visszatorló ereje úgy, mint a húnokkal és avarokkal szemben.
A kereszténység felvétele volt ekkor az egyetlen mentő szer. És Gyécse fejedelem 996-ban kitűzte a szent kereszt jelvényét.
In hoc signo!
És a mit a mérsékelt, higgadt atya okosan tett vala, azt lángeszű, az isteni gondviselés kegyelméből szent géniusszal ékeskedő fia, István, csodálatos tökéletességgel fejezte be.
Szent István megteremtette állami létünknek az anyagi erőnél szilárdabb alapját: a szellemi műveltséget.
Míly dicsőséges idők emléke lelkesít bennünket, ha a szépségesen kanyargó Duna s a messzeterjedő, áldott rónánk fölött büszkén emelkedő esztergomi várhegyen megállva, visszagondolunk amaz időkre, mikor a szent király itt királyi várában élt vala. Oh minő gondolatok rajzottak a szent király lelkében, midőn körülnézett a dús rónaságon, a hol fényes csapatai száguldottak; királyi környezetén, mely a nemrég nomád nép fejét, immár Európa szeme fényét körülvette; hű főpapjai és szerzetesei számán, kik valóra váltották művelési vágyait…
Milyen fölérhetetlen terveket alkotott ő nemzete és birodalma jövőjéről?! Milyen mélységesen ismerhette népe szellemét, melynek törvényt adott. Milyen bölcsességgel szabta meg az útat, a hol a magyar fajnak haladnia kell, s a szabályokat, a melyek szerint előhaladhat…
Olvassuk meg akaratát Szent Imre fiához írt intelmeiben és tisztelettel hódoljunk meg nagy bölcsessége előtt.
Oh mily magasztos életbölcsességből eredtek e szavai: „Mert a mennyivel külömb Isten az embernél, annyival előbbre való a vallás ügye a halandók birtokánál.”
Az Úr Isten áldással tetézte szeretett fiát, és megadta érnie, hogy lássa, mint munkálkodtak, milyen sikert arattak hűséges munkatársai, szerzetesei, papjai, rendjei, az új erősség, a lelki műveltség megteremtésén. Az érdes kedélyeket hogyan nemesítették az Evangelium hirdetése által; az üldözötteknek menhelyet, a betegeknek ápolást, az éhezőknek kenyeret nyújtottak; iskoláikban a vallás, jó erkölcs, műveltség magvait hintették el, és míg a régi irodalom maradványait mentették meg az enyészettől, erdőket irtottak, sivatag pusztákat míveltek, a megvetett ipart és kézi munkát űzték.
Lehet-e sejtelmünk arról a magasztos örömről, mely eltöltötte a szent király szívét e sikerek láttára!
Ha Esztergom a magyar nemzet történetében soha többé nem szerepelt volna, már ez idők által örök életűnek kellene maradnia a magyar nép kegyeletében.
De ezentúl is, mindenkoron eleven, szent tűzhely maradt.
A világi hatalom trónhelyévé később Budavár lett ugyan, de az egyházi hatalom széke Esztergom maradt.
Kilencz századon át hosszú sora élt itt a legnemesebb, legbölcsebb, legkiválóbb papi fejedelmeknek. Soraikban számtalanokat ékesít Asztriknak, az első Esztergom-főegyházi érseknek erénye, alázatossága, jámborsága, hősies erélye. Sokan szolgáltak hazájoknak jeles elméjökkel, rendíthetetlen istenfélelmökkel, nagy hazaszeretetökkel. Másokat a törvényhozás, az ítélettartás kiváló tehetsége tett nagygyá. Voltak, a kik a gazdasági ügyek sikeres rendezésével szereztek érdemeket, a mi nem csekély fontosságú volt a zavaros időkben, midőn a hatalmasok által elkobzott javakért számtalanszor kellett a király és pápa előtt pört állani.
Az esztergomi főpapoknak mindenkoron nagy föladatokat kellett végezniök. Mindenha résztvettek az ország legfőbb ügyeinek elintézésében; személyök körül az országos történelem eseményeit csoportosúltak.
Az esztergomi érseki széknek történetéből csak igen kevés és másodrendű fontosságú szakaszai maradhatnának ki az ország történelmének.
Noha kisebb vagy nagyobb volt e szék papi fejedelmeinek egyénisége, mindnyájan ott szerepeltek a szent korona fölkent királyai oldalán.
És méltóan három érsekkel jellemezhetjük azt a munkát, a melyet az érsekek végeztek a nemzet történelmében, a három legnagyobbéval: a Telegdi Csanád, a Martinuzzi György és a Pázmány Péter munkájával.
Az első az Anjou-kornak, a másik hazánk és nemzeti létünk legvészesebb, legválságosabb időszakának, a harmadik az ellenreformáczió korának volt csodálatos óriása. Mindhárman teljesen különböző egyéniségek, különböző korokban más-más szükségek és föladatok között; de mindegyik hasonlatos egymáshoz abban, hogy az isteni hatalom ritka adományából csodálatos lelki erővel s a szellemi kincseknek kimeríthetetlen tárházával valának megáldottak.
Ilyen férfiak hatalmas sorozatának volt székhelye Esztergom Szent István óta és így középpontja kilencz századon át a magyar szentegyháznak.
Szent e hely, mert itt hajtottak ki a magyar nemzet ezeréves létének csírái.
Szent e hely, mert itt született meg a magyar államélet hármas jelszava: Isten, király, haza!
Szent e hely, mert itt alakúlt ki az önálló Magyarország, midőn szent István a pápától küldött koronával megkoronáztatott.
És áll azóta Magyarország mint hitében hű fia az egyháznak és államilag minden idegen hatalomtól független egység.
Szálljon azért buzgó imánk Teremtő Istenünkhöz, a kinek bölcs akarata ihlette államalkotásában első királyunkat, és esedezzünk, hogy ama bölcsességét, mely a haza megalapításában az ő akarataként megnyilatkozott, engedje mindörökkön sugározni nemzeti életünkre.
Imádkozzunk Urunkhoz, Istenünkhöz, hogy e kicsiny hely is, mely egy évezred óta melengető tűzhelye az ő imádatának, a magyar koronás király tiszteletének és a magyar szellemnek, maradjon újabb ezredekig mint a boldogságban fölvirúló haza palladiuma…
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
