Ráday Gedeon.
Ráday Gedeon.
Ráday Gedeon idősb (Rádai gróf), országgyűlési követ, író, a nemzeti műveltség emelésének egyik legbuzgóbb apostola, irodalmunk nagy meczenása, született 1713 okt. 1-én Ludányban. Gondos házi nevelés után, 17 éves korában az Odera melletti Frankfurtba ment tanulmányainak folytatására. Atyjának 1733-ban bekövetkezett halála után visszatért szülőföldjére és átvéve atyai örökölt javait, életének egész idejét a tudományok művelésére, a nemzeti műveltség emelésére szentelte. Avval a gondolattal foglalkozott, hogy a magyar irodalomtörténet anyagát összegyűjtse és midőn értesült, hogy már Bór Péter is e munkával foglalkozik, saját könyvtárát bocsátotta rendelkezésére. Majd hozzáfogott az atyjától megkezdett könyvtár kiegészítéséhez, számos írót, mint Bór Pétert, Szilágyi Sámuelt, Bacsányit, Baróti Szabó Dávidot, Kazinczyt, stb. bízván meg, különösen a régi magyar irodalom termékeinek megszerzésével, a mire jövedelmének nagy részét áldozta. De nemcsak gyűjtött könyveket, hanem könyvtárát a tudósok előtt meg is nyitotta, a mi ebben a korban nagy fontosságú volt és világosan jellemzi Rádaynak tudományszerető lelkét. De az irodalom terén is érdemeket szerzett. Nem teremtett ugyan halhatatlan alkotásokat, de verselésünk fejlődésére, költői műveivel hatást gyakorolt. 1735-ben írt Tavaszi estve czímű versével első, a ki költészetünkben a rímet a szótagmértékkel összekapcsolja. Már a Magyar Músa 1787-ik évfolyamában megjelent Árpádról írt »bajnoki éneke« nagyobb haladást mutat az új versnemben, míg a Zrinyi »Szigeti veszedelem«-éből átdolgozott A török ifjú éneke versében már meglehetős ügyességgel köti össze a magyar jambusokat a rímmel. E kisérlete nagyfontosságú a magyar verstechnika fejlődésében és a magyar költői nyelv újjáalakításában. Követői e nemben, kik között Kazinczyt, Bacsányit, Daykát, Verseghyt találjuk, a verselésnek e módját, a kezdő iránti tiszteletből Ráday-nem-nek nevezték el. Nem kisebb érdeme az is, hogy a »Szigeti veszedelem« egyes részeinek részint klasszikus és rímes-mértékes, részint prózában való közlésével a figyelmet a már-már elfelejtett Zrinyire irányította. Bár maga a klasszikai formának egyik legkorábbi művelője és a nyugati versformának is buzgó szószólója volt, a hagyományos magyar versformákat is fenn kívánta tartani; azért mutatott példát Vergilius Aeneis-ének magyar alexandrinekben való fordításával. Ezenkívül, nagy műveltségével, fejlett ízlésével és bőkezűségével is nagy hatást gyakorolt kora íróira. Kazinczy, ki vele meleg baráti viszonyban volt, őt mesterének vallotta. A tudósok őt keresték fel, tőle kértek tanácsot, a kezdő írókat ő támogatta munkáik kiadásában, ő szerzett nekik előfizetőket. A hol a közjó és a nemzeti művelődés megkívánta, ott mindenütt találkozunk Ráday nevével, mert az irodalom művelése mellett tevékeny részt vett a közügyekben is és 1764-ben Pest megye országgyűlési követe is volt. Érdemeit a király is elismerte, midőn őt II. József 1782-ben bárói, II. Lipót pedig 1790-ben grófi rangra emelte. Meghalt 1792 aug. 6-án Péczelen. Műveit összegyűjtötte és kiadta Váczy János Gróf Ráday Gedeon összes művei czím alatt. Bpest, 1892.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
