A mondott Péter fia Tamás Csór Tamás volt, esztergomi háza pedig a híres Zenia palotája, a város legszebb magánépülete, melyről röviden a következőket: E palota egykori építőjéről, vagy csak tulajdonosáról Zenia (Xenia ?) asszonyról nem tudunk semmit. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy már a nagy tatárjárás előtt fönnállott, és oly jól volt megépítve, hogy a tatárok se tudták (talán nem is akarták) lerontani, mert elvonulások után, már 1243-ban van róla emlékezés. Volt oszlopos loggiája, több melléképülete és udvara; a kis Duna és a nagy piacz (Széchenyi-tér) között feküdt körülbelül a sikátortól, mely a városházától a kis Dunához vezet, a Szent-Lőrincz-utczáig. Egy ideig, az 266ezerkétszázhetvenes évekig, a Zenia palotája a Csák nembeli Pós fia Ujlaki Ugrin ispáné, ekkor IV. László, később I. Károly király tárnokmesteréé volt, kitől azonban két úton is más kezére kerűlt: elsőben, 1273-ban Valter, Komárom vármegyei ispán kapta meg 40 átalag borért és 20–25 márka finom ezüstért, melylyel neki Ugrin tartozott; utóbb (1279.) ugyane palotát átengedte Ugrin az esztergomi káptalannak 200 márka finom ezüst értékben, mely összeg megfizetését a Barsa nembeli László bán fia, Miklós választott esztergomi érsek helyett magára vállalt. – Ebből természetesen pör támadt, melyet III. Endre király úgy döntött el, hogy a palotát Valter ispán fiának ítélte oda (1300.) Hanem ez ítélet se vetett véget a pörlekedésnek. Megújult az és hosszan folyt, mely idő alatt I. Károly király gondviselése alatt állott a pör tárgya, ki azt elvégre bizonyos István comesnek, esztergomi polgárnak adta hű szolgálatai jutalmán fölül azért is, mert ez István rokonságot tartott Valterékkel, kik neki 50 márkával tartoztak. – Egy évvel később (1331.) e jogos és tényleges birtokos, István comes t. i., minden atyjafia hozzájárultával s az esztergomi káptalan ellentmondása nélkül, eladta a szóban forgó palotát Csór Péter fiának, Tamás mesternek 100 márka részint cseh garasért, részint bécsi denárért.