Pongrátz Emil. | Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai

Pongrátz Emil.

Pongrátz Emil (Szentmiklósi és Óvári báró) cs. és kir. kamarás, költő és pénzügyi író; született 1842 február hó 13-án Mohorán. Gimnáziumi tanulmányainak elvégzése után, Jenában filozófiát hallgatott, majd Pesten és Bécsben a jogot elvégezvén, nagy európai utazást tett, melyről visszatérve, a pénzügyminisztériumban vállalt hivatalt, hol 1869-ben miniszteri titkár, 1878-ban osztálytanácsos lett. Meghalt 1886 február hó 11-én Budapesten. Számos költeménye, utirajza, beszélye stb. jelent meg a korabeli folyóiratokban. Alig husz éves korában adta ki két kötetes regényét Gyöngyvirág czim alatt. Ezt követte beszélygyűjteménye Estikék, két füzet. Pest 1864. – Rózsabimbók. Költeményfüzér. U. o. 1867. – Suezig és vissza. Uti rajzok. Két kötet, 1870. – Uton-utfélen. Rajzok úti naplómból. Két kötet. 1875. – A kigyógyult beteg. Beszély egy szerelmes naplójából. 1876. – P. E. Költeményei 1861–1880. – Szépirodalmi munkáin kívül. mint hirlapíró és pénzügyi íróként is jeles tevékenységet 303fejtett ki. Számos politikai és pénzügyi czikket írt a politikai napilapokba és hosszabb ideig levelezője volt az Independence Belge-nek is. Szakművei: A nemzet vagyonáról. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter emlékirata nyomán. Pest, 1869. – A m. kir. pénzügyminisztérium öt évi működése. Mint főrendiházi tag, nagy szaktudást eláruló beszédeket mondott az osztrák-magyar banktársulat létesítése és szabadalmára (1878), valamint a hitelműveletek útján fedezendő állami kiadásokra vonatkozó törvényjavaslatok tárgyalásánál.