Sövényháza, rábczamenti kisközség, 170 házzal és 1273 németajkú, róm. kath. vallású lakossal. Postája helyben van, távírója Lébény és vasúti állomása pedig Enese. Némely források azt állítják, hogy hajdan Rába volt a neve. Ez nyilván tévedés, mert e község a Rábcza mellett fekszik és túlságosan távol van a Rábától, semhogy nevét attól vehette volna. Meglehet, hogy valamely hasonló hangzású, de elpusztult rábamenti községgel tévesztik össze. Legősibb birtokosa a Sövényházi nemzetség volt, mely már a XIII. század elején is ura. 1489 előtt a Bán családé volt, de ebben az évben az Enyingi Török család kapta. 1585-ben még Enyingi Török Jánost uralta, de az 1609-iki összeírásban Hatos Bálint, 1619-ben pedig Pázmán Ferencz szerepel birtokosaként. 1673-ban Jagosich Mihály és a győri jezsuiták a birtokosai, 1704-ben a jezsuiták már egyedül birtokolják. Ebben az évben, a Rákóczi-féle szabadságharcz alatt, a császáriakhoz tartozó rácz és német hadak felgyújtották és kifosztották. 1715-ig néptelen puszta volt, ekkor azonban a jezsuiták németeket telepítettek ide. A rend eltörlése után a Neuhold családé lett, most pedig Fricke Emilnek és Purgly Mihálynak és Györgynek van itt nagyobb birtokuk és kényelmes úrilakok. A Fricke-féle ház azelőtt a jezsuitáké volt. Később Neuhold ezredesé lett, kitől 1845-ben a jelenlegi tulajdonos dédatyja vette meg. A Purgly-féle ház és birtok szintén a Neuhold családé volt és ugyancsak vétel útján került a Purglyak kezére. A község lakosai fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. A községet az árvíz is gyakran sújtotta, legutóbb 1900-ban is. Az itteni róm. kath. templom a XVI. század vége felé épült. Ide tartoznak Alsó- és Felsőszapud puszták, Aranka és Ilona majorok és Nagyág tanya. Szapud pusztának hajdan Szent-Szapud volt a neve. 1484-ben szintén az Enyingi Törököké volt, 1580-ban pedig Hathalmy Miklósé. Sövényháza határában feküdt hajdan Újfalu is. 1727-ben ez már csak pusztaként van említve. Valószínű, hogy a Rákóczi-féle szabadságharcz alatt pusztult el.