A La-Tčne kulturának, mely olyan csodásan gazdag emlékeket hagyott hátra a szomszéd Hontmegye területén, csak kevés, de elég jellemző emléke maradt fönn a vármegyében. A vármegyei múzeumban levő, közelebbről meg nem határozható lelőhelyű tárgyakon kívül ismerünk: egy nagy vaskést Karpi-pusztáról, e tárgy sírlelet részének látszik; Pusztagéczről nagyobb temető egyik sírjából harczos fölszerelését, korai tipusú vaskardot, egy másik kard és kardhüvely töredékeit, paizsnak dudoros karöltőjét, a kardkötőláncz kampós végét, egy közép La-Tčne és egy másik fibula töredékét; Sóshartyánból közép La-Tčne fibulát; Kishartyánból szép vaslándzsát. Pilinyből több tárgyat őriz a N. Múzeum gyűjteménye, a melyek talán a skytha tárgyakkal együtt kerültek elő itt is, mint Gyöngyösön. Ugyanitt La- Tčne kori díszes, zománczos öv töredékének látszó tárgy került elő egy Árpádkori sírbó1. Ipolykürtről ismerünk egy kis leletet, a kelta-sírok szokásos mellékletével, meghajlított lándzsa-csúcscsal, de ez talán már római kori barbár-lelet lehet, mert egy gyűrűs fejű kulcs is volt a leletben. (N. M. R. N. 11/1869). Lapujtőről pedig díszes La-Tčne öv töredékei kerültek a N. Múzeumba Szontagh Ferencz ajándékaképen. A négyszögű tagok kivájt mezőit egykor, úgy látszik, zománcz töltötte ki s igen jellemző az öv bekapcsolására szolgáló kampó is. (R. N. 104/1876). A kisterenyei Rákóczihegyről származó tárgyak között is volt egy közép La-Tčne tipusú díszes vasfibula (A. K képatiasz VII. 28. a. b.). Herédről pedig nehány babos bronzkarpereczet vásárolt a N. Múzeum (R. N. 25/1903. 1–4., Arch. Ért. u. f. XXIII. 428); hasonló lehet ezekhez egy Szurdokon előkerült másik karperecz is (A. É. XXII. 85). Posta Béla sziráki ásatása alkalmával a felszínen a síroknál feljebb észlelt a régibb középkoriaktól elütő cserepeket, később a 8. sz. régibb középkori sírban La-Tčne ízlésű övkampót lelt a koponya alatt, e körülmény hatása alatt a temetőben esetleg észlelhető régebbi temetkezésekre fordította figyelmét. Kutatott és összesen nyolcz régebbi sírt konstatált, a sírok némelyikében a hatvanihoz hasonló La-Tčne keramika és leginkább közép La-Tčne ízlésű fibulák kísérték az elégetett és urnába helyezett hamvakat. A 4. sz. sír hatalmas urnájáról és egyéb keramikai mellékletekről, a melyeknek kora iránt kételyeim vannak, már megemlékeztem; míg a többi sírokban a hamvak urnába voltak összegyűjtve, a 6. sz. sír kitapasztott katlan-sír volt, melyben a hamvak úgy látszik nem voltak urnába helyezve. A sírokban és szórványosan talált tárgyak nem merítik ki a kelták nógrádmegyei tartózkodásának emlékeit; a nagy kelta törzsek állandó pénzverést űztek s több törzs pénzei fordultak elő a vármegyében. A jegyzetben közöljük ezeknek lelőhelyeit és a reájuk vonatkozó adatokat.
Kevesebb emléke maradt a vármegyében annak a kornak, a melyben hazánk 337dunántúli része római hatalom alatt állott, területén mindössze Verőczén vetette meg a lábát az ókor e nagyhatalmassága, a hol erődöt is emelt; egyik tagját a római határvonal balparti erődlánczolatának. De innen is mindössze egy tárgyat ismerünk, egy bélyeges téglatöredéket, de azért kerültek ki a romaiakkal való érintkezésnek emlékei a vármegye földjéből, így nehány éremlelet: Vanyarczon Hadrianus ezüstérme (R. N. 13/1862,) Ecsegen Traianus rézérme és egy II. Theodosius-féle arany, Salgótarján Traianus rézérme, Petőn IV. századi kopott bronzérem, Patvarczon Vibius Trebonianus Gallus 252–4. Kr. u. Ezüst antoninianusának egykorú ónutánzata. Szécsény határából arról a helyről, a hol Pintér Sándor a határjárási okiratokban gyakran említett »magna via«-t sejti, s a melyet ő római út maradványainak tart, nehány IV. századi bronzérmet ajándékozott a N. Múzeumnak, 1898-ban pedig Plichta János ajándékozott a N. Múzeumnak egy Sept. Severus-féle ezüst denárt, a mely közelebbről meg nem jelölt nógrádmegyei lelőhelyről származik.
Egyéb leletet, mely e korba helyezhető, ismerünk Mohoráról (R. N. 204/1876. 6.), a szécsényi Öreghegyről a pilinyi leletek közül talán idesorozhatjuk Érdy közleményének több ábráját (főleg a 11. ábrát), 1872-ben pedig arezzoi edény töredékét szerzi innen a N. Múzeum (188/1879. 4.). Pintér Sándor Karpegéczről ismertet egy leletet. Egy bögrében 35 kagyló, 10 paszta gyöngy és egy nagyobb gyúrmaszem s egy bronzcsillag volt elhelyezve. Szennáról régebben ismeretes egy bronzsarkantyú, a mely szintén e korba helyezhető. Gácson a gróf Forgách család birtokán több kisebb aranytárgy került elő, talán gazdagabb sírok mellékletei (R. N. 75/1878. 1–5.). Két pár fülbevaló, csüngős taggal díszített nagy karikák ezek, minden egyes karika egyik végén hurokkal, a másikon kampóval van ellátva, a csüngős tag ezeken négy küllős kerék, a kereket az egyik páron egyszerűbb, a másikon dúsabb gömböcsös dísz borítja; egy díszes láncz töredékei egészítik ki a leletet, a láncz egymásba kapcsolódó két végső tagját nagyobb korongok díszítik, a korongot keleti hatásra valló palmettaszerű növényi díszítés borítja. A terenyei leletek között volt egy agyagedény, a mely alakja után ítélve antik hatás alatt keletkezett. Szirákról korongon készült barbár agyagedényt ajándékozott Degenfeld Ilona grófné. Szandavárán lelt antik szíjdíszítmény pedig, mint Bereczky Bálint ajándéka került a N. Múzeumba (R. N. 109. 1894). Rádról két ízben is kapott a N. Múzeum e korba helyezhető keramikai leleteket (R. N. 222/1874. és 209/1874). Végül egy gazdag figurális és lombdíszű bronz edényfülről kell megemlékeznünk, a mely a vármegyéből, de ismeretlen lelőhelyről származik (R. N. 9/1888. 2.).