Győrszentmárton.
Győrszentmárton.
Győrszentmárton, a pannonhalmi hegy alatt fekvő, magyar nagyközség. Ősidők óta megült hely, mely némely történetíró szerint Civitas Pannonia nevű római város helyén épült. Szent László egyik oklevele praediumnak mondja. Története szorosan összefügg a pannonhalmi monostoréval, melyről más helyen bővebben van szó. XIII. századbeli neve Olsuk vagyis Alsok volt és a szentmártoni egyház népei lakták. Albeus mester, IV. Béla pristaldusa, kit a király Szentmárton monostor birtokainak összeírásával megbízott, 1240 körül készült összeírásában említi e falut a fenti néven. A következő század közepe táján Olsuk Zentmarton és Olsousukoro, vagyis Alsó-Sokoró neveken szerepel. 1241-ben a tatárok pusztították. A monostort is el akarták foglalni, de az ebben az időben annyira meg volt erősítve, hogy e tervük, hosszas ostrom után sem sikerült. A tatárjárás lezajlása után a falu ismét benépesült és különféle szabadalmakat kapott. 1334-ben Róbert Károly a pannonhalmi apátot megerősíti az alsoki vásárjogban. Az apátságon kívül, első királyaink alatt más birtokosai is voltak. Igy 1403-ban az Eörsyek, kiknek birtokából Zsigmond király Héderváry Miklósnak három szőlőt adományozott. 1582-ben már a mai nevén szerepel. A XVII. század elején a törökök elpusztították, de 1689-ben Rummer Márton főapát újra telepítette. 1609-ben városi kiváltságai voltak. A község fölött emelkedik a pannonhalmi főapátság hatalmas épülettömege, melynek régi várfalait a millennium alkalmából restaurálták. Az impozáns épületnégyszög elején emelkedik a magasba a főapátsági templom hatalmas, négyszögű tornya, aranyos kupolájával. Az épületcsoport az egész vidék fölött uralkodik és tiszta időben 25–30 kilométernyi távolból is látható. Ezekről az épületekről más helyen bővebben írunk. A község szolgabírói székhely, járásbírósággal, csendőrséggel, pénzügyőri szakaszszal. A lakosok katholikus kört tartanak fenn. Van itt posta, távíró és vasúti állomás, téglaégető körkemencze és gőzmalom. Pannonhalmán áll az ezredéves ünnepélyek alkalmából emelt millennáris emlék és a főapátságtól emelt Astrik-szobor. A községben már 1338-ban volt templom. 1734-ben újra épült és 1880-ban megnagyobbították. Van még egy másik kath. templom, melyet 1704-ben emeltek. Házainak száma 581, nagyobbára róm. kath. vallású lakosaié 3073. Ide tartoznak Imre major, Jánosháza erdőőrlak, Kis-Écs és Szentlőrincz tanyák, Wágnerkert és téglagyár telepek. Kis-Écs hajdan népes hely volt, mely a XIII. században már említve van. Ez időben több birtokosa volt, közöttük a Ravazdiak is. Később apátsági birtok lett. A török világban pusztult el. Szent-Lőrincz tanya hajdan szintén népes falu volt. A tatárjárás előtt Perecse néven szerepelt, Priza, Precha, Preche és Periche alakban. A XIV. században már a mai neve van említve, Szent Lőrincznek szentelt temploma után. A XII. század közepén Adalbert, Géza király követe végrendelkezik birtoka fölött arra az esetre, ha a követségből vissza nem térne. Úgy látszik azonban, visszatért, mert az apátság csak később és adomány útján jutott birtokába. Egy 1691-iki vármegyei jegyzőkönyv ez időben már pusztaként említi. Szent-Lőrincz határába olvadt az 1250-ben említett Ságh praedium. 1518-ban Sugó-Ságh, 34alias Uj-Ságh alakban van említve. A Szentmárton határában fekvő Illok erdő tartja fenn a hajdani Vylok praedium nevét, a hol templom is állott. Huilok, vagyis Újlak alakban III. Incze pápa 1216-iki bullája is említi, a mikor az apátsági udvarnokok faluja volt. Úgy látszik, 1609-ben pusztult el teljesen, mert akkor a töröknek behódolt puszta helyek között van említve. Ugyancsak a szentmártoni határba olvadt Lelka praedium is, mely szintén az apátság ősi birtokai közé tartozott.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
