Bányászati szakoktatás.
Bányászati szakoktatás.
A tizennyolczadik század elején e czélra egyes bánya- és kohótiszteket rendeltek ki, a kik rendes foglalkozásuk mellett tanítványaikat különösen a bányamérésben és a fémkémlészetben (docimasia) oktatták.
1733-ban felállították Selmeczbányán és a csehországi Joachimsthalban az első bányászati szakiskolát. A mindinkább növekedő igényeket azonban ez az iskola nem volt képes kielégíteni s azért Peithner Tádé – 1802-től kezdve az akadémián a bányaművelés tanára – 1761-ben fölvetette egy felsőbb bányászati tanintézet alapításának eszméjét.
Az eszme Bécsben pártolásra talált, azonban annak a kérdésnek az eldöntése, hogy hol kellene az osztrák-magyar monarchiában a bányászati felsőbb szakoktatást berendezni, sok fejtörést okozott. Egyesek Bécsben, mások Prágában akarták létesíteni az intézetet. A legtöbb és legnyomósabb érv azonban Selmeczbánya mellett szólt, mely dús bányakincseivel ezidőtájban virágkorát élte s hol a már közel harmincz éve fennálló bányaiskolával a létesítendő főiskola alapja amúgy is meg volt vetve. Selmeczbánya javára szólt az is, hogy itt a hivatalok összpontosítva voltak, sok bánya- és zúzómű működött s ez a város volt a legalkalmasabb arra, hogy itt az elméleti oktatást a gyakorlatival lehessen összekötni. »A város« – mondja a megokolás – »kicsiny ugyan, de intelligens karakterű, a hol a valódi bányászszellem réges-régen otthonos és meleg talajban gyökerezik; éppen kisvárosi jellegénél és topográfiai fekvésénél fogva a tanulók itt, a nagy városok szórakozásainak hiányában behatóbban és szorgalmasabban foglalkozhatnak komoly szaktudományaikkal, s a város nem kényezteti el őket nagyobb igényekre, melyeknek teljesítésére a bányász, ki hivatásánál fogva leginkább kis városokban, falvakban, sőt elszigetelt bányatelepeken működik, az életben úgy sem számíthat.«
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
