Fölosztási tervek.
Fölosztási tervek.
Az egri egyházmegye a XIV. századból származó pápai tizedjegyzék szerint az országnak legnagyobb egyházmegyéje volt. A 13 főesperességben levő plebániák száma meghaladta a 821-et. Nagy terjedelme azonban korántsem vált a hitéletnek javára, azért helyesen jegyezte meg annak idején Pázmány Péter, hogy a kilencz vármegyének bármelyike is elég gondot adna egy-egy püspöknek. Gróf Erdődy Gábor, a buzgó egri püspök, óhajtotta először megosztani az egri egyházmegyét. Az ő terve szerint az új püspökség a tisztántúli vármegyéket foglalta volna magában.
Az 1733-ik évben indultak meg az idevonatkozó tárgyalások, a melyek három évi húza-vona után az egri káptalan megokolt tiltakozása miatt eredményre nem vezettek. Az egri káptalan szívós ellenkezése gondolkozóba ejtette a „hatalmas Gábort” s a maga részéről is egyelőre elégnek tartotta a tiszántúli katholikus hívek lelkiszükségleteire nézve, ha a király, különösen a vegyes vallású helyeken, több plebániát állít föl. Mária Terézia 1745-ben, majd II. József 1787-ben is hiába kísérleteztek, az egri egyházmegye megmaradt régi épségében a XVIII. század egész folyamán. A felosztás ellen felhozott okokat lassanként elenyésztette az idő. Évről-évre szaporodtak a paróchiák, paphiányról sem lehetett annyira panaszkodni, mint gróf Erdődy Gábor korában. A mint az utolsó egri püspök, gróf Esterházy Károly, 1799 márczius 15-én behunyta szemét, a régi nagyterjedelmű egyházmegye fölött is meghúzták a halálharangot. A franczia háborúk miatt hosszabb széküresedés állott be, a mely alatt a király tanácsosai fölelevenítették a megosztásra vonatkozó terveket. Az 1802. márcz. 26-án kelt kanczellári rendelet az ügyben Bécsbe szólítja Miklóssy Ferenczet, az egri káptalani nagyprépostot és káptalani helyettest és Fischer István őrkanonokot.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
