Káptalani birtokok.
Káptalani birtokok.
Fölöttébb érdekes Esztergom helyíratára és gazdasági viszonyaira a főkáptalannak ez időben (1315, 1320) kelt két levele, melyek közül az első Örmény falvára, a másik egy kertcserére vonatkozik. Esztergom határában több faluja volt az esztergomi főkáptalannak, egyebek között Örmény, mely a Szent Ágoston remeték Szent Anna-temploma közelében terület el. Kicsi falu lehetett, mert szántóföldek nem tartoztak hozzá. A lakosok, a káptalan jobbágyai, csak házhelyeket 229kaptak, valamelyes szőleik is lehettek; de az idők viszontagságai következtében ezeket is elhagyták, a falu tehát lakatlanná vált. Most, hogy az országos rend kezdett helyreállani, gondoskodott róla a káptalan, hogy új lakók telepedjenek Örménybe. Gyülekeztek is némelyek, kik egy községet alkotván, a káptalantól a következő jogokat nyerték:
A bírói tisztet a prépost és káptalan, illetve, ha vérontás fölött kellett bíráskodni, a káptalan nevében az uradalmi tiszt viselte. Kisebb, félmárkát meg nem haladó ügyben ők maguk, valószínűleg a falu nagyja, elnöklete mellett ítélkeztek. – Ha pörök ügyük volt nemes emberek jobbágyaival, városi polgárokkal, vagy vendégnépekkel, a községbeliek tanúskodása ellenséges volt; nem kellett idegen tanúkat keresniök. – Ha valamely esztergomvárosi embernek volt panasza ellenök, a ki bizonyítani nem tudott, hanem rájok hagyta, hogy esküvel tisztítkozzanak; esküjöket egy márka erejéig csak úgy elfogadták, mint bármely városi ember esküjét. Ennyi volt az örményiek joga. Kötelezettségök pedig régi szokás szerint az volt, hogy karácsonykor kappanokat és bort, husvétkor tojást és bort tartoztak beszolgáltatni a prépostnak, káptalannak és tisztjeiknek az idő járása és tehetségök szerint. Ellenben a községökre kivetendő királyi adót (collecta regalis) csak felében fizették. Az örményiek és a Szent Domokos temploma körül megtelepült káptalani új-falubeliek két mészárszéket is nyithattak, de e két mészárszékben, tekintettel a városi mészárszékekre, csupán juh-, kecske- és sertéshúst vághattak. E jogért minden vasárnap két denár értékű pecsenyehússal kedveskedtek az uradalmi tisztnek, miként ezt a pégyeni (szintén egyik káptalani falu) nép tette. – Ha valaki az örményiek vagy újfalusiak közül egyenes utódok közül meghalt, az örökösök csupán 40 denár illetéket fizettek.
A kertcserére vonatkozó levél ezt tartalmazta: A káptalannak a hévvíz (a jelenlegi fürdő-vendéglő?) alatt volt egy kertje, helyesebben: gyümölcsöse és háztelke, melyet sövény kerített. Ezt a területét bérbe adta a Sz. Ágoston remetéinek évi félmárka haszonbérért. E kert mellett az árok partján, tehát a régi vágóhíd átellenében, házhelyek is voltak a káptalani jobbágyok részére. A szóbanforgó kertet átengedték a káptalaniak a remetéknek mindenkorra és tőlök cserébe a következő fekvőségeket kapták: 1. egy kertet Szebellében (in Scebhlib), melyet remeték az Esztergomban elhalt Pleuser Kuncztól örököltek; 2. egy fél szigetet, mely Hurth földhöz tartozott, a Prinzer Szeifrid malma szomszédságában; ez a Latka Miklós után maradt a remetékre; 3. Egy malom-helyet a Garam mellett, Kövesden, melyet szintén a nevezett Prinzer hagyott a remetéknek; 4. Végre a Bodak Pál kúriája házhelyét, mely a dömösi és esztergomi káptalan birtokai között, a Sz. Domokos temploma, illetve a káptalani Újfalu felé, a Szőkekúria mellett feküdt, mely az időben, a Csenkéké volt, kik azt Csenk Miklós özvegyétől, Bodak Pál nővérétől vették.* Látni való ebből, hogy egy kert, melynek nagyságát körülbelül tudjuk, az időben elég értékes volt Esztergomban. Ugyanezt, azaz a városi telkek becsét tanúsítja, hogy néha Dankos ispán fia László, esztergom-városi polgár, a káptalani telek után, melyen háza állott, évi három frtot (3/4 márkát) fizetett bért és az úri jog elismerése czímén (titulo census et fundi) a káptalannak.
Knauz. Monum. eccl. Strigon. II., 611., 614., 664., 697., 708. 778.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
