Győr megerősítése.
Győr megerősítése.
Fels Lénárd 1537-ben hozzáfogott Győr megerősítéséhez. Ferdinánd király 254 sánczásó legényt küldött e végből Győrbe, a kik az egész várost körülsánczolták. Az erődítési munkálatokat a Ferdinándhoz visszapártolt Nádasdy Tamás királyi tárnokmester folytatta, a ki e czélra Pozsony, Sopron, Vas, Győr és Veszprém vármegyék jobbágyságát közmunkára hajtotta. Ezek a munkálatok még javában folytak, midőn Enyingi Török Bálint, összeveszvén Bakich Pállal, odahagyta Ferdinánd táborát s ettől kezdve János király pártjára állott. 1539 febr. 25-én Pápáról Győr alá csapott s az erődítési vonalon kívül álló városrészeket felgyújtotta, és a vidékkel együtt elpusztította.
János király halála után, majd Buda várának török kézre jutásával Győr mindegyre nagyobb szerepet kezd játszani a magyar haditörténetben. Mint véghely, teljesen katonai várossá lett s környéke szüntelen ki volt téve támadásoknak.
Buda visszafoglalása czéljából Ferdinánd király 1542 nyarán Joachim brandenburgi választó vezérlete alatt 28.000 főnyi zsoldos hadat küldött Magyarországba, de ez a sereg rendkívűl lassan gyülekezett s lomhán haladt előre, elpusztítva mindent, a merre áthaladt.
Az Ungnád János steyer kapitány parancsnoksága alatt álló 10.000 magyar lovas már júliusban Győr alá érkezett, majd júl. 18-án a fősereg is elindult Rajkáról Győrbe, a hol 8 napig állomásozott s innen aug. 30-án folytatta tovább útját Komárom felé. (Századok, 1880. évf. 627.)
A brandenburgi választó kudarcza nagy rémülettel töltötte el Ferdinándot. Már ez évi decz. 17-én megparancsolta Nádasdy Tamás országos főkapitánynak, hogy Győr megerősítését minden eszközzel igyekezzék előmozdítani. A következő év (1543) márcz. 18-án Várdai Pál esztergomi érsek, mint kir. helytartó, szintén felszólította a vármegyét, hogy Nádasdynak mindenben segédkezet nyújtson. (Fehér Ipoly i. m. 500). Szulejmán szultán 1543-ban újból megindította a háborút, a melynek folyamán Esztergom, Tata, majd Székesfehérvár is török kézre került. Az utóbbinak elestével a vármegyének délkeleti része, a mai pusztai járás is török uralom alá jutott s a székesfehérvári szándsákhoz osztatott be. Mialatt a török had egymásután vívta meg a dunántúli várakat, azalatt Győr körül mintegy 40.000 főnyi had gyűlt egybe, a mely nagyrészt az osztrák örökös tartományok zsoldosaiból állott; de voltak közöttük magyarok is, mint Verbőczy Imre, az István fia, Bakich Péter, Zrinyi Miklós, Báthory András és csapataik. A mint azonban a zsoldos had megtudta, hogy a szultán Budáról eltávozott, felmondta az engedelmességet; így az egész hadi vállalat dugába dőlt. (Millenn. Tört. V. 245.) Alig hagyta el a török ellen összegyűjtött császári had Győr vidékét, Tournir Fülöp parancsnoksága alatt olasz zsoldosok kerültek Győrbe. 1546-ban spanyolokat hoztak az őrség közé, de mivel Győr környékén a török portyázások napirenden voltak, magyar lovasokat is fogadtak fel, a kiknek kapitányai szintén magyarok voltak.
Fráter Györgynek, Erdély nagynevű államférfiának meggyilkoltatása alkalmúl szolgált a töröknek arra, hogy a háborút megújítsa. Khadim Ali budai basa, a herélt, 1552 nyarán hirtelen Veszprém alatt termett s annak várát június 1-én elfoglalta.
Ferdinánd előbb Pallavicini Sforzia vezérletével hadat küldött Győrbe, a mely rövid itt-tartózkodása alatt mindent kiélt és elpusztított. Maga a vezér is gyűlöletessé tette nevét féktelen zsarolásaival, a melyeket a győri polgárokon és a káptalanon elkövetett. Harczi babérok szerzésére azonban nem volt alkalma, mert a török Veszprém elfoglalása után Hont vármegyébe tette át a háború 332színhelyét, s maga Pallavicini Sforzia Teuffel Erazmus hadához csatlakozva, aug. elején Palástnál török fogságba került.
Ferdinánd király ekkor Móricz szász herczeg vezérlete alatt 11.000 főnyi hadat küldött ismét Magyarországba. Ez a had hajón érkezett Győr alá s ott ütött tábort, de tovább nem jutott. Móricz herczeg, a helyett, hogy Eger felmentésére sietett volna, még okt. 16-án is Győrött vesztegelt, mikor pedig megtudta Eger felszabadúlását, egyszerűen visszafordúlt, s magával vitte a kifosztott győriek átkát.
A német had táborozását követte az országszerte elharapódzott pestisragály, mely a lakosságot borzasztó helyzetbe juttatta. (Fehér Ipoly i. m. 500. Millenn. Tört. V. 328.)
A háború mindazonáltal tovább folyt. A rendek az 1555. évi országgyűlésen minden száz jobbágy után két állandóan katonáskodó embert szavaztak meg; Pozsony, Komárom és Győr vármegyéknek ily módon alakúlt katonasága Győr és Komárom körűl állomásozott s kapitányát a nádor nevezte ki. (1555 : IV. t.-cz.) Az 1556. évi IV. és X., valamint az 1557 : VI. törvényczikkek ismételten foglalkoznak Győr megerősítésével, a mely czélra Pozsony, Győr és Moson vármegyék közmunkáit rendelték ki. Ez időtől kezdve Győr mindegyre nagyobb jelentőségre emelkedett s most már nem csupán végvárként szerepelt, a melynek rendeltetése a német birodalmat a török támadástól megvédelmezni, hanem e mellett a magyar hadiszervezet egyik székhelyévé lett.
Midőn az országgyűlés sürgetésére az ország két főkapitányságra osztatott fel, az egyiknek székhelyét Győrbe helyezték. 1558-ban nyolcz évre békét kötöttek a törökkel s ezt az időt a város rendszeres, terv szerinti megerődítésére használták fel. Az erődítési munkálatok gróf Salm Egon győri főkapitány, Thanhauser György főhaditanácsos és Faraboso Péter császári építőmester felügyelete alatt folytak. A várost mély árkokkal húzták körül, melyekből a víznek sohasem volt szabad kifogynia, s az eddigi palánk helyett erős téglafalakat alkalmaztak. Győr külvárosait, Újvárost, Révfalut és Pataházát pedig erős karópalánkokkal vették körül. E munkálatok 1566-ban nagyjából már készen állottak; Győr város akkori alakját Aginelli Miklósnak a helyszínén rajzolt képe tünteti fel az 1566. évből. (l. Szávay Gyula i. művében, 41. és 98–99. l.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
