A tölgyes és cseres erdők.
A tölgyes és cseres erdők.
A dombos vidék tölgyes és cseres erdőségei a Bakony-hegység nyúlványaihoz tartozó szentmártoni, sokorói és a ravaszd-csanaki dombcsoporton, mintegy 6918 k. holdat foglalnak el. Kivétel nélkül természetes településeknek tekinthetők, a hol az uralkodó fanem a tölgy és cser.
Nem is olyan régen az erdőség nagyobb területeket borított; de a mult század 60-as éveiben, a tagosítás és birtokrendezés befejezése után, mind több és több erdőség esett a fejsze áldozatául, hogy szántóföldeknek és szőlőknek adjon helyet.
Általában vízszegény, homokos agyag, helyenként elég mély húmuszréteggel, néhol agyag-, néhol homok-talajágyon nyugvó fiatal harmadkori és diluviális települt-talajképződés, a melyen a tenyészet, elegendő nyári csapadék mellett, üde és viruló. Itt a kocsányos és kocsánytalan, a molyhos tölgy és cser, továbbá a juhar, szil, hárs és gyertyán tenyészik, s a kevésbbé záródott erdő talajának, a számos cserje mellett, a boróka-fenyő állandó lakója.
Széles dombgerinczek, lankásan ereszkedő lejtők alján tágas völgyek, a melyek délkeletről éjszaknyugat felé, majdnem párhuzamosan haladnak, adják a földrajzi tagosultság képét. Nevezetesebb kiemelkedései közül az egyik a nyuli határban van, az ú. n. Szentpál-magaslat mellett fekvő főapátsági erdőbirtokon, a hol az »árpádkúti« erdőrész 314 m. magasságot ér el, a másik a Győrszentmárton község határában fekvő és ugyancsak a pannonhalmi főapátság erdőbirtokához tartozó »Macskalik« nevű domb, a mely 285 m. magas; a harmadik Pátka község határában, a m. kir. vallásalap birtokán »Harangozó« néven, 264 m. magasságig ér; végül a negyedik, Győrszentmárton határában, a 119pannonhalmi főapátság birtokán »Herczeghegy« néven, 254 m. magasságig emelkedik az adriai tenger színe fölött. Itt e helyet 4 méter magas emlékkővel is megjelölték, melyet hazánk ezeréves fennállásának emlékére és Szent Imre herczeg tiszteletére állítottak fel. Lejebb pedig a nyugati hegyoldal a millennium évszámával akként jelöltetett meg, hogy 3 öl széles pásztában, az évszámok rajzainak megfelelően, a fák kivágattak.
Ezek az erdők legnagyobbrészt 80 éves vágásfordulóban, szálerdő üzemben kezeltetnek, a melyekből mű- és haszonfa, épület- és gazdasági szerszámfa, továbbá nagymennyiségű és kitűnő minőségű tűzifa kerül piaczra.
A jelenlegi vágható korú erdőrészletek abból a korból származnak, midőn az erdőket a legelő jószág korlátlanul járta. Alacsony növésű fatömegben, alig gyarapodó sarjadékok jelzik ama kor szakértelem nélkül való gazdálkodását. Természetes, hogy most ez erdők újjáalakítása a szakemberek főigyekezete. A mesterséges felújítási módozatok közül az alátelepítés mindama fokozatos felújító vágásoknál nyer alkalmazást, a hol a természetes önveteményezés sikerre nem vezetett, a magvetés és csemeteültetés pedig az irtás útján kihasznált területeken és egyes tisztás erdőrészletek beerdősítésénél folyik.
Tekintettel a vágható korú erdőrészletek állapotára és az erdősítés sikeres keresztülvitelére, ott, a hol a talajviszonyok megengedik, az irtás útján kihasznált területeket mezőgazdasági használat igénybevételével erdősítik be. Ezek a munkálatok már az irtás alkalmával kezdődnek, mert az irtás befejeztével, a mely munkát még eddig a fa tuskójáért teljesítették, az irtott terület minden gyomtól, gaztól és gyökerektől gondosan megtisztítandó. A megtisztított területen első évben kapásnövény, második és harmadik évben szemes gabona termeltetik. Az első évben sokat kell a talaj megtisztításával vesződni, a melynek elősegítésére önként kinálkozik a kapásnövények termesztése. A második évben a szemes gabonatermelés van megokolva, mert a takarójától és az árnyéktól megfosztott talajban, a napsugarak és légbeliek közvetetten behatása alatt, oly vegyi folyamat megy végbe, hogy a bomlás következtében kifejlődő hőprodukczió miatt az erdősítés sohasem sikerülhet oly kifogástalanul, mint a megüllepedett, teljesen megtisztított talajban; ez pedig még csak a harmadik évben következhetik be.
Ekkor és rendszerint őszszel egy öl sortávolságban húzott sorokban az egész területet tölgymakkal vetik be, melynek közei mindaddig használhatók kapásnövények termesztésére, a míg a csemeték beárnyékolása azt megengedi. Történik pedig ez a csemeték gondozása szempontjából, mert míg egyrészt a kukoricza a forró nyári hónapokban a zsenge csemetét beárnyékolásával védelemben részesíti, másrészt a vetemény megkapálása és gyomlálása útján a csemeték is minden gyomtól és gaztól tisztán tarthatók.
A talaj elszegényedésétől ily hosszasabban tartó mezőgazdasági mívelés alkalmazása mellett tartani nem kell, hisz első sorban csakis az arra való erőteljes talajon történhetik, de egyébként is más táplálékra van szüksége a fás növénynek és másra a mezőgazdasági növénynek. Ezen kívül pedig a fás növény a talaj alantabb fekvő rétegeiből, míg a mezőgazdasági növény a talaj felső rétegeiből szedi táplálékát s a mit esetleg a mezőgazdasági növény felemésztett, azt néhány év mulva a lehulló lomb, korhadékával bőven kárpótolja. Szembeállítva a költséges alátelepítés, ültetés és vetési munkálatokkal, a mezőgazdasági használattal kapcsolatos erdősítés előnyei kétségen felüliek. Nem tekintve azt az áldásos hatását, a melyet a nemzetgazdaság szolgálatában teljesít, ma már több száz holdra terjedő, ily módon telepített erdő, váltotta fel helyét a szegény, elerőtlenedett sarjerdőnek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
