Bakabánya és Korpona városok bekebelezése.
Bakabánya és Korpona városok bekebelezése.
Az 1876.: XX. törvényczikk Bakabánya és Korpona önálló törvényhatósági joggal biró városok önállóságát megszüntetvén, azokat abba a vármegyében kebeleztette be, melynek területén feküdtek. Bars vármegye részéről történtek ugyan kisérletek Bakabányának átcsatolására, de ezek sikerre nem vezettek, sőt Hont vármegye területe az 1877.: III. törvényczikk intézkedése folytán Korpona szabad kir. város területével gyarapodott, utóbb Királyfalu községet is a vármegye területéhez csatolták.
A gyámsági és gondnoksági ügy rendezéséről szóló 1877: XX. törvényczikk életbeléptetésével a vármegyei árvaszék is új szervezetet nyert. Az új árvaszéki szabályrendeletet a vármegye közönsége 1879. május 15-én tartott közgyülésében alkotta, mely szabályrendelet 1898-ig maradt érvényben, a vármegyébe bekebelezett két szabad királyi város (Selmecz- és Bélabánya) árvaszéke azonban továbbra is megtartotta eddig szervezetét.
Az 1877. év végével lejárván az 1872-ben hat évre megválasztott tisztikar megbizatása, a vármegyében már erősen készültek a közelgő tisztújításra. A tisztikarban 401is lényeges változást idézett elő a vármegyei szabályrendeletnek az az intézkedése, melylyel az eddigi tizenkét szolgabirói járást hatra szállította le. A járások felosztásában szintén történt változás. Az újonnan szervezett járások közül csupán az ipolyságinak és a bozókinak volt helyben a székhelye, a többieké nevezetesen a szalkai járásé Szobon, a németié Terényben, a balogié Luka-Nényén, a bátié Zsemberben. (Gyürky i. m. II. 129.)
Az 1878. január 3-án megtartott tisztújítás alkalmával Podhorszky Györgyöt alispánná, Pongrácz Lajost főjegyzővé és Berzsenyi Dénest árvaszéki elnökké választották. Az újonan választott tisztikarban ott találjuk Luka Pált, Lestyánszky Sándort, a ki később főjegyző, majd alispán, utóbb földmivelésügyi miniszteri tanácsos és államtitkár lett, továbbá Bolgár Endrét, Czibulya Lászlót, a vármegye későbbi érdemes alispánjait és Marek Károlyt, a mostani alispánt. A vármegye főispánja ez alkalommal Ivánka Oszkárt és ifj. Mailáth Györgyöt tiszteletbeli főjegyzőkké nevezte ki.
Az orosz-török háború, valamint Bosznia megszállása nem idézett elő a vármegyében nagyobb mozgalmat, az előbbi kérdést a vármegye közönsége nem tartotta alkalmasnak a megvitatásra, mindazonáltal 1878. május 16-án tartott közgyűléséből Zólyom vármegyéenk e tárgyban hozzá juttatott körlevelére feliratot intézett az országgyűléshez a san-stefanoi béke megváltoztatása érdekében. A berlini kongresszus csakugyan módosította is a török birodalomra nézve oly szégyenletes békét, melynek következménye Boszniának megszállása lett. Bosznia megszállása – melyben a vármegyei tisztikarból Luka Pál és a vármegyei urak közül Ivánka István, Konkoly-Thege Sándor, Bedros József, Bolgár János, dr. Salkovszky Ferencz, Szulyovszky Aurél, Czobor Gyula, Tindly József és Totovich Kálmán vettek részt – egy időre esett a képviselőválasztásokkal. Ez alkalommal lépett ki a szabadelvü pártból Paczolay János, a ki a mérsékelt ellenzékhez csatlakozott. Paczolay 1865-től a szalkai, 1869-től az ipolysági kerületet képviselte és győztesen került ki a választásból. A szalkai és a németi kerületekben, melyeket eddig Zmeskall Zsigmond és Ivánka Zsigmond képviseltek, ez alkalommal Luka Lajost és Dacsó Pált választották meg; mindketten a szabadelvü párthoz tartoztak.
Őszre azonban már elsimultak a Bosznia megszállásával okozott hullámok. A november 14-én tartott közgyűlésben 38 szótöbbséggel napirendre tért a vármegye közönsége a társtörvényhatóságok által e tárgyban hozzá intézett átiratai felett.
1879-ben mély megdöbbenéssel értesült a vármegye Rajner Pál váratlan haláláról. Rajner Pál 1861-ben, a rövid ideig tartó alkotmányos korszak alatt mint első alispán kezdte meg hivatalos pályáját a vármegyében, hol Boronkay Lajos mellett ez időtájt a legnagyobb népszerűségnek örvendett. Az 1865-iki képviselőválasztások alkalmával mind a három kerület őt óhajtotta jelöltül, de Rajner az ipolysági kerület bizalmát fogadta el; 1867-ben az Andrássy-miniszterium megalakulása után a szomszéd Bars vármegye főispánja lett, honnan azonban 1869-ben a belügyi tárczára hivták meg. Rövid ideig tartó belügyminisztersége után (1871. február 10.) elborúlt kedélylyel visszavonult Lontóra, hol 1879 nyarán önkezével oltotta ki életét. A mily részvéttel kisérte utolsó útjára az egész vármegye, éppen oly kegyeletes módon örökítették meg az emlékét.
A vármegye közönsége életnagyságú arcképét megfesttette a díszterem számára, melyet az 1880. november 11-én tartott közgyűlésen lepleztek le. Ez alkalommal Plachy Bertalan kir. tanácsos, tanfelügyelő mondta az ünnepi beszédet.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
