Mihály érsek.
Mihály érsek.
Mihály érsek a Heves és Somogy vármegyékben birtokos Bő nemzetségből származott. Nagyatyját Dersnek (Desiderius), atyját Istvánnak hítták, testvére Fogas Péter, a székelyek ispánja volt, kit valószínűleg ő is segített e tisztség elnyerésében, mint gyulafehérvári prépost, mely méltóságot 1287-től 1296-ig viselte; azután a zágrábi püspöki székre került, melynek jogait ama mostoha időkben fegyveres kézzel kellett nem egyszer megvédenie. Híven kitartott III. Endre mellett és úgy látszik, – csak annak elhúnyta után szegődött Carobertohoz, kivel – mint említők, – részt vett a budai pucsban. Ily harczias férfiú volt akkor szükséges a magyar egyház élére. Ehhez képest félelmes lehetett az ifjú Venczel király előtt is, ki – úgy tetszik, – Esztergom várát az érsek úrnak, mint jogszerű birtokát, jó szerén visszaengedte ugyan, de aligha szepegés nélkül, mert atyját keserű panaszaival folyton búsította. II. Venczel cseh király országos seregével tehát, melyhez lengyelek, szászok, brandenburgiak is csatlakoztak, 1304 júniusban Magyarországba indúlt. Nyilván az akkori kereskedelmi úton haladt: Holicstól, melyet akkor Fehér-Egyháznak híttak, Sásváron (ma: Sasvár) és Jablonczán át, Nagy-Szombatig, innét Farkashidán, Semptén, Nyárhidán (Érsekújvár mellett) Bánkeszi felé, és Udvardon át Kakatig, vagyis a mai Párkányig, Esztergommal szemközt. Kakatból, a hol tábort ütött, fölszólította Mihály érseket, hogy fiát újra és mint erre illetékes főpap, végérvényesen megkoronázza. Mihály azonban erre nem volt hajlandó. Venczel tehát átkelvén a Dunán, megfutamította az érseket, elfoglalta várát, feltörte a székesegyházat, annak minden kincsét, drága edényeit elrabolván. És a mi leginkább fájt az akkor még szegény káptalannak, arany pecsétekkel megerősített adományos és határjáró leveleit Kesztölcz, Dorog, Zsalason és (Ipoly-) Damásd birtokairól megsemmisítette azért, mert a káptalan a kisebbik Venczelt nem akarta a pápai ítélet ellenére királyául elismerni. Azután pedig átadván Kőszíni Ivánnak és Henriknek az esztergomi várat, Buda felé folytatta útját. – Fölösleges ismételnünk a ravaszságot, melylyel a magyar koronázási jelvényeket hatalmába kerítette s azokat fiával együtt magával vitte.*
Olv. a M. Nemz. Tört. III. 19. – Nagy Géza ellenvéleményével szemben (III. Béla király emlékezete, 238. lap) azon nézetben vagyunk, hogy Sz. István kardja, valamint Sz. Gellért ereklyéi, sok mással egyetemben ekkor kerültek Prágába.
A cseh királynak e galád eljárása szolgáltatott okot arra, hogy a magyar egyházi és világi főurak, kik urokúl Károlyt vallották, Pozsonyban, 1304. aug. 24-én szövetkeztek Rudolf osztrák és stájer herczeggel, illetve Albert római királylyal, közös támadásra a cseh király ellen. Élükön volt Mihály érsek, ki azonban e hadjárat végét aligha érte meg. Valószínű, hogy még szeptemberben halt meg; az esztergomi káptalan nov. 1-én már „néhai”-nak nevezi.*
Knauz, Monum. eccl. Strigon. II., 529 et seqq.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
