Pétervására.
Pétervására.
Pétervására. A róla elnevezett járás székhelye; hegyektől körülvett völgyben, a Tarna patak mentén fekszik. A helység már a tatárjárást megelőző időben fennállott, erre enged következtetni a Canonica visitatio régi jegyzőkönyve, hol mondva vagyon, hogy már a tatárjárás előtt épített egy ismeretlen alapító egy malmot, oly feltétellel, hogy ennek jövedelme a plebánosé legyen s ezért minden hónapban egy misét végezzen. E malmot a tatárok kétszer égették fel, de a község mindannyiszor helyreállította. A XIII. század közepén az Ákos nembeli Endre bán (1248–1272) birtoka, a ki után fia István (1281–1314) országbíró és a későbbi nádor örökölte. Fiai azonban 1318-ban elveszítették összes javaikat, közötte Pétervásárát is. 1321-ben a király Széchenyi Tamás erdélyi vajdának adományozta. Az 1332–1337-ik évi pápai tizedjegyzék említi plebániáját, mely a patai esperesi kerülethez tartozott. 1361-től az esztergomi káptalan határjáró levele maradt fenn, Pétervására és a szomszéd helységek határait illetőleg. 1445-ben már városi jellege volt, ekkor a gömörvármegyei Ajnácskő várának tartozékai között említik, mely ekkor a Pálóczyaké volt. 1500-ban a Nagy-Váthi Mágócsi-Porkoláb család birtokában találjuk. Az 1546-ik évi összeírás szerint Perényi Péter birtoka, a ki, úgy látszik, hatalmasul elfoglalta a Mágócsiaktól. 1549-ben Perényi Gábor birtokában találjuk. Az 1552-ik évi adóösszeírás szerint csak 12 adóköteles portája volt, a másik 12 portát a törökök elpusztították. Az 1564-ik évi adóösszeírásban 15 portával szerepel. 1574-ben Dédes városához tartozott. E közben ismét visszakerült a Mágócsiak birtokába. Ekkor Mágóchy Gáspáré, a ki 1564-ben a török fogságból történt kiszabadulása után Eger kapitánya, Heves és Külső-Szolnok vármegye főispánja volt. Mágóchy 1586-ban Istvánffy Miklós nádori helytartó előtt Pétervásárt Dorottya nővére fiának: Sövényházi Móricz Balázsnak engedi át örök időre. 1592-ben Móricz Balázs zálogba adja Nagymihályi Margitnak. 1603-ban Móricz Márton egyezkedik Nagymihályi Margittal Pétervásárt illetőleg. 1620-ban már Keglevich Miklós, előbb diósgyőri, később ónodi végvárkapitány birtokában találjuk, a ki Sövényházi Móricz Márton leányát, Borbálát bírván nőül, Pétervásárt nyerte hozományul. Az 1635-ik évi adóösszeírásokban 3 1/2, 1647-ben 3, 1675-ben 3 portával van felvéve. A XVII. század közepén Báthory László, volt Heves vármegyei alispán birtokában találjuk, de báró Keglevich Miklós csakhamar visszaszerzi tőle s 1676-ban királyi adományt eszközölt ki mind Pétervásárra, mind több más Borsod vármegyében fekvő helységre. 1682-ben báró Keglevich Miklós, Torna vármegye főispánja, Pétervásárt Szilvással és Komoróczczal együtt Torna várának tartozékaiként vezettette be a kamarai összeírásokba s erre királyi jóváhagyást is nyert. 1684-ben báró Keglevich Miklóson kívül Semsey Pál és a Csanády család is birtokos volt itten. 1693-ban gróf Keglevich Ádám birtokában találjuk, kívüle még az Ivágyi család, Botka Mátyás és Say Péter voltak itt birtokosok. 1719-ben épül fel a kath. templom, de papja még nem volt, noha több község tartozott hozzá, mint Kövesd, Istenmezeje, Ivád, Szék (Bükkszék), Füzes és Váraszó. Keglevich I. Gábor építette a család régi kastélyát a XVIII. század első felében, még 1740 előtt, ő alapította az itteni plebániát is, azzal a kötelezettséggel, hogy a plebános a családi kápolnában is misézni tartozik. E családi kápolnát gróf Barkóczy Ferencz megyés püspök 1760-ban szentelte fel. Az 1741-ik évi összeírás szerint a Keglevich családon kívül még Berthóthy Istvánnak is volt itt birtoka. Az 1803-ik évi Canonica visitatio alkalmával Pétervásárott 1262, Ivádon 336, Füzesen 173, Vezekényen 23, 65a plebánia területén tehát összesen 1797 lélek volt. A ma fennálló gótstílű templomot 1812 szeptember 30-án kezdte építtetni gróf Keglevich Károly cs. kir. kamarás, Heves vármegye 1797. évi felkelő nemes hadának parancsnoka, s az építést 1817 május 7-én fejezték be. A templom kőfallal van körülvéve. Ugyanő építette 1807-ben a család kastélyát is. A templom alatt van a Keglevich család sírboltja is, a hol az alapító gróf Keglevich Károly nyugszik. A templom szent edényei között különösen becses ama szentségtartó, melyet gróf Keglevich Károly 1816-ban készíttetett, Gerick József és fia pozsonyi czéggel s kövek nélkül 6304 forintba került. A szentségtartó alján a gróf Keglevich czímer s a következő felirat látható: „A Comite Carolo Keglevich filio Gabrielis, pro parte Ecclesiae Pétervásáriensis Anno 1816.” A XIX. század első felében gróf Keglevich Gábornak, Nógrád vármegye főispánjának, volt itt földesúri joga. Jelenleg gróf Keglevich Gyula cs. és kir. kamarásnak, a ki a róm. kath. templom kegyura és gróf Károlyi Viktorné örököseinek van itt nagyobb birtoka. 1849 február 24-én, alig néhány nappal a kápolnai csata előtt, itt véres összeütközés volt Máriássy János honvédezredes és a Schlick-féle hadosztályhoz tartozó Schultzig tábornok között. A túlnyomó számban lévő császáriak Máriássyt 1200 főnyi csapatával és 4 ágyújával együtt heves harcz után visszaszorították. E véres küzdelem után Schlick hadosztályának zöme szállotta meg Pétervásárt, majd innen Sirokon át Verpelétre vonult. Ugyanakkor a császári sereg a Keglevich-kastélyban a család műkincseit kocsikba rakta és elhurczolta. A helységnek érdekes épülete még a régi községháza is, a melynek reneszánsz stílű tornya hajdan városi őrtoronyul szolgált. A róm. kath. templom műemlékei közül a fent említett szentségtartón kívül kiemelendő mintegy 25 darab értékes casula és pluviale. Van a helységben izr. imaház is, mely 1878-ban épült. A község területe 6465 k. hold, lakóházak száma 333 és a lakosság 1960 lélek, a kik közül 4 német, 1 tót, 1 egyéb, a többi magyar; vallásra nézve róm. kat. 1862, gör. kath. 2, ref. 12, ág. ev. 7, izr. 77. A helység lakosai fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. A község postája és távírója helyben van, vasúti állomása Mátraballa. E helységhez tartozik Mátracser, Zámorszénégető és Mátravezekény.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
